Budapest Régiségei 28. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Római kori (szarmata) telep maradványai Rákoscsabán 237-255
nének. A 69-es belháború eseményeivel kapcsolatban megjegyzi, hogy amikor a jazig királyt és kíséretét Pannoniába rendelik, a vezért ott tartva a seregeket hazaküldik, s minden valószínűség szerint ez utóbbiak nem üres kézzel távoztak, hanem lojalitásukért ajándékot kaphattak. Egyébként a pannóniai pénzforgalom is csak Vespasianus uralkodásával lendült fel. A terra sigillaták elterjedése és az éremforgalom egybehangzó adatai alapján, az i. sz. 98-160 közti időszak az, amikor már kereskedelmi szükségletből kialakulnak a később is funkcionáló barbaricumi római útvonalak, ügy mint az Aquincum-Zagyvavölgy-Szolnok-Debrecen-Dacia, az Intercisa-Kecskemét-Csongrád-Szentes-Körösök völgye-Dacia, a Lugio-Madaras halmok-SzegedMarosvölgy-Dacia és negyedikként a Tisza menti E-D irányú út. Lelőhelyünk szempontjából az első útvonal az érdekes, melynek vonalát a pesti oldalon a Rákospatak mentére lokalizálhatjuk. Az aquincummal szemben fekvő Transaquincum megépítése után a Rákospatak mentén közlekedési út alakult ki, melyet a terület római kori leleteinek elterjedése igazol. A transaquincumi erőd megépítését a 2. sz. közepére datálják. Szilágyi János az erődítményről és a hozzátartozó cölöphídról írott munkájában bemutat egy 1756os térképet, melyen a Rákospatak mentén romok vannak feltüntetve, talán úti őrállomások maradványaiként. A patak vonala mentén több római lelőhely is igazolja az út meglétét. Kőemlék került elő a rákoscsabai régi református templom 1904. évi lebontásakor, bár másodlagos felhasználásban, ami nem szokatlan jelenség a pesti oldalon. Melis Katalin a rákospalotai templom déli oldalán kiásott alapfalban talált római kori kőfaragványokat. A rákoscsabai Silvanusnak állított oltáron a leg. II. Ad. signifere szerepel, mint felajánló, ez a kitétel az i. sz. 106 utánra keltezi a kőemléket. Aquincumnak a pesti oldallal való kapcsolata Traianus idejében erősödött meg, amikor az Alföld kevert, kelta-szarmata lakossága a rómaiak mellé állt a dákokkal szemben. Érthető, hogy éppen ebben az időben alakultak ki a már említett útvonalak is. A quad-markoman-szarmata háborúk után kezdődik meg a rómaiak nagyobb arányú benyomulása a barbaricumba, ezt a kőemlékek és éremleletek mellett a barbaricumi római építmények is igazolják. E korszak emléke a XVII. ker.-ben feltárt település is, mely ha csekély számmal, de mégis rendelkezik római importtárgyakkal. A feltárt település lakosságának életmódjára a szegényes leletanyagból következtethetünk. Alacsony színvonalú mezőgazdasági termelést folytathattak, a római kultúrával kevésbé kerültek kapcsolatba, lakóházaik az észak-magyarországi és az alföldi telepekkel mutatnak rokonságot. Rövidítések AÉ Archaeológiai Értesítő AH Archaeologica Hungarica AR Archaeologické rozhledy BpTört Budapest Története Fülöp 1976 Fülöp Gy.: Újabb tanulmány a római érmek szarmata kori forgalmáról a magyar Alföldön. ÁÉ 103.1976. 253-262. HÓMÉ Hermann Ottó Múzeum Év' könyve. Miskolc Irásné Melis 1983 Márton 1910 S1A Irásné Melis K: Adatok a Pestisíkság Árpád-kori településtörténetéhez. Bp. 1983. Budapesti Történeti Múzeum, p. 69. Márton L.: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-PilisSolt-Kiskun Vármegye. Szerk. Borovszky Samu, I. köt. Budapest 1910. Márton L.: A vármegye őskora 187. Slovenska Archeológia Jegyzet 1. A XVII. kerületi lelőhelyekre vonatkozó adatok a Budapesti Történeti Múzeum Adattárában megtalálhatók, köztük König Antal 1963-1971. évre vonatkozó kéziratos terepbejárási naplója, mely az általunk említett helyről kelta cserepek előfordulásáról tudósít. 2. Ezúton mondok köszönetet dr. Nagy Margitnak, hogy az általa végzett leletmentés anyagát feldolgozásra átadta. 3. H. VadayA.-Vörös L: Szarmata telep nyomai Bánhalma határában. AÉ 104.1977. 1.98-105.ZC Végh, AL:Régészeti adatok Észak-Magyarország i. sz. 14. századi történetéhez. HÓMÉ XII-XIV. Miskolc 1975.65-104. 4. T. Kölnik: Nővé sidliskové nálezy z doby rimskej na Slovensku AR XIV. 1962.344-368. 5. Párducz M.-Korek J.: Császárkori telep Ózdon AÉ 85.1958.18-36. 6. P. Jurecko: Vyskum v Trestenom pri Hornáde SLA XXXI. 2.1983.415-442. 7. Párducz M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon. AH XXV (1941) Budapest 1.39. 8. Köszönetet mondok Dr. Vörös Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának az archeozoológiai anyag meghatározásáért. 9. Gábler Dénes meghatározását ezúton is köszönöm. 10. Nagy T. : BpTört. I. Bp. 1973. lelőhelytérkép 11. írásné Melis 1983.5-6. 12. Tacitus, Germania 28. 13. MócsyA.: Pannónia a korai császárság idején. Bp. 1974.101. 240
