Budapest Régiségei 27. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zsidi Paula: Újabb villa az aquincumi municipium territoriumán (Bp. III. ker. Kaszás dűlő-Csikós utca) 143-179
dése a 3. sz. második harmadának végén. Ettől az időponttól, kis kihagyásokkal, a 4. sz. hatvanas éveiig kísérhetjük nyomon az érmeket. A leletanyagban külön figyelmet érdemel egy kis együttes, mely a villában folyó gazdasági tevékenységek egyikére utal. A villa D-i részéből előkerült bronz drótok (Ltsz.: 82.10.185), egy félig kész, fibulához tartozó tű (Ltsz.: 82.10.184), valamint a nyersanyagként használt trapéz átmetszetú bronz rudacskák (Ltsz.: 82.10.175) valószínűleg egy javító műhelyhez tartoztak, mely a villa D-i részén, esetleg a főépület helyiségeinek valamelyikében lehetett. 88 Ugyancsak kiemelhetjük a leletanyagból a kis Venus terrakotta szobrocska töredékeit (Ltsz.: 82.10.38-39). Nagy a valószínűsége annak, hogy a villa korábbi periódusában egy kis háziszentély berendezéséhez tartozott, melynek a felmenő falak pusztulása miatt már nincs nyoma. Később — talán a vallási jellegű 8., 9. sz. helyiségek kiépülésével egyidőben — elveszítette jelentőségét, és akkor kerülhetett a villa hulladékai közé. Az eredmények értékelése és villánk helye az Aquincumot környező villagazdaságok között Az épület fentebb tárgyalt építészeti sajátosságainak és a leletanyag elemzéséből nyert adatok együttes értékelésével kapunk teljes képet a villáról és a környező gazdaságról. (24. kép) A villaépület magját (1. periódus) a markomann háborúkat követően, a 2. sz. utolsó évtizedeiben emelhették. A leletanyagban még érezhető a markomann háborúk előtt termelő aquincumi fazekasműhelyek termékeinek hatása, de a korjelző leletek már tipikusan a háború utáni időszakból származnak. Az épület alaprajza a Pannoniában is kedvelt középfolyosós elrendezést mutatja, bejáratánál porticussal, mögötte pedig nyitott udvarral. Hiányoznak a kényelmi berendezések (padlófűtés, vezetékes víz), és nincsenek olyan díszítőelemek, mint a környező hegyek villáiban. így rendeltetését tekintve elsősorban gazdasági jellegű építmény lehetett, melynek egy-két szobáját lakószobának használták. Erre utal a termékenység kultusszal összefüggő Venus terrakotta is, mely ebben a periódusban állhatott a villaépület szentélyében. Ebből a peródusból elsősorban az épület K-i feléből származnak leletek, s a nagyrészt kerámiaanyag zöme a környező fazekastelepek edényégető kemencéiből került ki. Nyilván a villa körüli gazdaság fejlődése tette szükségessé a 2-3. sz. fordulóján és a 3. sz. elején az épület bővítését (2. periódus). Ekkor vették körül a nyitott udvart raktár, műhely esetleg istálló céljait szolgáló helyiségekkel. Az import kerámia nagyobb aránya, a pénz megjelenése a leletanyagban virágzásnak indult gazdaságra utalnak. Ezt a fejlődést a 3. sz. hatvanas éveiben az Aquincumot ért barbár támadás megzavarta. Bár konkrét pusztulási réteget nem találtunk, több jel is mutat arra, hogy a villa lakói nem folytathatták megszokott életüket. Nyilván ekkor kényszerültek arra, hogy a villán belül, a 10. sz. helyiségbe temessék el halottukat, s az éremleletek számának hirtelen növekedése is indokolható a villa 91 pánikszerű, de rövid ideig tartó elhagyásával. A 3. sz. vége felé azonban ismét fejlődésnek indult a villa környéki gazdaság. Bár nem jutnak el a villa lakóihoz a korra jellemző import áruk, s nem alkalmaznak továbbra sem luxus igényű díszítőelemeket, mégis új arculatot adnak az épületnek az É-i helyiségsor kiépítésével (3. periódus). A 4. sz folyamán a gazdasággal kapcsolatos bővítéssel, átalakítássl már nem találkozunk. Kisebb hozzáépítések történhettek (4. periódus), de ezek mértéke és kivitele nem változtata meg a villa arculatát. A legjelentősebb — azonban nem a gazdasággal összefüggő — változtatás a 8., 9. helyiségek kialakítása volt a nyitott udvarban. Ez a vallási életben végbement 4. sz.-i átalakulást tükrözi, s így esetleg a kereszténység terjedéséhez kapcsolható. A villa valószínűleg egészen a provincia feladásáig lakott volt. Erre utalnak az éremanyagban a 4. sz. második feléből származó darabok, valamint a kerámia anyagnak az a része, amely a késő római kori temetők anyagával mutat rokonságot. Az utóbb említett leletanyag aránya azonban viszonylag kicsi a korábbi periódusok anyagához képest. Ez arra utalhat, hogy a 4. sz. közepétől a gazdaság kiterjedése és jelentősége fokozatosan csökkent. A villa elhagyása nem köthető konkrét pusztulási réteghez. Inkább valószínű, hogy a villa lakói összeszedve ingóságaikat csatlakoztak a provincia feladása körüli években a Pannoniából nyugati irányba menekülő tömegekhez. A fent vázolt kép megfelel az aquincumi villagazdaságok kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos eddigi ismereteinknek, ugyanakkor újabb adatokkal egészíti azokat ki. Elsőként merül fel az a kérdés, hogy mekkora volt a gazdaság, melynek minden bizonnyal főépületét sikerült feltárnunk. Az épület teljes alapterülete 500-600 m között lehetett, ami Pannoniában egy „középbirtok" nagyságú földterülethez tartozó villának felel meg. A római „középbirtok" nagysága koronként és provinciánként igen eltérő képet mutat. Aquincumban a kutatás a „középbirtok" nagyságát 3-4 km -ben határozta meg. Ez kb. 1,5-2 iugerumot tesz ki, ami pl. Kisázsiában csupán egy közepes nagyságú fundusnak felel meg. Idevonatkozó írásos emlékek hiányában csupán topográfiai adatokra támaszkodhatunk, hogy a gazdaság kiterjedését megállapíthassuk. Már leírtuk, hogy a villa három római kori főútvonal által határolt területen fekszik. É-on a polgárvárosból Ny felé induló, Ny-on a hegyek lábánál ENy felé tartó, K-en a polgárvárost és a légiotábort összekötő út zárja közre. D-i irányban a polgárváros D-i temetője fekszik a villától 600-800 m távolságra. Az említett utak és a temető által bezárt terület kb. 4 km , ami megfelel az eddig becsült adatoknak. Erről a területről villánkon kívül más, birtokköz101 pontra utaló emlék eddig nem került elő. A következő kérdés az, hogy hogyan illeszkedik villánk a körülötte elterülő gazdasággal az aquincumi municipium territóriumán létesült birtokrendszerbe. A térképen vizsgálva az Aquincum környéki villák és villára utaló épületmaradványok elhelyezkedését (5. kép) rögtön feltűnik, hogy azok zömmel két fő útvonalra fűződnek. Az egyik a legióstábort a polgárvárossal összekötő, s a polgárvárosból É felé induló útvonal. Erre fűződnek D-ről E felé a Kaszás dűlőben, a Mocsaras 151
