Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén : Budapest V., Belváros 63-85

került (Nemzeti Múzeum, ltsz.. 44/1876.1-5)

34 (1. kép 11). 1968—69-ben a Martinelli téren kiásott közműárkok egyikében tártuk fel az Árpád-kori városfal Duna felé tartó, É-i sarkát, egy másikban, a Bécsi utca sarkánál pedig különböző, középkori falcsonkokat találtunk (1. kép 12). A mélységadatok, a falak elhelyezkedése alapján úgy tűnt, hogy a legalsó, bolygatatlannak tűnő, homokba épített falak Árpád-kori épületből származnak, egy K-Ny-i irányban haladó záró fal részletei.

35 Pest város É-i részén, a Váci utca—Régiposta utca sarok környékén helyezkednek el az újabb, megválaszolatlan topográfiai kérdések sorát gyarapító régészeti leletek (1. kép 13-14). Az 1810-es években a Váci utcai csatorna építésénél a Régiposta utcánál előkerültek „egy 10 öl széles általlagu gömbölyűséget és udvart formáló fundamentumok", amelyek a Régiposta utca dunaparti végén lévő Színházi rondellával estek egy irányba.

36 1968-ban különböző közműárkokban ismét előkerültek a 4,1 m széles falak, a köztük lévő távolság É-D-i irányban 17,6 m volt (1. kép 14). Az elbontott faltető ugyanabban a barna, kevert földrétegben volt, amely az elbontott, Árpád-kori városfalat is borította. Ebben a vastag feltöltésben néhány jellegtelen cserép, állatcsont és vastöredék volt. A területen későközépkori, vagy újkori építkezés nyomait nem figyeltük meg, ebből arra következtettünk, hogy az itt álló épületet valószínűleg a 15. sz. második felében a későközépkori városfal építése idején bontották le, mint a váci városkapu felé haladó úton lévő közlekedési akadályt.

37 A rendkívül vastag falú építmény keletkezéséről, rendeltetéséről semmit sem tudunk, de mivel összefüggésbe hozható az Árpád-kori városfallal, megkockáztatjuk, a toronyszerű építmény talán ugyancsak az Árpád-korban épült. A főváros Árpád-kori települései között 1268-ban tűnt fel Ujbécs, mint a tatárjárás után lakatlan föld. Az ilyen típusú, Uj-jelzővel összetett helyneveink egyik fajtája a 11—13. sz.-ban keletkezett, az összetétel második eleme magyar közszó volt. A XIII. sz.-ban terjedt el az a névadás, amely szerint bármely település „filiája vagy elővárosa új jelzőt kapott". Világosan kiderül, hogy a tatárjárás előtt létezett egy „becs vagy Bécs". A későbbi középkorban 1374-ben tűnik fel a Bécs elnevezés, 1476-ban Bécsvárát említik, 1522-ben a váci városkaput Bécs kapunak írják.

38 Bécs lehetett egy épületegyüttes, de lehetett a kialakuló város egyik része is. Bár csak nyomokban vannak régészeti adataink, a Váci utca—Régiposta utca kereszteződése tájára helyezzük Bécset, s talán egyszer kiderül, hogy a sarokra épített 4,1 m széles falú torony Bécsvára. A 13. sz. közepén az É-i városrészben állt az oklevelekből ismert Werner palotája, ha megtalálnánk és azonosítani tudnánk a maradványait, közelebb kerülnénk az észak-pesti határ topográfiai kérdéseinek megoldásához. Bécs, Ujbécs település a későközépkori városfalon belül helyezkedett el, ugyanis sem a Vörösmarty, sem a Deák téren eddig még nem találtunk középkori leleteket, pedig igen csak nagy földmunkák voltak ezeken a helyeken. Ujbécset Bécstől a 13. sz. elején talán a pesti városfal választotta el, de az is lehet, hogy a városfal valamilyen eddig ismeretlen okból magát Bécset vágta ketté, és a falon kívüli részeket nevezték később Ujbécsnek. A Bécs, Ujbécs. topográfiai kérdéshez, a Váci utca Régiposta utca sarkon lévő torony időrendi és topográfiai kérdéseihez nem jutottunk közelebb a sarok, Váci utca 16. sz. telken végzett leletmentéssel sem.

39 Itt az újkori építkezéssel megsemmisültek a középkori falrészletek, a lebontott házak beépítetlen udvarán csak kemencerészleteket tárhattunk fel (1. kép 13; 23. kép). Mindkét kemence együttes a telek Régiposta utcai oldalán helyezkedett el, szinte a mai utca vonalával párhuzamos sávban. Az egyikben jellegzetes, Árpád-kori cserepek, néhány vasrozsda került elő, a másiknál nem találtunk leleteket (26. kép). A két kemenceegyüttes építésmódja, rétegei, és szintviszonyai azonosak voltak, ezért egy korszakba soroltuk a feltárt maradványokat. A leletmentés idejére már csak keskeny földnyelvek maradtak az udvar talajából, s ezek már sajnos a többször átépített nagyméretű kemencékből csak az építmény széleit tartalmazták. Jól kivehető volt, hogy a kemence helyét az Árpád-kori járószintből kissé kimélyített gödörbe építették. A megújított kemencék padlói egymás felett helyezkedtek el, 1,2 m vastag rétegben, a beomlott kemencefalak, köztük a tüzelőtér vastag, faszenes csíkjai, a kemence előterének tapasztott padlórészletei. Az 1. sz. kemenceegyüttesből a legvastagabb vöröses agyagréteg aljából egy összeállítható fazék betapasztott darabjait szedtük fel, a faszenes hamus rétegből pedig egy ép fedő került elő (24, 25. kép). (Fazék ltsz.: 81.328.2; fedő ltsz.: 81.328.1) A kemence maradványai közül sok kerámiatöredéket szedtünk össze, mind jellegzetes, az Árpád-kor második feléből, főként a 13. sz.-ból származik (19.kép 3—5; 27—30. kép). A Szerb utcában, a Március 15. téren, a Régiposta utcában előkerült kemencék a település házai között szabadon álltak, méreteikben, építésmódban hasonlítanak egymásra. Az alföldi faluásatásokon feltárt szabadban lévő kemencék sorát gyarapítják, s bizonyítják, hogy a 13. sz.-ban a városi települések jellegzetes építményei is. Bár Pest térségében mindegyik kemencét csak metszetben vizsgálhattuk, nyertünk annyi adatot, hogy megtalálhattuk analógiáikat. Megfigyelhettük a kemencék építésmódját is. A pesti kemencék hasonlóak az Alföldön megfigyeltekhez, előttük fokozatosan mélyülő előteret ástak ki. Az Árpád-kori falvak szabadban lévő kemencéinél „az előtér szélesebb, s egyúttal mélyebb végének földfalába vájták be az alacsony boltozatú, kerek, vagy tojásdad alaprajzú kemencét, mégpedig általában úgy, hogy az előtér alja a kemence fenekénél 10—25 cm-rel mélyebb". A Régiposta utcai leletek nélküli, 2. sz. kemencét a Visegrád—Várkert dűlőben lévőhöz hasonlóan készítették, ahol a boltozatot kövekből építették.

40 A Régiposta utcai kemencénél annyi volt az eltérés, hogy az egyik átépített kemencénél feltárt kőfal csak talán a kemence oldalát alkotta, a kőfal tetején megmaradt vastag tapasztás a boltozatból maradhatott (26. kép). Kőfallal épített, szabadban lévő kemence volt a Március 15. téren is (1. kép 1; 31. kép). A kemence többszöri átépítését a vastag, faszenes rétegek, átégett padlók váltakozásai bizonyítják. Talán a legutolsó átépítés alkalmával, de még a 13. sz.-ban készültek a sütőteret övező kőfalak, és a tüzelőtér zárófala.

41 A kemence legalsó padlója, mint a Régiposta utcában is, rómaikori rétegbe épült, néhány 67