Budapest Régiségei 27. (1991)
TANULMÁNYOK - Sellye Ibolya: Római kori, áttört művű késtartó (Théka-veret) a Bécsi úti hamvasztásos temetőből 45-63
SELLYE IBOLYA RÓMAI KORI, ÁTTÖRT MŰVŰ KÉSTARTÓ (THÉKA-VERET) A BÉCSI ÚTI HAMVASZTÁSOS TEMETŐBŐL* Topái Judit 1980-ban, a Budapest III. kerület Bécsi út és Perényi utca kereszteződésénél, az utcák, mind keleti, mind nyugati oldalán nagyobb kiterjedésű hamvasztásos temetőrész sírjait kezdte feltárni. Az 52. sz. sírban — többek között — áttört technikájú bronzveret feküdt (1. kép 1), melynek ismertetésre való átengedéséért köszönetemet fejezem ki Topái Juditnak. Az említett sír — az ásató szíves közlése alapján — az egyetlen, mely nem agyagtapasztásos, ti. az eddig feltárt temetőrész valamennyi sírja agyagtapasztásos volt. Ezért nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy az 52. sz. sírba a temető többi halottjától eltérő etnikumú embert temettek el. Ez az eltérő temetkezési rítus több hamvasztásos temetőnél előfordul, így pl. Matricán (Százhalombatta) is. Az 52. sz. sírban nem a hamvasztásos síroknál szokásos jól kiégett, fehérre kalcinált csontmaradványok figyelhetők meg, hanem rosszul égett, barnás-fekete, nagyobb darabokat találtak: felkar és combcsont maradványait. Ezek felnőtt férfi vázából származnak, mint azt Kiszely István vizsgálatai alapján megállapította. Szíves szóbeli közlését ezúton is köszönöm. A sírban levő as meghatározását Bíróné Sey Katalin végezte, akinek külön köszönetet mondok ezért. Az érem átégett, kettétört, bár összeilleszthető. Kora az 1-3. század közepéig terjed, közelebbi datálás nem lehetséges. A sírba fentieken kívül még egy firma mécsest és három korsót helyeztek. Az ismertetendő áttört művű bronzveretet keskeny nyúlványával felfelé a combcsont közelébe helyezték a sírba. Mellette az alátétlemez kis darabja, két töredékes, hajlított bronzpánt és ezektől cca 50 mm-re a sír belseje felé, korrodált vaskés pengéje feküdt. Mint látni foguk az áttört veret, a kis pántok és a kés összetartoztak és együtt alkották egy késtartó théka részeit. (2. kép 1-4) 3 Az áttört bronzveretből (BTM Ltsz.: 88.4.260. 1. kép 1) aránylag sok maradt meg, így kiegészíthető. Nagyon köszönöm ezért T. Bruder Katalinnak gondos, nagy szaktudást igénylő munkáját és mellékelt beszámolóját a restaurálásról. A veret lent félkör, ún. kanál alakú; ez felfelé keskeny nyúlványban folytatódik. Az áttört mezőt tömör bronz keretelés veszi körül. Ez a keret a félkörű (kanál) résznél dupla kiképzésű, és úgy elő- mint hátoldalán egyforma szélességű. A dupla kiképzés a nyúlványrésznél már nem folytatódik. A veret teljes hosszában eredetileg vékony alátétlemez volt, de eredeti helyén ennek csak töredéke maradt meg: a félkörű résznél és a nyúlvány kis letörött darabjánál. A különálló lemezke pontos elhelyezését már nem lehet egyértelműen megállapítani. (6. kép 2) A veret alkalmazásával kapcsolatosan felerősítési nyomok figyelhetők meg a kanálrész közepén alul, ahol a peremnél kis, laposan kiemelkedő szög látszik, valamint a kanálrész oldalánál is, ott ahol a perem már nem dupla. A nyúlványon — közel ahhoz a helyhez, ahol a darab eltört — a perem szélén kis kiszélesedő, kitüremlő bronzmaradvány látszik. A veret elő- és hátoldala lapos megmunkálású, az áttört minta közepes finomsággal, szintén lapos kiképzéssel készült. Az áttört motívumok: a félkörű, kanálrészben szimmetrikusan elhelyezett, egymás tükörképét alkotó, kacsokkal díszített pelta. A kanálrésznél alul itt hiányzik az analógiáknál (lásd pl. Avenches és Strassbourg, 7. és 8. sz. jegyzeteket) mindig meglevő, kettős félkörű vonal, mely követi a perem alsó ívét; ezzel egyéni variációját alakítva ki a szokásos mintának. A keskenyedő nyúlványhoz, kettős, szimmetrikusan visszahajló kacsok vezetnek át. Majd a minta lant alakhoz hasonló motívummal folytatódik, mely fent körrel zárul. A hosszúkás nyúlvány további áttörései egymással azonos formában ismétlődnek: szorosan egymáshoz kapcsolódó, összefonódott és szintén lant alakhoz hasonlóan. A nyúlványhoz tartozó kisebb letört darab mintájából egész kevés maradt meg a belső peremnél, de megállapíthatjuk, hogy ugyanolyan motívumrendszer folytatódik ezen a részen is, mint amilyen a nagyobb darabnál. Hátoldalán (6. kép 1) az alátétlemez kis töredéke látszik. A veret rekonstruálásánál figyelembe kell venni, hogy a törésnél a minta nem közvetlenül csatlakozik egymáshoz, cca 10-15 mm teljesen kitört. Költő László megállapítása szerint (lásd: T. Bruder Katalin beszámolóját e kötetben), az áttört művű veret sötétebb színű bronzból készült, mint az alátétlemez, mert utóbbi négyszer több mennyiségű cinket tartalmazott, ezért — világos-sárgás volt. Tehát az elütő * A görög eredetű latin „theca" szó tartót jelent, kés vagy írószerek részére. Számos auktor-hely részletes ismertetésével lásd: PWRE 2. Bd. V. Stuttgart 1934. Sp. 1613. - A theca vulneraria meghatározáshoz Szabó Klára hívta fel a figyelmemet: AntiCka bronza u jugoslaviji 1844-1969. (Beograd 1969) 138. No. 275. fotóval. 45
