Budapest Régiségei 28. (1991)

SZEMLE - Szonntagh Jenő: Újabb adatok az aquincumi orgona légnyomásszabályozó szerkezetéhez 283-293

böző íróknál. Például, a billentyűcsúszkákat visszatérítő rgók Vitriviusnál vasból, Heronnál szaruból, míg az aquincumi orgonán bronzból készültek . A regisztercsúszkák fogantyúi Vitruviusnál vasból vannak, az aquincumi orgonán bronzból , stb. Vagyis az ókori szerzők által előírt anyagok ugyanarra az alkatrészre is igen nagy eltérést mutatnak. Az aquincumi orgona anyagainak szükségképpen nem kell megegyeznie az irodalommal. Elképzelhető az is, hogy — egyes római vízvezetékalkatrészekhez hasonlóan — az aquincumi orgona víztartálya is ólomból, vagy ólomötvözetből készült, vagy egy faláda ilyen aránylag könnyen formálható, puha fémmel lett bevonva. Ebben az esetben az aránylag alacsonyan olvadó (ólom: 327,5°C, 1:1 arányú Pb/Sn: 220°C) fém a síptőkékhez hasonlóan megolvadt volna és a földön gyűlt volna össze, amit valószínűleg mint értéktelen hulladékot nem tartottak volna meg. Minárovics Jánosnak nagy érdeme, hogy az aquincumi orgonának a tárlóban látható (1. kép 1) pnigeusz maradványának helyes átmérőjét (az ajándékozási tábla ismert méreteiből kiszámítva: 14,5 cm) rekonstruálta . A már idézett cikkünkben szintén a megadott téves 24 cm-es átmérőt vettük át. Az aquincumi orgona pnigeuszának alsó perem-átmérőjét (mert a felső, a 3. képen látható átmérő jóval nagyobb lehetett) tehát egyetemesen a Minárovics által leközölt 14,5 cm-re kell javítani. Ugyancsak Minárovics János érdeme, hogy a 2. képen látható bronzgyűrűn a törésvonalak mentén észrevette a gyengén kifelé hajlást . A jelen tanulmány 3. képén ezt az észrevételt már alkalmaztuk is. Ennek következtében az aquincumi orgona — jelenleg még mindig csak elméletben létező — pnigeusza lényegesen nagyobb űrtartalmú lehetett, mint amire a 14,5 cm-es átmérőjű gyűrűmaradványból következtetni lehetne. Traitler Gábor hasonló véleményének adott kifejezést , és az új adatok alapján rekonstruált pnigeusz most körülbelül ugyanolyan levegő-térfogatot képvisel, mint a 24 cm-es átmérő alapján konstruált modell . A fújtatok kérdése Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy az orgonák fújtatója és légnyomásszabályzója két teljesen különálló és külön funkciójú berendezés. Kivéve a középkori igen alacsony nyomású, néhány-sípos hangszereket, legtöbb orgonának külön légnyomásszabályzója és külön fújtatója van. Tudjuk, hogy a görög-római dugattyús fém fújtatót kiszorította a bőrből és fából készített kihuzatos fújtató. Rövidítések Kába 1980 M. Kába: Die römische Orgel von Aquincum. Kassel, 1980 Minárovics 1991 Minárovics J.: Miért volt az aquincumi tűzoltóság orgonája víziorgona? (E kötetben 261. old.) Nagy 1934 Nagy L.: Az aquincumi orgona. Budapest, 1934 Mikor? Valószínűleg az aquincumi orgona korában, vagy egy kicsit később, vagyis a III. vagy a IV. században. Ezt onnan tudjuk, hogy a Kr. u. I. századból való forrásmunkák csak a dugattyús fújtatót említik . A negyedik század végéről pedig már dombormű bizonyítékunk van arról, hogy a bőrkihuzatos fújtató használatban voir . Nagy előny a fújtatok felismerésében az a tény, hogy ezidőben mindig az orgonaszekrényen kívül voltak elhelyezve és ezért könnyen láthatók. A légnyomásszabályzó berendezéssel kapcsolatban nem olyan egyszerű a válasz, egyrészt azért, mert a szabályzó berendezés (hydraulikus pnigeusz, vagy pneumatikus-mechanikus, bőrkihuzatos szabályzó) mindig az orgona belsejében volt és kívülről nem volt látható, másrészt pedig azért, mert ha egy bőrkihuzatos fújtatóval egyidejűleg bőrkihuzatos szabályzót is alkalmaztak, akkor valószínű, hogy az egész berendezést egyszerűen bőrkihuzatosnak mondták, anélkül, hogy a kettőt külön-külön megmagyarázták vagy leírták volna. Ez a fejlettségi fok viszont minden bizonnyal később következett be, mint a keverék-megoldás. Ha viszont egy vízszabályzású (pnigeuszt alkalmazó) rendszerre bőrkihuzatos fújtatót szereltek (ami az aquincumi orgona esetében elképzelhető, mivel időrendben éppen félúton van a dugattyús és bőrkihuzatos fújtatok között), feltételezhető, hogy a hidraulisz nevet — mivelhogy a szabályzás még mindig hidraulikus volt — megtartották. Ez a feltevés egyben azt is megmagyarázná,hogy miért nem találtak fémdugattyús fújtatómaradványokat a leletben: mint minden egyéb fa és bőr alkatrész az aquincumi orgonán, az éghető anyagból készült bőrhuzatos fújtató szintén majdnem teljesen elégett volna. Minárovics cikkében a fémdugattyús fúj tatókról közölt történelmi és technikai részletek igen érdekesek és értékesek még akkor is, ha az aquincumi HYDRAról kiderülne — mint ahogy azt jelen cikkünk is proponálja —, hogy bőrkihuzatos fújtató táplálta a pnigeusztípusú — víznyomásos légszabályzású — rezervoárt. Sokkal több kutatómunkára és a fentiekhez hasonló invenciózus összefogásra volna szükség ahhoz, hogy a világ egyetlen — és a Budapesti Történeti Múzeum tulajdonában lévő — ókori orgonájának rejtélyeit sikeresen megoldhassuk. Az ilyen irányú törekvéseknek, remélhetőleg, új lendületet fog kölcsönözni a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete valamint Régészeti Intézete, a Budapesti Történeti Múzeum és a University of South Florida által 1993-ban közösen rendezendő Nemzetközi Szimpozion, melynek tárgyköre „Az ókor orgonája" lesz. Perrot 1971 /. Perrot: The Organ from its Invention in the Hellenistic Period to the End of the Thirteenth Century. London, 1971 Szonntagh 1981 E. Szonntagh: Is the Pipe Organ Discovered at Aquincum a Wa286