Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén : Budapest V., Belváros 63-85

IRÁSNÉ MELIS KATALIN RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ ÁRPÁD-KORI PEST KÜLVÁROSAI TERÜLETÉN (BUDAPEST V., BELVÁROS) A középkori Pest város területén előkerülő újabb középkori leletek szinte minden alkalommal felvetik a településtörténeti kutatások alapkérdéseit, a település kialakulását, várossá fejlődését, a fejlődés egyes szakaszainak meghatározását és jellemzését. Különösen fontosak az Árpád-kori leletek, még akkor is, ha nem minden esetben sikerül lelőhelyüket topográfiailag meghatároznunk, s az írott forrásokból rekonstruált városképbe illesztenünk. A legelső megválaszolandó kérdéscsoport a honfoglaláskorba vezet vissza. A korszak régészeti lelőhely térképén az Alföldről vezető útvonalak közül a megyeri és a csepeli révhez vezető utak mentén találjuk a legkorábbi magyar leleteket. Későbbi adatokkal egybevetve Rákospalota és a Csepelsziget térségében körvonalazódik korai magyar szálláshely, mindkettő a dunai átkelőhellyel kapcsolatban alakult ki, de zárt településekké, telkes jobbágyfalvakká való fejlődésüket igen sok más gazdasági és társadalmi tényező segítette elő.

1 A főváros korai településtöténetével foglalkozó kutatók szerint all. sz.-ra a megyeri és a csepeli révek elvesztették jelentőségüket, a pesti síkság centrumában lévők, az óbudai, jenői, pesti révek kerültek előtérbe, mindkét oldalukon állandó településekkel, az Árpád-kori városok őseivel.

2 Bár rendkívül hiányosak az adataink, véleményünk szerint az óbudai, jenői és pesti révek a honfoglalás korában is a legjelentősebb átkelőhelyek voltak, nagy forgalommal és haszonnal működtek, ugyanis a pesti síkság centruma a honfoglalás idején nem volt lakatlan, néptelen terület, bár az itt élők ethnikuma egyelőre bizonytalan.

3 A térség avar leleteinek modern feldolgozása folyamatban van, de bármi legyen is a legújabb tudományos eredmény, feltételezéseink szerint a honfoglalók a 10. sz. első kétharmadában helyükön hagyták a pesti Duna-szakasz menti népeket, akik csak később, fokozatosan olvadtak be a 10—11. az.-i magyar társadalomba.

4 A fejedelmi, majd királyi birtokban lévő pesti oldal népeinek társadalmi helyzete rövid időn belül megváltozott, all. sz. közepére kialakult jellegzetes településeken, a szolgáltató népek falvaiban és a prédiumokon már egyaránt szolga-rabszolgasorba süllyedt népeket találunk.

5 A pesti síkság Árpád-kori helyneveinek korábbi rétege a 10. sz. második felében keletkezett, törzsi és népnevek mellett földrajzi nevek fordulnak elő, ez utóbbiak között idegen, főként szláv jövevényszavakat találunk.

6 Ezek a helynevek a régészeti leleteknél jobban bizonyítják, hogy a 10. sz. második felében a magyarok birtokába, felügyelete alá került az egész pesti síkság, azok a területek is, amelyeken letelepedett, faluvá szerveződő települések lakóiként nem voltak jelen. Pest város 9—10. sz.-i településnyomai ismeretlenek, vagy megsemmisültek a múlt század második felében a Duna szabályozásával és a pesti rakpartok kialakításával, vagy még nem kerültek elő. Pest város kialakulásával kapcsolatban szilárdan tartja magát az a feltevés, hogy a Március 15. téri késő-római erőd Pest város őse, azonos azzal az anonymusi pesti várral, amelyet Taksony fejedelem az izmaelitáknak adományozott.

7 A római tábor területén eddig nem találtunk honfoglaláskori régészeti leleteket. A legkorábbi sírok a 11.sz. közepéről, második feléből származnak. A sírok túlnyomórészt, mint a másik, Károly kerti temetőrészletben, 12. sz.-ak

8 (1. kép 1, 9.). E két temetőrészlet alapján úgy tűnik, hogy a Belváros területén talán csak a 11. sz. folyamán kezd kialakulni a végleges települési rend, a királyi kápolna és udvarhely alapítása után.

9 E korai megtelepedés csekély nyomait ezideig csak az V. Egyetem tér környékén sikerült megfigyelni.

10 1975-ben az V. Henszlmann I. utcában kb. 1,8 m mély, 1,2 m széles közműárkot ástak. A Károlyi palotánál 1,6 m mélységben a bolygatatlan földben helyenként égett, faszenes, keményre taposott, barnásszürke foltot találtunk. Vastagsága 2-3 cm volt. É-i széle élesen elvált a bolygatatlan földtől, másik végén újkori beásás volt, az elszíneződés kb. 1,6—1,8 m hosszan látszott. Az úttesten kiásott keskeny árokban nem kutathattunk tovább, így nem állt módunkban megállapítani, hogy az elszíneződés milyen formájú, s melyik részén haladt át a közműárok. Régészeti leletet nem találtunk, csak a felsőbb, későközépkori rétegekben (1. kép 8.). A gázcsőárok Károlyi kert—Magyar utca felőli végénél az árok mindkét falában megtaláltuk ismét a letaposott, égett, faszenes földcsíkot, kb. 1 m hosszúságban, mindkét szélén újkori béásással, illetve fallal bolygatva. Régészeti leletet itt sem találtunk, s mivel az előző elváltozáshoz hasonlóan a bolygatatlan talajon helyezkedett el, újabb adatok előkerülésére vártunk a jelenség keletkezési idejének meghatározására. 1979 nyarán a Szerb u. 21—23. sz. épület I. udvarán a későközépkori temető sírjai között ismét előkerült egy harmadik, letaposott, helyenként égett, faszenes folt részlete (1. kép 6.). Sikerült feltárni a kerek, vagy lekerekített sarkú négyszögletes folt kétharmad részét, a többit elásták a későközépkori sírokkal. Egyetlen, csekély szakaszon jelentkezett határozott él, kb. 60 cm hosszan, egyik vége kiszélesedő, 40—45 cm mély gödörbe torkollott, a gödör másik oldalába sír került. A gödörben a hamus földben egy cserépüst töredékében egy 24 x 8 cm átmérőjű, nagy, égett kavics, több, kisebb égett, kormos kavics és egy állatcsontdarab volt. A 4—5 cm vastag, lejárt padlón a földbetaposva faszéndarabkák, átégett földrögök és enyhén hamu s foltok voltak (2. kép). Az egyetlen, nagyjelentőségű régészeti lelet egy 23 cm átmérőjű, vörösesbarna cserépüst peremes oldaltöredéke (Ltsz.: 82.504.1)

11 (18,20. kép). A hengeres oldalú, alul kiszélesedő, gömbölyű aljú, Szerb utcai üst 11—12. sz.-i, a 12. sz. 2. felénél nem idő63