Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A paleolitikum utolsó szakasza Magyarországon 15-22

A felső Würmöt ennél részletesebben ma nehéz tagolni. Figyelembe véve azonban azt, hogy Közép-Európában a legfejlettebb löszszelvényekkel rendelkezünk, ez a rétegtani homogenitás valószínűleg a valóságot fejezi ki: az interglaciális után hosszú, folyamatos, száraz, keleti ciklonos, löszképző időszak következett. Ezek tehát a sztratigráfiai támpontok — még egyegy faunisztikai anyag, amely ma inkább egy lelőhelyet, mint fázist jelent —, és a C-14 dátumok, melyeket alább említünk. Az iparok 1. A fejlett szeletient azért említjük itt, mert sztratigráfiai helyzete és C-14 dátuma közelebb esik a gravettienéhez, mint a saját „elődjéhez", a korai szeletienhez. A felső szeletien rétegének dátuma 32 600 év —, a korai szeletiené 41 700 év — és a gravettien legidősebb telepéé Bodrogkeresztúron 28 700 év. A fauna teljesen indifferens (Szeleta-barlang felső kultúrréteg), de a világosszürke színű réteget az eddigi barlangi üledékvizsgálatok ismeretében nehezen tudnánk egy interstadiálisba helyezni. A régibb kutatás ugyanis az egész szeletient — kezdetétől a végéig — a Würm 1-2 interstadiálisra tette. Az ipar vezértípusa a tökéletes kidolgozású, nagyon lapos babérlevélhegy, néha fűzfalevélhegy. Egy részük egyébként nem lándzsahegy, hanem igen fejlett levélkaparó. Nem solutréen karakterűek, mint korábban vélték: a bifaciális teljes retus nem parallel, és számos olyan alak hiányzik, amelyet a nyugati Solutréenben jól ismerünk. Az ipar többi része felső paleolitikus típusokból tevődik össze — ez a fejlett szeletien anyagának a többsége —, és annyira változatos, vegyes, mintha több, három-négy ipar keveredett volna össze. Ez az úgynevezett „kísérő ipar" — egyes típusonként — bármely késői paleolitikus civilizációba behelyezhető, de ilyen összetételben sehol sem fordul elő. Mikor, és hova tűnt el ez a sajátságos ipar, ez a kis vadászcsoport, nem lehet megállapítani. A barlangok felső rétegei az ásatások következtében már hiányzanak, és más lelőhelyeken ugyanezeket a levélhegyeket sehol sem ismerjük. Az ipar kezdetéhez egyetlen adatot kell megemlíteni. A Szeleta-barlangban két tipikus gravetthegy került elő. Talán a viszonylag közeli gravettien csoporthoz köthetők (Árka, Bodrogkeresztúr). Ez a két darab az egykori feljegyzések szerint közvetlenül a fejlett szeletien rétege alatt, vagy pedig a fejlett szeletien legalsó szinjében találtatott. A gravettien itt tehát esetleg előbb jelent meg, mint a tőle idegen levélhegyek készítői. 2. A gravettien megjelenését hozzávetőlegesen 32 000-28 000 év közé helyezzük, amelyet további, egymástól elszakadozó, egymástól területileg és kronológiailag is különböző csoportok követtek. A gravettien „új korszakot" jelent a magyar medencében, de valószínűleg attól északra is. Eszközei ugyan a korábbi iparokban is előfordulnak, de az életforma is erősen megváltozik. Ezt mutatják a szabad ég alatti lösztelepek az addigi barlangiakkal szemben, ezek földrajzi és ökológiai elhelyezkedése; a mesterséges lakás, a vadászat erős specializálódása, amely mindig a lösz-sztyeppéhez és a folyóvölgyekhez kötődik, és az eszközkészletek egésze, összessége, valamint számos olyan készség, ami újnak tűnik. A gravettien meghatározását Magyarországon szerző vette be és az első összefoglalások is régen jelentek meg. A sztratigráfiák, a löszképződésre vonatkozó vizsgálatok, a szedimentanalízisek és azok klimatikuskronológiai értelmezése ma is használható, — vagy legalább is az a nagy irodalom, melyet e munkákhoz összeszedtünk. Kétségtelen azonban, hogy ezek a vizsgálatok még kis számú lelőhelyre épültek. Visszatekintés nélkül egyetlen régi problémára kívánunk itt visszatérni. A gravettien eredetére a Kárpát-medencében, közelebbről: a mai magyar medencében. Ezt a civilizációt „keleti gravettiennek" neveztük, aminek oka egyszerű. Annak idején jutott el hozzánk az orosz irodalom, később többször is jártunk a Szovjetunióban és igen sok tipológiai hasonlóságot, egyezést találtunk a mi területünk és az ukrán, délorosz terület között. A keleti eredetet — mondjuk ki, migrációt — egyébként már előttünk is konstatálták olyan kutatók, akik a kelet-európai lelőhelyeket jól ismerték. A gravettien terjedése a dél-lengyel és a morva terület felé vezetett. A magyar medence tehát — a mi állomásaink szegényességét, a települések jellegét látva — az áramlás fő irányából valószínűleg kiesett. A morva telepek egyébként idősebbek, mint a magyarországiak túlnyomó többsége. Az út Szlovákia folyóvölgyeiben vezetett tovább, — oda tehát, ahonnan iparainknak egy részét ma is származni véljük. Mindenesetre nem lehet véletlen egyes típusok megjelenése, mint pl. a Kosztyeni-hegy Morvaországban, Nyugat-Szlovákiában; nálunk egyes nyeles hegyek, a Prut folyó vidéki kova, az agancseszközök, köztük talán a „bâton percé" is. A gravettien kapcsolatait ma talán kissé szűkebb földrajzi körzetben kell keresnünk. Számításba jönnek a kelet- és nyugat-szlovákiai folyóvölgyek, és — egy belső migrációban, egy periodikus helyváltoztatás következtében — Alsó-Ausztria telepei. Többször utaltunk már a Duna összekötő szerepére, és ezt a periodikus mozgást a további kutatóknak is figyelembe kell venniük. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy bizonyos típusok aránya itt és ott, a metrikus hasonlóságok nem eredetet, hanem csupán kapcsolatot jelenthetnek. A keleti analógiák természetesen nem tűntek el. Ezek a jellegek azonban, úgy véljük, egy európai, vagy közép- és kelet-európai tömb közös sajátosságai, amelyek bizonyos időben különböző civilizációkban is fellépnek. (Gravettien, magdalénien, ahrensburgien, swiderien stb.) Jól tudott egyébként, hogy az orosz, ukrán területen tulajdonképpen semmit sem neveznek gravettiennek, helyette tucatnyi más név ismert, amelyeket azonban a csoportok közti nagy távolságok is elfogadhatóvá tesznek. 16