Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32
szárazak. Egyetlen kivétellel mind magasan fekszenek, tehát idős, pusztuló barlangok. Több szintben helyezkednek el, és három fő szint jelölhető ki. Az alsó szint 10 m-re a völgy talp felett (*280-290 m) - a középső szint 70 m-rel (*340—350 m) — és a felső szint 130 m magasságban (*400 m). Az alsó szintben egyetlen nagyobb barlang található: a Remete (alsó)-barlang (l.kép). Széles, magas teremből, és egy hosszú, zegzugos oldalágból áll. Ennek az oldalágnak is van a felszínre kivezető útja, tehát két bejárata van. Jellegzetes forrásbarlang, bár itt erős tektonikus formációk is vannak. A terem ugyanis egy erős tektonikus hasadék mentén alakult ki. A jelenlegi bejárata azonban csupán beszakadt kürtő. Az eredeti bejárata feltehetően mélyen ez alatt és a patak szintje alatt van. Ásatásának eredményére röviden visszatérünk. A középső szintben — a Felső-barlangon kívül —, legjelentősebb a völgy Ny-i vége közelében nyíló Remetekőfülke. Nagy nyílású üreg, mélysége azonban alig 2 m. Ebben az üregben paleontológiái ásatások folynak - jelentős posztglaciális faunát tartalmazott -, régészeti anyagot azonban nem találtak/ 4 ' Ugyanebben a szintben, a völgy K-i vége felé található az ún. „eltömődött, ill. a felszakadt barlang", a „K.J."-barlang -, ezen kívül azonban még több, egészen kis üreget, nyílást említ az irodalom. Ezekhez sorolandó az általunk feltárt Felső-barlang. Érintetlenségének valószínűleg az volt az oka, hogy szinte teljesen feltöltődött rétegekkel, és a bejárata alig volt észrevehető. 1948-ban Gábori M. bukkant rá, aki ásatás nélkül az egészen alacsony barlangot be is járta. A felső szintben helyezkedik el a Hétlyuk-zsomboly —, ezenkívül a tetőn még több víznyelő található. Visszatérve az alsó Remete-barlangra, ásatását 1949ben Gábori M. kezdte el, majd 10,5 m mélységig Vértes L. folytatta tovább. Az ásatás eredményeit részletesen Gábori M. publikálta/ 5} Ennek a barlangnak a jelentősége elsősorban a rendkívül fejlett, holocén korú rétegsora. Az említett 10,5 mes kitöltésben 13 különböző réteg különíthető el —, finomsztratigráfiai módszerek nélkül. Megtalálható benne a korai neolitikum anyaga, a rézkor, a bronzkor legalább három-négy különböző periódusa — egyébként az előbbiek is csoportokra bonthatók —, erre következik a kelta kerámia, majd a római-kor néhány tárgya, a népvándorlás-kor leletei, végül a 12—13. sz.-i kerámiadarabok és szinte a jelenkorig tartó hulladék. Lényegesebb azonban, hogy az ásatás 10—10,5 m mélységben még csak érintette a posztglaciális réteget —, és ez a mélység már a jelenlegi völgytalp szintjénél is mélyebben van.(!) Ebben a rétegben egyetlen kis obszidián penge került elő. A fauna alapján „mezolitikus", kb. 8000-re datálható.(?) Ugyanakkor azonban, keveredés révén, pleisztocén fajok is előfordultak. A pleisztocén rétegeknek ez a nagyon mély szintje, és az említett karszthidrológiai megfigyelések adták a gondolatot, hogy az alsó barlangtól kissé K-re, de mintegy 70 m-rel magasabban fekvő Remete Felső-barlangban esetleg sokkal kisebb mélységben paleolitikumot találunk (l.kép). Feltevésünk beigazolódott. Az ásatás első napján, a barlang nyílása előtti szelvényben, közvetlenül a humusz, ill. egy kevert réteg alatt pleisztocén, éspedig Würm 1 előtti réteget találtunk jellegzetes faunával. I. A Remete Felső-barlang A barlang bejárata DNy-ra néz, és az ásatás előtt a sziklatető közepénél mért magassága 69 cm, szélessége 2,4 m volt (2. kép). A bejárat mögött DK-re forduló, rövid, lapos folyosó következik, amely néhány méter után kisebb üreggé szélesedik. Itt a kitöltés felszíne és a mennyezet közötti távolság valamivel magasabbá válik. Ennek a kis „teremnek" a végén nagyon szűk, alig megközelíthető feljáró, függőlegesen S alakú járat következik, amely két részre választja a barlangot. Ez a járat felfelé tart, majd utána egy második, Ny-ra forduló üreget találunk. Ebben a rétegkitöltés felszíne magasabban van, és a mennyezet is sokkal magasabb, mint az első kis üregben. A barlang tehát két teremből áll, és a közbeeső, szűk járat K-i oldalán egy betömődött kürtő vezet felfelé. Omlási anyaga szinte jelenkori. Ezt a kis szakaszt veszélyessége miatt lehetetlen volt négyzetenként feltárni —, annál is inkább, mivel a felfelé S alakú járat anyaga maga is fiatal sziklaomladék (3—4. kép). A hátsó terem mai felszínén rézkori edénytöredékek feküdtek. Ezek egy jól ismert civilizációhoz, az ún. Bodrogkeresztúri kultúrához tartoznak, amely kb. i. e. 2200 évre datálható. Valószínűnek látszik tehát, hogy a barlang hátsó része hosszú időn át teljesen zárt volt, és csak a holocénben, a kimosás révén vált járhatóvá. A barlang első és hátsó része egyébként a holocén rétegek képződése alatt teljesen sötét volt. Az ásatást lxl m-es négyzetenként végeztük, éspedig úgy, hogy a barlang mindkét részét hosszában megfeleztük, és csak a felét tártuk fel. Ennek célja az volt, hogy a sztratigráfiát még egyszer ellenőrizni, a megfigyeléseket esetleg korrigálni vagy megismételni tudjuk. A barlang két részét két részletben tártuk fel. Ezzel — egyelőre tájékozódásul — 3,4 m-es hosszanti szelvényt kaptunk. A rétegsor az első járatban és az első teremben folyamatos (5. kép). A baring szájában ugyanakkor 1,10 m széles és 1,2 m vastag rétegsort láttunk (6. kép). Az első szelvény rétegei : 1. Fekete jelenkori erdei talaj 2. Barna holocén humusz 3. Szürke élestörésű mészkőtörmelékes réteg 4. Sárga löszös réteg mészkőtörmelékkel 5. Sárgás-barna réteg beszakadt mészkőtömbökkel Az 5. réteg alatt már a bázis-mészkő következik. A hosszanti szelvényben a rétegek sorrendje azonos, a felső rétegek azonban a lejtő szélénél kiékelődtek, és alattuk nagy méretű mészkő-blokkok feküdtek. Az első két réteg jelenkori állatcsontokat, egy-két atipikus (bronzkori (?)) cserepet tartalmazott. A harmadik rétegben a recens csontok és cserepek kevés pleisztocén faunával keverve fordultak elő. Ez a réteg kétségtelenül másodlagos helyzetű, krioturbáció eredménye.
