Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - Schreiber Rózsa: A korabronzkor időrendi kérdései Budapest környékén és a Tisza vidékén 33-48
SCHREIBER RÓZSA A KORABRONZKOR IDŐRENDI KÉRDÉSEI BUDAPEST KÖRNYÉKÉN ÉS A TISZA VIDÉKÉN Az utóbbi évek nagy mennyiségű új ásatási leletanyaga Magyarország középső területén is (elsősorban Budapest környékén és a Tisza vidékén) lehetővé tette a relatív kronológia pontosabb meghatározását. Bár ezeket az eredményeket nem tekinthetjük még véglegesnek, mert a kutatás előrehaladásával valószínűleg tovább finomodnak — főleg olyan területeken, ahonnan eddig csak szórványos leletek ismeretesek —, az említett területeken elért eredmények azonban jó támpontot nyújtanak más vidékekkel fennállott kölcsönhatások megállapítására is. A nagy korszakváltást a rézkor és a bronzkor között Magyarország közepén is (beleértve a Dunántúl északkeleti szögletét) a badeni kultúra késői szakaszának, a Kostolac kultúra vagy csoport eltűnése és a makói kultúra megjelenése határozza meg. A két kultúra között eddig semmiféle tipológiai, időrendi, települési összefüggést vagy kapcsolatot sem lehetett felfedezni. A törés olyan éles, hogy a két korszak között semmiféle átfejlődést nem állapíthatunk meg, vagyis a kutatás jelenlegi állása szerint két eltérő eredetű kultúráról van szó. A Kostolac kultúra vagy csoport gyökerei mélyen a badeni komplexumba nyúlnak vissza. Az egyelőre tisztázatlan eredetű makói kultúra sok változással ugyan, de később nyomon követhető a korabronzkor fejlettebb kultúráiban is, ezért tartjuk indokoltnak, hogy a bronzkor kezdetét Magyarország közepén, és így természetesen Budapest környékén is, a makói kultúrával kezdjük. Vagyis a késő-badeni, illetve a Kostolac kultúra egy fejlődés zárószakaszát képviseli, ezzel szemben a makói kultúra egy másik fejlődés kezdőszakaszát reprezentálja. Meg kell jegyezni azonban,, hogy a Kostolac kultúrából Magyarország középső részén csak szórványos leletek ismeretesek (főleg Budapest térségéből) 1 és csak a legutóbbi ásatásokból kaptunk hírt Baden-Kostolac típusú leletegyüttesek előfordulásáról (Szigetcsép) 2 . Budapesttől északra Salgótarján—Pécskőn későbádeni (Bosaca) típusú leletek származnak hiteles ásatásból, ahol a telep felső részén a makói kultúra szórványos telepleletei helyezkedtek el. 3 Korabronzkor I. A makói kultúra képviseli a korabronzkor első periódusát. 4 (1. kép) Elterjedése Ny, É, főleg azonban K felé messze túlhaladja Közép-Magyarország területét. Önálló településekkel és temetkezésekkel rendelkezik. Települései nem intenzívek, de a legkülönfélébb földrajzi körülményekhez alkalmazkodtak. Megtalálhatók pl. a folyók alacsony partjain (Duna mentén, Csepel-szigeten stb.), a hegyek közé felnyúló patakvölgyekben (Budaörs), és magasabb hegytetőkön (Salgótarján-Pécskő) 5 . A Duna menti és a salgótarjáni település közötti szintkülönbség kb. 500 m. Ennek megfelelően a makói kultúra életmódját is mozgékonynak, helyváltoztatónak ítélhetjük meg. A makói kultúra, illetve a Kosihy-Caka csoport szomszédja ÉNy-on a Jevisovice B kultúra fiatalabb fázisa, nyugaton-délnyugaton — az újabb kutatások szerint — a Somogyvár-Vinkovci kultúra, délen a Duna-Tisza közén» és a Bánátban egyelőre ismeretlen. Elképzelhető, hogy itt számolhatunk a továbbélő Vucedol kultúrával, esetleg a Somogyvár-Vinkovci kultúrának a Bácskába-Bánátba nyúló ágával. 6 Keleti kortársa egyelőre ismeretlen, mivel nem ismerjük kapcsolatát az erdélyi leletekkel. A makói kultúra összefüggése a Somogyvár-Vinkovci kultúra idősebb szakaszával olyan erőteljes, hogy csak bizonyos típusú edénytípusok megléte, vagy hiánya alapján lehet közöttük — egyelőre nem is éles — határt húzni. 7 Talán ez az egyedüli támpont, amely a rokonságon keresztül a származásra is fényt deríthet. Korabronzkor II. A nagyrévi kultúra legidősebb fázisa. Erőteljesen elkülönül a korabronzkor első periódusától, annak ellenére, hogy a leletanyag túlnyomó része a helyi előzményből, a makói kultúrából öröklődött. Mégis új fejlődési szakasznak, illetve kultúrának tekinthetjük. A nagyrévi kultúra önállóságát -• éppúgy, mint a makói kultúránál — települési és temetkezési jellegzetességei, valamint leletanyagának egysége határozzák meg. A nagyrévi kultúra teljes egészében a makói kultúra területén, de annak csak egy részén alakult ki, lényegében a Duna-könyöktől a Dunántúl keskeny keleti sávjával a Sió torkolatáig, 8 a Duna-Tisza közén pedig a Maros torkolatáig. Tiszántúli határa ismeretlen, eddigi leletei ugyanis csak a Tisza balpart keskeny sáyjából kerültek elő. Északi szórványos előfordulásai a hegyek lábáig követhetők. A nagyrévi kultúra belső tagolását több kísérlet után, elsősorban Budapest környékén lehet az új kutatások szerint megbízható alapnak tekinteni. Ezen a területen sikerült a nagyrévi kultúra négy fejlődési fázisát — vagyis egyúttal a korabronzkor II. és III. periódusát — elkülöníteni. 9 A nagyrévi kultúra legelső fázisa Budapest környékén a Duna-könyöktől a Csepel-sziget közepéig időben egybeesett a harangedények megjelenésével. Természetesen a nagy kérdés továbbra is fennáll, hogy a nagyrévi kultúra nagy területén mi okozta ennek a kultúrának a létrejöttét? Ugyanis nem akarjuk túlértékelni a nagyrévi kultúra egészének kialakulásában a harangedények megjelenését. Mi is számolunk alapvetően fontos más tényezőkkel is, amelyek délebbi területekről származnak. A nagyrévi kultúra északi területén — vagyis Budapest környékén — harangedény-csepeli csoportnak nevezzük azt a regionális korai komplexumot, amelynek telepein és temetőiben 33
