Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szabó Klára: Helyben készült bronz lemezkorsó Aquincumból 85-94

SZABO KLARA HELYBEN KÉSZÜLT BRONZ LEMEZKORSÓ AQUINCUMBÓL Lelőhely Az 1950-es évek második felében Parragi Gy. több leletmentő ásatást végzett Budapest, III. ker. Bogdáni út nevű lelőhelyen, hrsz.: 18.529 lakóház építkezések előtt. Az V. számú alapozási blokk nyugati falánál került elő az a sír, amelyiknek a melléklete volt az itt tárgyalásra kerülő bronz lemezkorsó (1. kép). A feltárt temetőrészlet a raktárréti temetőhöz tartozik. Aquincum canabaejának ENY-i részén kívül terült el ez a nekropolisz. Leletegyüttes A 32. sír kirabolt szarkofágtemetkezés volt. Valószínűleg a 3. század elején készült a felirat nélküli, faragott sírláda. Összetörték a fedelét, és kivették a mellékleteket. 20 cm távolságban került elő a 3 bronzedény és egy bronzkulcs. 1. Kiöntősszájú bronzkancsó (6. kép). Radnóti A. 75., ill. M. BoUa Id típusába tartozik. Mivel a füle a támasztó alatt néhány centiméterrel letörött, az alja pedig nem is került elő, ezért pontosabban nem lehet besorolni, csak általánosságban köthető a Rajna-Duna vonalában létesített limes menti műhelyek 2-3. századi termékeihez a kiöntő, a gyűrűs nyak és az egész, egybeöntött kiöntő és a fül konstrukciót megtámasztó nyúlvány alapján. 2. Bronzvödör, tartótagját Maenas fejek díszítik (7. kép). Ehhez hasonló darabokat 4 lelőhelyről lehet felsorolni: a "budaúilaki" sírok közül a B sír 19. számú 9 10 • •11 melléklete, egy itáliai és egy mainzi, valamint a környei. Ezek tekinthetők a legközelebbi analógiáknak. Közülük földrajzi értelemben a B sír 19. melléklete a legközelebbi, de ez időben jóval távolabb áll tőle. Viszont éppenúgy helyi készítmény, mint az itt tárgyalt bronz lemezkorsó. Az itáliai darab (2. sz. analógia) tartótagja szőlőleveles. Kidolgozását tekintve igen gondos munka utólagos véséssel, gyönyörűen polírozott edényfelülettel. Sokkal korábbi lehet, mint a Bogdáni úti vödör. A Mainznál a Rajnából kikotort, ugyanazt az edényformát követő vödör attache (3. sz. analógia) azonban egyszerű, minden plasztikus díszítményt nélkülöz, és sajnos nem is keltezhető. így csak a környei analóg darabbal való összevetés nyújthat kronológiai támpontot. Mindkettőn Maenas fejes ábrázolás található, sőt, a kompozíció szerkezete is megegyezik. Ugyanaz a támasztólap formája, a rajta szereplő ornamentika. Nagyon sok hasonló vonást lehet felfedezni az arcvonások és a hajviselet között is, bár első pillantásra is látszik, hogy a környei mennyivel rusztikusabb. Maga a képtípus ugyanaz, csak a kivitelezésben van eltérés. Biztos, hogy nem egy formából került ki a 2 attache-pár. A környein a szemek vastag, utólagosan vésett vonalakkal rajzolódnak ki, míg a Bogdáni útin a formák dominálnak. Ezen is vannak persze utólagos munkák, de közel sem annyira hangsúlyosak, mint a másikon. Még a tartókarikák, és a vízszintes osztótagok díszítőmotívumai is azonosak. Ezért úgy véljük, joggal lehet arra gondolni, hogy ugyanabból a műhelyből kerültek ki (4-5. kép), s a fent elmondottak alapján ez a Duna-vidéki műhely lehet, ami a 3. század elején működött. 3. Bronz lemezkorsó, ami teljesen rossz állapotban került elő, maga a test több darabban jött elő a földből és öntött — kalapált fül járult még hozzá, ami levált róla (3. kép).

16 Edényleírás: Vékony, kalapált lemezedény, amin valószínűleg a föld nyomása következtében még hosszanti repedések és törések is keletkeztek. Formája a töredékek illesztgetése közben bontakozott ki. Az edénytest hosszúkás, orsó alakú, vékony falú, egyetlenegy lemezdarabból húzták fel. Külső felületét 7-9 mm-es közökben hornyolt vonalak borítják. Pereme enyhén kihajlott, nyaka csak kissé szűkült össze, majd folyamatosan ívelt át a kigömbölyödő hasba, ahol a maximális szélességét érte el. Ez alatt lágyan befelé hajlik a profil. A darabok folytonosan követik egymást, csak a has vonalában van néhol hiány. Ezeken a részeken a vékonyra kikalapált lemez állaga már megromlott, lyukacsossá vált, nagyon megsérült. Az edény alsóharmad részéből már több darab hiányzik, jóllehet a profil még tisztán kirajzolható. Az edény alja viszont teljes egészében megsemmisült. A föl öntött, de öntés után laposra van kalapálva, szalagszerű. Fönt az edényszájnál két ágra oszlik, körvonala a madárfejes fülekre emlékeztet, , de teljesen díszítetlen, lapszerű. Középen van csupán két vonal, ami a hátrahajló húsos levél leegyszerűsített, jelzésszerű helyettesítése, síkbeli átfogalmazása. E rész mögött, a perem magasságában vízszintesen fut tovább a fül, majd hirtelen csaknem 90 fokban meghajlik, szára sima, lapos, díszítetlen szalag, átmetszete téglalap, vége kissé asszimetrikus szívalakú támasztólap ugyancsak laposra van kalapálva. Típusmeghatározás A fent leírt bronz lemezkorsó általános formai sajátosságait tekintve könnyen besorolható Radnóti A. 81. típusának a darabjai közé, amely a nevét a fül jellegzetes dísze alapján kapta. Ezen belül két csoportot különített el a kutatás a későbbiekben. Az ún. nyugati típus formáját közelíti meg jobban a Bogdáni úti 32. sír 3. számú melléklete (2. kép), még akkor is, ha a névadó elem (emberi lábfej) hiányzik. Erre azon85