Budapest Régiségei 28. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : összefoglalás 141-197
11. A közfalaknak csaknem mindegyikét ilyen módon építették meg. A praetorium közelében a via principalis nyugati oldalán feltárt „centurio" házban is ilyen közfalak voltak. 12. A téglákat kötőanyag nélkül (pelyva, lótrágya) sárga agyagból préselték; tehát ez nem volt vályog tégla. 13. Valószínűleg egy latrinából alakították át. Erre utal a szűk helyiség és a zárófal mögötti nyitott szennyvízcsatorna is. 14. F. Cumont: Die Mysterien des Mithra. LeipzigBerlin 1923. 157.; M. /. Vermaseren: Mithras, the Secret God. London 1963. 37. 15. A postamensen több mint valószínű Cautes vagy Cautopates-nek dedikált oltára, vagy szobra állhatott. Tóth 1965.88. 16. Formában és méretben egy olyan kultuszkő töredéke került elő a múlt században Óbudáról, a Majláth u. 51-ből, (CIMRM II. 1796. 238.), ami valószínűleg ebből a mithraeumból származott. Elképzelhető, hogy ezen a területen még egy mithraeummal kell számolnunk. Erre utal az a két oldalról faragott két kultuszképhez tartozó két töredék, amelyeket e helytől nem messze a praetoriumhoz közeli „centurio" ház területén találtunk. Nagy T. 1943,434.; CIL III. 3481; A. E. 1908. 255; CIL III. 3478, 3482, 3477, 10468, 14343 2 , 10466. 17. A Mithra Petrogenitus oltároknak is a mithraeumon belül szabott helye van. Tóth 1965,87. 18. Lásd az aquincumi M. Antoninus Victorinus mithraeum petrogenitusát: Kuzsinszky B.: A legújabb aquincumi ásatások 1887-1888. BpR I. (1889). 76-77. 19. Minden jel szerint ez az üreg lehetett a mithraeum favissája. 20. A csontok kiértékelését lásd e dolgozat részeként Vörös I. tollából. 21. Lásd a 3. sz. oltárt. 22. Az előkerült oltárok közül egyik sem illik a lenyomatba. 23. Lásd a 7. sz. oltárt. 24. A 7. sz. oltár előtt a szemközti keleti podium megszakadt részében állhatott talán az 5. sz. oltár a szentély elfalazását megelőzően. Azért gondolunk az 5. sz. oltárra, mert a keleti podiumrésznek itt egy 8-10 cm magasságú postamensszerű falazata még in situ maradt meg. Ha a 4. sz. és a 6. sz. oltárok magasságát figyelembe véve az oltárok tetejét megközelítőleg egy magasságban képzeljük el, úgy az 5. sz. oltár a posíamens magasságával együtt egy szintre kerül a 4. vagy a 6. sz. oltár tetejével. 25. A mithraeum elfalazása összefügghet a 3. század második felében zajló háborús eseményekkel és a hadsereg átszervezésével, ami érinthette a tribunus laticlaviusi méltóságot is. A templomból származó érmek és rétegviszonyok alapján a mithraeum pusztulása Probus uralkodása előtt, vagy alatt következhetett be. 26. Az elfalazás mögött került napvilágra az eredetileg is a helyén maradt 1., 2. és 3. oltár, valamint az elfalazást megelőzően ide áthelyezett 4., 5. és a 6. sz. oltárok, amelyek eredetileg a keleti pódium mellett állhattak. 27. Itt mondok köszönetet Sipos Enikő restaurátornak a tál konzerválásáért és restaurálásáért. 28. Mikroszkopikus vizsgálattal meghatározható volt, hogy a tál mintakincse véséssel készült. A mélyebben vésett részekben jól látszanak a megmunkáló szerszám nyomai. 29. A bika archaeo zoológiai leírása Vörös István nyomán a következő: A fej a törzshöz képest rövid. A szarv hatalmas lant alakú, vékony. A fejéi széles, rajta a homlokszőrök három fürtbe, csigába ábrázolt. A homlok széles, domború; az arcél kissé ívelt. Az orca és az állkapocs telt, az utóbbi éles körvonallal jelzett. A fül nagy, keskeny, hosszú. A nyak magasan torkolt, a szügy sekély, a jároméi mélyen hajlott. A törzs hosszú és sekély, a lágyékban magasan felhúzott hassal. A hát mélyen hajlott. Az ágyék hosszú és horpadt. A mar erősen kiemelkedő, a farbúb hegyes, kiálló. A far csapott. A farok hosszú, végén bojttal. A végtagok jól izmoltak; a váll függőleges, meredek. A végtagok magasan és jól nyakaltak. A lábtő és a csánk vastag. A boka és a csüd duzzadt, nagy átmérőjű, elgömbölyödő. A hatalmas köröm hosszú és hegyes. Az ivarszerv nem ábrázolt. Az állat konstitúciója, másodlagos ivarjellege alapján valószínűsíthető, hogy az ábrázolt állat fiatal korában ivartalanított bika, azaz ökör. Az állat robusztus alkatú, erős csontozató heterogén összbenyomású, túltenyésztett fajta. A realisztikus szarvasmarha ábrázolás egyedi, szélsőségesen eltér mind a római, mind a provinciák szarvasmarha ábrázolásaitól. 30. A szarvasmarha takarmányozásához: M. Porcius Cato: De agri cultura Bp. 1966. Akadémia Kiad. 27., 35., 37., 54., 60., fej.; M. Terentius Varró: Rerum rusticarum libri trés. Bp. 1971. Akadémia Kiad. I. könyv 31,5 és 32,2 fej. 31. A növény meghatározásáért Dr. Gombos Zoltán kertészmérnöknek tartozom köszönettel. 32. Fremersdorf 1951, 4. tábla. 33. D. B. Harden: The Wint Hill Hanting bowl and Related glasses. Journal of Glass studies II. (1960) 45-S3. 34. A kutatás a 2. század végére, a 3. századra datálja ezt a formát. Lásd: C. Isings: Roman Glass from dated finds. Arhaeologica Troiectina. II. (1957). 96. B típus, 114—115. old.; L. Barkóczi: Pannonische Glasfunde in Ungarn. Bp. 1988. 25. típus 64-66. old.; Fremersdorf1951,13-14 tábla 25. old. 35. Fremersdorf 1951, 4. tábla. 36. Az üvegtál a mithraeum alapítása és megszűnése, elfalazása közötti időben, tehát 202-260-as évek között készülhetett. Az időszak ante quemje a 260-as évek barbár betörései, és az oltárok elrejtése, míg post quemje nem szükségszerűen kell 146
