Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Parragi Györgyi: A Folyamőr utcai római villa 199-215

párnatag, léctag után az akantuszlevélsor zárja a pár­kányt. A párkány bal oldali részén befelé forduló, pi­ros festésű falmaradvány látható (6. kép 5). Ugyanen­nek a párkányrésznek a töredéke (6. kép 5). Oszloptöredékek Pálmatörzset formáló oszloptörzsek (6. kép 2). Ka­nellurázott törzsű féloszlop, bimbó alakú levéldíszben végződik. Bal szélén szőlőlevél és a fal folytatása (6. kép 3) kanellurázott féloszlop töredékei, alján hár­mas köteggel, fent bimbódíszben végződik, oldalán a falfelület darabjával (7. kép 1). Bimbó alakú oszlop­végződések (6. kép 4). Virágdíszes oszlopfej (7. kép 5). Szőlőfürtök és levelek nagy számban kerültek elő. A 16 darabból a következőket mutatjuk be: Szőlőlevél, — a középrészből induló levélerezetet mély bevágással jelezték, a levél végeinél látható a fal­mezőt keretelő tojássoros párkányrész (7. kép 2). Sző­lőlevél, keskeny formájú, szétálló levélvégekkel, mély erezettel (7. kép 3). Mély vonalakkal erezett levél ket­tős, vastag középrésszel, a levél széle a keretelő léc­taghoz csatlakozik. Szőlőfürtök nagyszemű, tömött szemekkel (7. kép 4). Bimbó és szőlőlevél, keretelő léctaggal (8. kép 7). Figurális ábrázolások Meztelen férfitorzó, ágyékán szalag, vastag comb­rész, plasztikus megmintázású (8. kép 9). Meztelen férfialak törzs-, kar- és balralépő lábrésze. Karján s a boka fölött pántokkal (8. kép 3). Meztelen férfialak hasi, comb- és vállrésze, köldökéből kiinduló pántok­kal. Vállánál levélminta, mely a vállára is átterjed (8. kép 8). Férfitorzó, kettős körrel jelzett köldökkel, másik alakhoz tartozó combrésszel (8. kép 6). Külön­böző alakokhoz tartozó láb, comb- és hasi rész, a köl­dök körül besimítással (8. kép 2). Különböző alakok­hoz tartozó váll-, karrészek, pántokkal díszítve (9. kép 3). Női alak torzója, melle kettős körrel jelez­ve, vállán hátára omló fátyollal (8. kép 10). A kép bal felső sarkában női torzó, melle kettős körrel jelezve, vállán átvetett ruhája. Lábfej része, elálló nagy ujjakkal (8. kép 4). Felső testrésze; vállát a nagyalakú kéz fogja át. Az ujjperecek bemélyítéssel jelezve (9. kép 4). Két különböző figurához tartozó kéz és alsókar töredéke (9. kép 5). Az egyik kezében görbevégű kés, ujjperecéi bevágott vonallal jelezve, a másik kezében kosár fülét fogja. Puttófej, léctagokkal kereteit mezőben. Pufók arc, vastag száj, ovális alakú szemforma, hangsúlyos szemöldök, kerek szemgolyók. Mély, bevágott vonalak­kal haj keretezi az arcot, mely homloka fölött csomóba kötött (9. kép 1). Puttófej töredéke, ovális arcforma, vastag száj, szeme gyöngysorral keretezve, szemöldöke bevágott vonalkázással jelezve, pontszerű szemgolyó. Haja a homlokán koszorúszerűen körbefut (9. kép 2). Egyéb díszítőelemek Ovális keretben gyümölcsábrázolások, az egyikhez levéldísz csatlakozik (10. kép 2). Sás formájú levéldí­szek, V alakú bevágással (10. kép 1). Léctagok, az egyes díszítőelemek keretelésére (10. kép 3). A stuki­kómaradványok — egy dionysos thiasos részei lehet­tek. A töredékek között 5 férfi és 2 női alakot, vala­mint különböző alakokhoz tartozó kar- és lábrészeket tudtunk megkülönböztetni. A dionysosi mondakörre utal a szőlőlevelek, fürtök és a különböző növényi dí­szek nagy száma is. A menet ismétlődő alakokból áll össze, az alakok oldalnézetben vannak ábrázolva, kidolgozásuk egysé­ges, lapos reliefszerű. Kivétel egy férfitorzó (8. kép 9), mely magasságával, kidolgozásával kiemelkedik a töb­bi alak közül. A töredék 50 cm magas, plasztikusan kiképzett, a töredéket fedő vastag gipszréteg is lehe­tővé tette szoborszerű megmintázását. Feltevésünk szerint Dionysost ábrázolhatta. A két női alak a menet maenas tagjaihoz tartozott. Gyakran jelenik meg a thiasossal együtt a négy évszak ábrázolása, mint a kisárpási és fenékpusztai sírból elő­került scrinium lemezen , vagy a Severus oszlopon . Ezeken az ábrázolásokon Dionysos mindig meztelen. Véleményünk szerint a Folyamőr utcában is a thiasos­sal együtt jelenik meg az évszakábrázolás, erre utal a 9. kép 5. számú fotón látható, görbevégű kést és ko­sarat tartó kéz, és a 10. kép 2. fotón szereplő gyümöl­csös kosár. Aquincumban Dionysos univerzális istenalak, a ter­mékenység, a vegetáció istene is, tisztelete a 3 éven­ként megismétlődő tavaszünneppel is összefüggésben van. A thiasos jelenet ábrázolása a római művészet minden ágában kedvelt volt, s az ábrázolások különö­sen a Severus dinasztia idején sokasodtak meg, ez összefüggésben van a kelethódító alexandriai gondolat újraéledésével. A táborban talált egyik oltárkövön Hercules illetve Dionysos alakja látható, s a szöveg Alexander Severus keleti hadmenetére is utal. A tá­bor praetoriumában az egyik oltárt az első centurio emeli. Aquincumban a stukkó mint önálló művészeti ág jelenik meg. Az ábrázolások az egész falfelületet beborították. A figurák 60-80 cm magasak is lehettek. A stukkópárkány gyakran a falfelület közepén húzó­dik, felette a falfestés folytatódik, mint a 6. kép 1. szá­mú képen látható töredéken. A párkányokon néha egymás alatti mezőkben ismétlődnek az ábrázolások, mint a 6. kép 5. számú fotón látható párkányrészen. A stukkóművészet fejlődésére a szobrászat, a fémmű­vességben használt díszítőelemek is hatással voltak. A 9. kép 1. számú fotón szereplő puttófej hajának kidol­gozása a fémedények maszkos ábrázolásaival rokon. A Folyamőr utcai töredékek megmunkálása között nívóbeli különbségeket láthatunk. A művészien kimun­kált darabok mellett elnagyoltan megmunkált dara­bokkal találkozunk, mint a 8. kép 4. számú fotón lát­ható lábfej és a 9. kép 4. számú fotón látható kéz ki­dolgozása. A stukkók ábrázolása rokonságban van a csúcshegyi villa stukkódíszítéseivel, amit Nagy Lajos a 3. sz. első évtizedére keltez. A mozaikpadló emblémáiban ábrázolt állatalakok közül a párduc, az oroszlán Dionysos kísérői, de a bi­ka, a ló, a madárábrázolás is feltűnik a dionysosi mo­zaikábrázolásokon. Trierből származó Bacchus-moza­ikon fonatdísszel keretezett emblémában oroszlán, 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom