Budapest Régiségei 26. (1984)
VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321
Úgy látszik, egyetlen fej arca nézett csak felfelé, melyre *ép orra és művészi egyedülállósága miatt már felhívtam a figyelmet (52. és 69. kép). Az ásatási fotó szerint e fejecske mellett egy oldalára állított tégla szinte azt az érzetet kelti, hogy az védelmet biztosítson számára. A jelképrendszerben indokolt, hogy ez a kivételes faragvány egy olyan mestert ábrázoljon, akit munkatársai tiszteltek. Nem bélyegezték meg, de mert szolgált, uraival együtt el kellett temetődnie. Figurális faragvány díszít két konzolt ís, melyek falba sohasem voltak beépítve. A falba nyúló kőfelületek, felül, alul, oldalt és hátul teljesen tisztán, mindenképp habarcsnyomok nélkül kerültek elő, tehát nem bontásból származók. A figurális konzolok, mint építészeti-szobrászati elemek, beépített szilárd támaszok. Alakjaik a felettük lévő teher görnyedt hordozói. Az egyik alakos gyámkő ugyancsak fejjel lefelé fordítva feküdt (71. kép). A könyvet kezében tartó figura öltözete klerikusra vall (73. kép), míg a másik, a tövishúzó pózban kifaragott, és szakállába markoló alak inkább világi figura lehet, és mesterembert is ábrázolhat (72. kép). Valószínű, hogy az ítéletben a hatalmasokkal együtt kellett bünhődniök, mert ők voltak azok, akik „bíztak bennük, és alkották őket" - mint azt az Apor kódex egyik zsoltára a 15. század közepén írja: „Emberi kezeknek művelkedeti Szájok vagyon és nem szólnak, Szemek vagyon és nem látnak, Fülök vagyon és nem hallanak, S mert nincs szellet ő szájokban Egyenlőek legyenek ő vélek Kik alkották azokat, És mend kik bíznak őbenjélek." A nem figurális kőfaragványok sem érdektelenek a jelképrendszer szempontjából, mint például azok a hypocaustum dugók, melyekről nem hihető, hogy egy padlófűtési rendszer elbontásából származnak, hiszen a tizenegy kődugó között nincsen két azonos méretű, mindegyik más. Egy hypocaustum-szerű padlófűtési rendszerben e dugók eltávolítása a füstnek szabad utat ad, megfullasztva azokat, akik ilyen helyiségben tartózkodnak. A füstelzáró kő dugók egyikére egy ördögi torzpofa van kifaragva, ami a pokol tüzére utalhat — jelképesen .... A kútrombolás az éltető víz elvételét jelenti, így a feltárt nyolcszögű kútpillér dobok , és a széttört ólomcsövek és bronz csövecskék ezt jelenthetik. E kútdobok kemény fehérmészkőből készültek, és ezért nagyon kétséges, hogy annak a díszkútnak a részei lettek volna, melynek maszkos-vízköpős faragványát a Váralja utca útteste alatt találtak meg. Logikusabb szakmai szempontból, hogy a dobokat faragják adenzitbreccsából, és a vízköpőket mészkőből. A királyi műhely jelenlétével kapcsolatban már szó volt az építészeti modellről, mely tömör — és nem hazai - mészkőből készült, és hiányosságai szándékosságra vallanak, mert ha leesik vagy erőteljesen ledobják, nem így törik. (Egy szilánkdarabja külön került elő.) 276 A jelképi rendszerben a királyi kápolnának elbontásszimbóluma lehet, csak úgy, mint egy fiatornyos, felerészben erősen égett oromzat-töredék. A kísérő leletek között külön helyet foglalnak el a lovagvilág szertartásainak szimbólumai, melyek a 74/1 jelű ciszternából, egy mély aknából kerültek elő . A középkori lovaggá avatás tárgyi jelképei az öv, a felövezés, a lovagi kard, majd a sarkantyú felkötése voltak . A leletanyagban lévő kétélű pallos fátokban, a bronz övcsat és a sarkantyú csillag — az aknába dobot tan — e jelképektől való megfosztást jelenthetik, azaz hogy a kivetett szoboralakok már nem lovagok az ítéletet hozók szemében. Az ugyanitt előkerült ezüst gyűrű — Ave Maria Gracia Plena - felirattal, az egyházi ceremónia elvetését jelképezheti, ugyanígy a bronz könyvsarok, a bronz csengettyű, a szertartás kellékeiként kerülhettek ide. Az itt talált kétélű hegyes tőr — gondolatban — kapcsolatba hozható a ,,szép fej" mellén lévő furatlyukkal a szívtájon . A királyi-lovagi jelképekről szólva nem feledkezhetünk meg a címerekről sem. A kegyetlenül összetört sodronyinges szoboralak egy kettőskeresztes címerpajzson tartotta kezét (2. kép). A címerek az öröklött (vagy kapott) kiváltságokat is jelképezték . Hogyha egy címer tulajdonosa lovagiatlanná, becstelenné vált, címerét megjelölték azzal, hogy annak csúcsát levágták 3 *, súlyosabb esetben a címert összetörték. A címertisztelet túlzásaira jellemző az a példa, hogy ,,egy nemesembernek szemére vetik, hogy lovának takaróját címerével díszítette, mert ha a ló — az oktalan állat — egy lovagi tornán megbotlik, meghurcolja a homokban a címert, és ezáltal az egész család becsületét 32 veszti , de általában ezt nem vették ennyire szívükre. Ezek szerint szimbolikusak lehetnek azok az összetört kályhacsempék is, melyeken az Anjou címer, a Sárkányrend jelvénye, Zsigmond sasos-pólyás, vagy oroszlános-pólyás címere uralkodói jelkép volt 33 . A szobortorzókkal együtt talált állatcsontok jó része már csontként — étkezési hulladékként — kerülhetett a szemétbe, de az egész csontleletre ez nem vonatkoztatható. Matolcsi János részletes beszámolójában megállapítja, hogy: „Anyagunk mégsem kizárólag a hústáplálékul szolgáló állatok maradványaiból tevődött össze. Ki kell venni ebből a csoportból mindenek előtt a kutyát, a macskát, és talán még egy-két madárfajt, mint az énekes hattyút, a dolmányos varjút. Nem állapítható meg egyértelműen a mocsári teknős és a kagyló fogyasztása sem — maradványaik kis száma inkább ellene szól, mint mellette". A kutya ősi jelképe az ember segítőtársának és a hűségnek 36 . Mindig nagy becsben tartották a házi-, a vadász- és pásztorkutyákat. De jelképe a kóbor kivertségnek, a haszontalan semmirevalóságnak is. Siklóssy a kutyatermészetet jelző „kurafi" kifejezésről , használatának büntetéséről közöl adatokat, és Wissell szerint több városi jogkönyv az öngyilkosok megbüntetésére is kitér, ami abban állt, hogy egy kutya és egy macska között akasztották fel holttestét. Súlyos vétségek esetében nemeseket azzal büntettek, hogy egy kutyát kellett nyilvánosan cipelniök.
