Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: A 14. század üvegtipusai a budai régészeti leletanyagban 49-62
Ugyanúgy Itáliából származott északra, mint az elnevezése, amelyet az olasz nyelv lombard tájszólásából vettek át. A velencei okmányokban a kifejezés a következő formákban fordul elő: „moioli" (1280), „muzoli" (1313), „mioli" (1409), „mizuoli" (1441)50. A szó különben nem a típust jelenti, hanem egyszerűen kisméretű pohárkát jelent. Ezt a szót cseppes pohárkák megjelölésére is használták. Töredékünk német megfelelőinek vastag fala van, színes és nem teljesen tiszta üvegből készültek, lényegesen különböznek leletünktől. Bizonyosak vagyunk benne, hogy poharunk velencei készítmény. Sikerült tehát egy bizonyos típusnak az eredetét egy századdal korábbi időre, a 14.sz.-ra visszavezetni és az itáliai típusok között megtalálni. Ez ad alapot arra a még nem bizonyítható feltevésre is, hogy nincsenek kizárólagos, csak egyetlen helyen gyártott formák, hanem a formák elvándorolnak és eltérő kivitelezésben más-más országokban is elterjednek. A kettős-konikus palacknak is lehetnek Itáliában is ma még nem ismert előzményei. A 13. és a 14.sz.-i típusok felsorolása nem lenne terjes a serlegek nélkül. Ebben a műfajban csak néhány — rekonstrukcióra nem alkalmas — töredékkel rendelkezünk. Megítélésünk bizonytalan, erősen feltételezésekre alapított. A 13.sz.-i leletek a következők. A palota 13.sz.-i szemétgödreiből két kis töredék került elő : serleg kelyhének fenekét szegélyező csipkézés. Mindkettő más — más kivitelezésű (1. kép 7. és 8.). 51 A déli Anjou palota udvarán került elő egy kis talp-szár töredék halványsárga üvegből 52 (1. kép 11.). A kehely ismeretlen. A lelet egymagában került elő. Lelőkörülményei szerint az Anjou palota építésénél későbbi nem lehet. A palota építésekor sok más 13.sz.-i üveglelet került a föld alá, ezért e század végére korhatározható. Ennél későbbi lehet egy serlegkehely, amely az Anjou kápolna melletti feltöltési rétegek közül a 8/c jelzetűből került felszínre. E réteg felett zsigmondkori leletanyag helyezkedett el 53 (3. kép 9.). 54 Jellemző vonása, hogy a kehely fenék gömbölyű, a szár helyének törésfelülete vékony szárra mutató kis felület. A kehely plasztikus, függőleges bordákkal tagolt oldalfalát a gömbölyű fenéktől vastag, vízszintes sima üvegfonál választja el. Ez a megoldás két 13.sz.-i szemétgödörből származó pohártöredéken fordul elő (1. kép 4. és 6.). 55 Vékony szár, viszonylag kicsi kerek talp kissé domború felülettel: ezek a vonások jellemzik azt a kevés 13.sz.-i serleget, amely régészeti ásatásoknál külföldön előkerült 56 . Már a 15.sz. első felében a talp lefelé fordított harangforma, amelyet vagy megnyújtott formában közvetlenül a kehelyhez csatlakoztatnak, vagy közbeiktatnak egy vékony szárat, melyen nodusgyűrű helyezkedik el. A talpkorong formája miatt e korai serlegek közé sorolunk egy szórványként előkerült darabot (1. kép 10.). 57 Üvegszálból hajlított, hullámvonalas nodusa emlékeztet egy, — a délitáliai Lucerában előkerült 13.sz.-i serlegleletre 58 . A serleg üvegből - úgy tűnik — a 13. és 14.sz.-ban még nem volt nagyon népszerű és gyakori. Nem annyira, mint a renaissance idején. Lehetséges, hogy nem volt eléggé stabil a talpuk, s a talp formájának megváltozása éppen ennek megjavítását célozta. Lehetséges az is, hogy a forma némileg egyházi szertartásedény céljára volt lefoglalva és csak később vált a világi terített asztalok ünnepi terítékének részévé. A renaissance profanizálta ezt a formát. Eredetileg nemesfémre kitalált formának üveganyagra átgondolt változata ekkor érte el a tökéletesség fokát. 14.sz.-i üvegleleteink típusainak felismeréséhez néhány újabbkeletű ásatás eredményeinek publikálása nyújtott segítséget. Például a Split-ben (Jugoszlávia) 1968-ban és 1974-ben amerikai és jugoszláv együttműködéssel folytatott feltárás a Diokletianus palota pincéjében. Publikációja 1979-ben látott napvilágot 59 . A hozzánk történelmileg és földrajzilag is közelálló Dalmácia, Horvátország és Szerbia területéről korábban csak későközépkori és jobbára német importból származó üvegek voltak ismeretesek. Hiányzott a 13—14.sz. üveganyaga és ez a feltárás ezt a hiányt pótolta. Ebben a leletanyagban végre megtaláltuk azt az azonos jellegű és feltehetően azonos eredetű anyagot, amelyik mindkét helyre csakis Itáliából származhatott. A publikált leletanyag 14.századra korhatározott. Megtalálható benne az optikus felületi díszítésű kisméretű üvegpohárka, sőt az a kis pohár is, amelynek felületét finom, elcsavarodó, sűrű, de fokozatosan szétnyíló rovátkolás borítja, amelyből egyetlenegy példányt ismertem eddig Budáról. A budairól feltételeztem, hogy itáliai importból származott ide. A Splitben kiásott pohárka már bizonyossá tesz ebben, hiszen ezen a területen sokkal nyilvánvalóbb, azon kívül oklevelekkel is bizonyított az észkitáliai, a velencei üvegfúvó mesterek kereskedése. A spli-i leletanyagban is megtalálható a sűrű, diagonálisan rovátkolt szűknyakú palack, a kobaltkék fonállal szegélyezett perem, az erősen kihúzott cseppekből kialakított talpszegély. A távoli angliai Southamptonban ásatással felszínre került nagyszámú középkori üveglelet egy részét feltárójuk R.J. Charleston itáliai importárunak tartja 60 . A leletek egy csoportja a 13.sz.-tól 1350-ig terjed, de van egy másik, a 14.sz.-tól a renaissance korig terjedő csoport is, tehát ezt a piacot is hosszú időn keresztül látogatták az itáliai kereskedők. Mindkét csoportban sok hasonlóságot lehet találni budai leletekkel. Pl. 13.sz.-i anyag között itt is található emailfestésű pohár-töredék. Találunk egy bizonyos díszítési módot, amely a budai leletanyagban is előfordul, de analógiáját eddig máshol nem találtuk meg. Ez a díszítés abból áll, hogy a sűrű üvegmasszát (kékszínű) ráfolyatták szabálytalanul az edény oldalára. 13.sz.-i gödörleleteink között egy apró töredék van ilyen 61 (5. kép 1-). Egy másik töredék szórványként került elő (5. kép 2.), halványsárga a kehely fala, világos kék a ráfolyatott díszítés. A southamptoni 14.sz.-i réteganyagban optikus díszítésű pohárka, csavart, rovátkolt szűknyakú palack, kobaltkék peremszegély, spirális fonaldíszítés fordul elő. Tulajdonképpen annak a bizonyosságát keressük, hogy 14.sz.-i üveganyagunk típusait helyesen választottuk-e ki és hogy velencei származtatásuk megállja-e a helyét? Újabban igen sok itáliai importból származó 14.sz.-i üvegleletet publikáltak Svájc különböző városaiból (Ba53
