Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 3. közlemény, Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 227-246

nek külső síkján két lemeztagból és kettős kymatagozatból álló profilja volt. Belül a fülkefalazása épségben megmaradt. Ettől az ablaktól nyugatra egy 077x1 '06 m.-es nyílásméretű, késői gótikus ablak keretköve maradt fenn. Külső síján látható profilja kívülről, alaprajzilag 45°-os szögben induló lemeztagból, homloksíkkal párhuzamos helyzetű félkörívből, erre kapcsolódó körtetagból, alaprajzilag 45°-os helyzetű lemeztagból, félkörívből és ismét lemeztagból áll. Az ablaknyílás közepén, a körtetagtól befelé eső profiltagozatokból kialakult, szekundérprofilos osztósudár emelkedett eredetileg, a nyílást két részre osztva. Ennek bizonyítékát a vízszintes ablakzáradék közepén megmaradt osztósudár profiloknak a vízszintes profilokkal való összemetsződése szolgáltatta. A keretkőhöz tartozott fülkefalak elpusztultak. Mindkét ablak a XV. sz. végéről - XVI. sz. elejéről származik. Ettől Ny-ra, a K-i irányból számított hatodik ív felett két egymásba falazott középkori ablak keleti téglakávái maradtak meg a hozzájuk tartozó kiváltóívek indításaival. A magasabban fekvő, 14. sz.-i kiváltóívhez korábbi, magasabb méretű középkori ablak tartozhatott. Ennek keretkövei azonban nyomtalanul elpusztultak, amikor — a 15. sz. végén — helyükbe nyílásszűkítő téglafalazások kerültek. E tégla falszalagok közül a K-i megmaradt és a hozzá tartozó kiváltóívindítás alapján ítélve, valószínűleg egy az előbbi, késői gótikus ablakhoz hasonló keretezése lehetett. Elbontására a jelenlegi, legújabbkori ablak létesítése idején kerülhetett sor. Ettől nyugatra a későközépkori csigalépcsőtorony világítóablakocskája került feltárásra — befalazott állapotban — egykori vasrács nyomaival. Belső falsíkján fennmaradt, Ny-i fülkefalához tartozó — az utcai homlokzatra majdnem merőleges indítású — 24 cm. vastag, alaprajzilag íves középkori téglafalát a 15. sz. végéig használták. Ez volt a csigalépcsőtorony külső köpenyfala, mert e hengerpalást alakú fal a külső és belső síkján egyaránt vakolva volt. Később e gótikus téglafalat egy 18. sz.-i fal magjaként úgy tartották meg, hogy a hengerpalást megmaradt szeletének homorú felületébe — az új fal szélességében — beléfalaztak. E belefalazás alaprajzilag domború íve mindenütt pontosan követte a hengerpalást belső, homorú ívének vonalát. Tehát fennmaradásával a csigalépcsőtorony falának egykori létét bizonyította azon a helyen is, ahol az már lebontásra került. A közékori téglafal rendkívül keskeny mérete arra mutat, hogy e csigalépcsőtoronyban annakidején csak falépcső lehetett, mert e falba legfeljebb kisméretű fakonzolok lehettek elszórtan beépítve. Ezekre fekhettek fel a falépcső élére állított pofadeszkái, ezekben pedig merőlegesen befogott deszkafokok biztosíthatták a feljárást. A csigalépcsőtorony világítóablakocskájától Ny-ra — alacsonyabb szinten — 16. sz.-i ablakocska került feltárásra egykorú falban. Ez a sarokarmirozásig terjedő homlokzatrész a 15. sz.-i csigalépcsőtoronnyal lezárt épületfalhoz hozzáépített toldás eredménye. A benne lévő utolsó ív nyugati válla már nem is konzolra, hanem a sarokarmirozás egyik kövére támaszkodott. Valószínű, hogy e homlokzati falrész felépítése idején a csigalépcsőtorony már elbontásra került, mert ezidőtájt az épület Anna-utcai szárnya gyökeres átalakításon ment keresztül. Az emeleten a csigalépcsőtorony és a sarokarmirozás által K-Ny-i irányban lehatárolt területen mindezideig ismeretlen rendeltetésű helyiséget létesítettek. Ennek boltozata ugyan elpusztult, de a 16. sz.-i ablakocska záradéka felett, belső síkon fennmaradt boltválla azt bizonyítja, hogy a homlokzat síkjával párhuzamos fekvésű donga volt — ami jellegzetes 16. sz.-i sajátság.

14 Ebben az időben falazták alá a homlokzati ívsort is. E falazatba egy ajtót, (11.kép) egy félköríves záradékú üzletkiadóablakot és egy fekvő téglalapalakú üzletszellőzőablakot építettek bele másodlagos elhelyezésben. Mindegyiket az eredeti, 14-15. sz.-i, belső falsíkról hozták ki ide, mert ennek az aláfalazásnak az 1960-as években történt elbontása (12.kép)után kiderült, hogy ott is egy vízszintes záradékú ajtó és egy félköríves záradékú ablak volt kezdetben. Az ajtónak csak a Ny-i, függőleges keretkődarabja maradt meg, (13.kép) asztaloshornyával kifelé fordítva, ami más budavári analógiák alapján ítélve a 16. sz. első feléből származik. Korábbi eredetű, élleszedésükkel kifelé fordított keretköveknek áthelyezés után való megfordítása ugyanis ezidőben volt szokásos. Ennek alapján joggal feltételezhetjük, még azt is, hogy ez az ajtókeret eredetileg a 15. sz.-i homlokzat síkján volt elhelyezve és erről a helyéről csak a 16. sz. első felében hozták ki az új földszinti homlokzati síkra, ekkor fordították asztaloshornyával kifelé. Ezt az állapotot azután a törökök szüntették meg, mert az ajtókeret vízszintes és K-i függőleges keretköveinek elbontása után a nyílás helyére téglaablakot építettek, amelynek befalazására csak az 1686 körüli időben került sor. Az ajtókeretkő mellett feltárásra került félköríves záradékú üzletkiadóablak (14.kép) keletkezésének kora már sokkal nehezebben volt tisztázható. Mivel semmiféle olyan stílusjegy nem látszott rajta, ami az eredetét egyértelműen eldöntötte volna, azért a 15. sz.-ból éppúgy származtatható volt, mint a 16. sz.-ból. Az a tény azonban, hogy a szomszédos Tárnok-utca 14. sz. ház homlokzatán két hasonló félköríves záradékú üzletkiadóablak maradt meg eredeti helyén 15. sz.-i falban, arra enged következtetni, hogy ezt az ablakot is a 15. sz.-i homlokzat síkjáról hozták ki a 16. sz. első felében. így ez is másodlagos elhelyezésében kerülhetett kibontásra 1952-ben. Ezen a helyen nem sokáig lehetett használatban, mert még a török hódoltság ideje alatt ívköveit elbontották és ezeknek helyébe egy fekvő téglalap alakú üzletszellőző ablakot építettek. Ennek elhelyezése érdekében még a K-i irányból számított nyolcadik ívtartó konzolt is elbontották. Ez a nyíláskeret viszont bizonyosan a 15. sz.-ból származott — élleszedés-megállítása ugyanis Zsigmond-kori volt — vagy ha későbbi eredetű is, csak a 15. sz.-ból származtatható. Tehát a legutóbbi helyére történt beépítése másodlagos elhelyezés eredménye lehetett. Az ablak a 17. sz. végén - 18. sz. első felében került befalazásra, amikor a tőle Ny-i irányban lévő ablak kávafalazása készült. 229