Budapest Régiségei 27. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - R. Facsády Annamária: Venus torzó Óbudáról 95-98
ft FACSADY ANNAMARIA VENUS TORZÓ ÓBUDÁRÓL Az aquincumi márványból készült emlékek száma a III. kerület, Óbuda — korábban Templom — utcai ásatás során újabb példánnyal gyarapodott. 1974-ben a későrómai erőd feltárásakor az erődfal külső oldaláról került napvilágra a jelenlegi állapotában 16 cm-es töredék, melyben Venus ábrázolását ismerhetjük fel. (1-4. kép) A fehér márványból készült szobor feje elveszett, csak annyit sejthetünk, hogy feltűzött hajviselettel mintázhatták, mivel vállán és hátán sem hajtincsnek, sem szalagnak nincs nyoma. Hiányzik a nőalak terjes jobb karja és válla, bal karja, s mindkét lábának nagy része kb. combközéptől, illetve a térd fölötti résztől kezdve. Mozdulata e hiányosságok ellenére jól kivehető, s az ismert Venus ábrázolások alapján visszakövetkeztethető. A szobor eredetileg jobb lábára támaszkodva állt, s jobb kezével tartotta elöl csomóra kötött leplét. Hiányzó jobb karjának törésfelülete a jobb csípőn egyértelműen felismerhető, s erre a mozdulatra utal a ruhacsomó törése is. Bal lábát, melyre nem nehezedett testsúly, könnyedén kissé előbbre helyezte, s egész testével kicsit előbbre dőlt. Bal karját valamin, talán- oszlopon, vagy valakin nyugtathatta. Meztelenségét csak a maga elé húzott köpeny takarja, amely előbbre helyezett bal combját is nagyrészt szabadon hagyta. Ruháját merev, széles, lapos redőkkel faragta ki a szobrász, az erőteljes, mély bevésések az anyag súlyosságát sugalmazzák. Ugyanakkor az enyhén domborodó has, a mellek és a hát — ívének minden merevsége ellenére — lágy formázása a klasszikus alkotások szépségét csillantják fel. A test bőrének finomságát, bársonyosságát is érzékeltetni tudó puha formákat a ruha redőzetének egyenes, határozott vonalai még jobban kihangsúlyozzák, művészien alkalmazott éles kontrasztjuk feledtetni tudja a szobrász ügyetlenségeit: az egész test tartásának, mozdulatának merevségét, a túl hosszúra formált derekat, a kelleténél jobban kidomborodó csípőt. A lágyságnak és a keménységnek ez az Rövidítések AÉ Archaeológiai Értesítő BpR Budapest Régiségei Nagy T. 1958. Nagy T.: A paksi Mithras-domborműAÉ 85.(1958) együttes alkalmazása, a fény-árnyék hatások fokozott kihasználására irányuló törekvés az i. sz. 3. századra jellemző stílusirányzatot tükrözi. Hasonló kettősséget figyelhetünk meg más aquincumi szobrokon is, mint pl. a Victoriát ábrázoló töredéken. 3 A 3. századi készítést támasztja alá a köpeny redőzetének egyenesvonalú, mélyenárkolt redőzettél történt kifaragása is. A márványanyagban rejlő festői hatások kihasználásán kívül szobrunk még egy jellemző vonását kell kiemelnünk. Bár több nézetre készült alkotással van dolgunk, kidolgozása ennek ellenére laposabb, síkszerűbb, mint ahogy a körszobroknál szokásos. Egyrészt e stílusjegy, másrészt a szoboralak mozdulata alapján gondolhatunk arra, hogy Venusunkat szoborcsoport központi alakjaként képzeljük el. Az „áttört márványreliefek" gyűjtőnév alatt számon tartott emlékek egyike éppen Aquincumból, a polgárváros területéről került elő. Ennek központi alakja ugyancsak Venus, a szobor kialakítása azonban vaskosabb, a klasszikus előképet utánzó mozdulat esetlenebbre sikerült. A verseci múzeumban őrzött áttört reliefek Venusai ruhátlanok, kezüket felemelve tartják, kidolgozásuk alapján inkább a bronzszobrok körében kereshetjük analógiájukat. Aquincumban Venus istennő tisztelete — legalábbis a „gráciái" vonásokat mutató istennő tisztelete — nem mutatható ki , a frivolabb s ezáltal az ősi termékenységistennővel könnyebben azonosítható Venus azonban népszerű lehetett. Éppen a 3. században terjednek el azok a terrakotta figurák nagy számban, melyek ábrázolásaiban halványan felsejlenek a klasszikus előképek. Az istennő különböző anyagokból megformált ábrázolásai közül is kiemelkedik ez a hiányosságaival együtt — vagy éppen azért — bájos, a provinciális szobrászat magas színvonalát tükröző márványtorzó. Nagy T. 1971. Nagy T.: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban. BpR XXII. (1971.) DissPann Dissertationes Pannonicae 95
