Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 3. közlemény, Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 227-246

bői fennmaradt fénykép szolgáltatta az alapot. Az ezen látható üzletajtók és üzletablakok helyére gótikus stílusú nyíláskeretek kerültek a Tárnok-utca 14. sz. épület földszintjén fennmaradtak mintájára. Az Anna-utcai homlokzatnak minden motívuma megmaradt, ezért az csupán csekély kiegészítésre szorult. Mindössze az emeleti homlokzatrészén, a keleti irányból számított második ablaka került még egy azonos példányban elhelyezésre a harmadik ablak egykori kőkeretét körülölelő téglanyílásba. Mivel ennek tégla kiváltóíve a második ablak kiváltóívével nagyjából azonos magasságban maradt fenn, azért igen nagy a valószínűsége annak, hogy itt is a másikkal azonos nyüáskeretkő lehetett eredetileg. A földszinten, a keleti irányból számított első ajtónyílásnál a keretkőmaradvány visszafordított állapotát tünteti fel a rekonstrukció. Az ilyen kifordított helyzetben lévő keretkőmaradvány eredeti állapotába való visszafordítása indokoltnak látszott, mivel a kutatások során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy meglévő gótikus keretköveket csak a 16. sz.-ban szokták élleszedésükkel befelé fordítani, ami után asztaloshornyuk a külső síkra került. Annál is inkább, mert a szomszédos épület Anna-utcai homlokzatán maradt is fenn eredeti állapotában egy ilyen ajtókeretkőmaradvány. A vízszintes záradékú, eredeti állapot rekonstrukciója itt ennek alapján történt. Végezetül pedig a 14. és 16. sz. ház két homlokzatának közös gótikus homlokzatképzésére, illetve e terjedelmes, ívsoros homlokzatrekonstrukció helyességének igazolása céljából Hallart tábornok keletről készült 1684. évi budavári metszetére hivatkozunk, (24. kép) amelyen egy ugyanilyen középkori épület látható a metszet jobb szélén. Nem állítjuk, hogy ez a keleti várfalon lévő épület azonos volt a mai Tárnok-utca 14—16. sz. lakóházzal - sőt még azt sem, hogy ez ihlette volna a metszet készítőjét az ábrázolásnál. A metszet azonban annyit mindenesetre bizonyít, hogy ilyen gótikus épülethomlokzati típus volt a Várban, mert ez a látkép más szempontból is minden tekintetben hitelesnek bizonyult. Ezért homlokzatrekonstrukciónk olyan megoldást ábrázol, amely a józan hihetőség határán belül foglal helyet. A három épület történeti adatainak, kutatási eredményeinek és építőművészeti rekonstrukcióinak seregszemléje után térjünk vissza a bevezetőben felvetett kérdésünkre. Arra, hogy voltaképpen milyenek is voltak a budavári, középkori épülethomlokzatok és mi jellemezte gótikus utcaképeinket? Megtudtuk, hogy a várnegyedi feudalizmus-kori épülethomlokzatoknak igen széles volt az építőművészeti skálája. A pompázatos, gazdag palotahomlokzattól az egyszerű kereskedőház (21. kép) homlokzatáig sok minden választotta el architektúráikat aszerint, hogy az épület milyen városnegyedben: reprezentációs főútvonalon, vagy alárendelt kereskedőutcában, jelentéktelen mellékutcában, közben, vagy sikátorban állott? Bebizonyosodott, hogy Gárdonyi Albert igazat mondott, amikor a mai Országház- és Tárnok-utcát jelölte meg a középkori Budavára főközlekedési útvonalának — amely észak-déli irányban az egész várost átszelte és — amelyen a reprezentációs felvonulások lejátszódtak. Ezért tapasztaltuk azt, hogy négy rekonstruált épülethomlokzatunk közül az volt a legnagyobb, legdíszesebb és legkülönlegesebb, amelyik a Tárnok-utcára — vagyis erre a főútvonalra — nézett. A feudális főúri reprezentáció igénye egyedül erről a gazdagon festett homlokzatról olvasható le igazán. Ehhez képest az Úri-utcai — vagyis a kereskedők mellékutcájában állott (22. kép) — homlokzat hétköznapian egyszerűnek, a jelentéktelen Annaközben lévő kettő pedig szegényesnek mondható.(23. kép.) Nem esett túlzásba a török világutazó, Evlia Cselebi sem, amikor az 1660-as években azt írta a budai Várnegyedről, hogy: „minden házának erkélye" volt és „valamennyi festett ház volt". Persze „erkély" alatt nem csupán a gótikus homlokzatainkról ismert kapukeret fölötti, konzolok által hordott zárterkélyt érthette, hanem a konzolos ívsorokon előreugró emeleteket es az utcai függőfolyosókat is. Ilyen értelmezésben épületeink is „erkélyesek" — azaz ívsoron előreugró emeletűek — és nyitott utcai függőfolyosóval — azaz erkély lyel - ellátottak voltak. Kiderült az is, hogy a homlokzatok emeleti részein — az 1950-es években lábrakapott felfogással ellentétben — gyakoribb volt az egyforma nyíláskeretekből alkotott „sorozatablakos" megoldás, mint a vegyesablakos homlokzatképzés. Úgylátszik, hogy a budavári homlokzatok építői nem idegenkedtek a szimmetrikus, emeleti ablaknyíláskompozícióktól, de a szimmetriaigénynél erősebb volt bennük a tömegegyensúly igénye. A földszinti falsávokon azonban — egy esettől eltekintve — sehol sem találtunk sorozatablakos megoldást. A földszinti nyílások elhelyezése tehát kizárólag az épületfunkció szükségleteitől függött, így azok esztétikája is a praktikus igénynek volt alávetve. Való igaz, hogy a legtöbb budavári gótikus ház homlokzatának földszintjén döntő szerepet játszott — középen, vagy az egyik széle felé eltolódva — a kapukeret. Négy rekonstruált épülethomlokzatunk közül azonban három éppen olyan, amelyen egyáltalán nem is volt kapukeret, mert a bejárás máshonnan történt. Megerősítést nyert az a megfigyelés is, hogy a középkori homlokzatokon nem volt választópárkány, mert ennek semmilyen nyomát sem sikerült felfedezni épületeinken. A homlokzatok kötetlen egymáshozépítettségéből, szervetelen egymásmellettiségéből az utcaképre vonatkozóan az következik, hogy a gótika idején Budán nyoma sincs még a tudatos városesztétikai törekvésnek. Sem az olyan harmonikus homlokzatképzésnek, amely a szomszédos architektúrákra való tekintettel épül. A középkorban funkcionális szempontból fontos szerepet játszanak a „szomszédsági egységek", de ezek sohasem „utcaképi egységek". Az egyes homlokzatok külön-külön, esztétikailag függetlenül épülnek egymás mellé. Ennek ellenére szemmellátható léptékegység kapcsolja őket össze, ami a kötött szerkesztési rendszerekkel készült nyíláskeretek méretrokonságából adódik. 231