Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Előzetes jelentés a budai vár déli részén végzett 1975-1981. évi feltárásokról 203-216

maradványait a talajszintsüllyesztést végző Mélyépítő Vállalat munkagépei, majd fel-robbantásai irmagjáig elpusztították, — tiltakozásunk ellenére). A pincébe — alkalmasint a királyi borospincébe — a mai Szent György térről boltozott lépcső vezetett le. A pincének két szintje volt. A lépcső metszi mindkettőt s az alsó szintre vezet. A felső szinten — mind K, mind Ny felé — egy-egy terem helyezkedett el. Kőkeretes gótikus ajtóik rongáltan nyomokban megmaradtak. Épebb az a gótikus kőívű ajtó, amely a pince mélyebb szintjére vezet. Ide kőlépcsők vezetnek le. Az Országos Műemlékfelügyelőség — amely 1984re jelezte azt, hogy romparkunk helyreállítását megkezdi —, ennek az É-i főkapunak s tartozékainak restaurálásával kezdi meg évekre szóló munkáját. 2. A Csikós udvart s a Hunyadi udvart elválasztó felső Ny-i várfal — amelynek belső magját még az Anjouk építették — Zsigmond király építőmestereinek alkotása. A máig álló, 8—11 méter magas, átlag 2—2,5 m. vastag felső várfalat nyugat felől 17 monumentális kőpillér tagolja. Mivel sikerült azt az utat elbontanunk, amely a Csikós udvart a Hunyadi udvarral kötötte össze, s amelyet a hajdani Fedeles lovarda megközelítése végett Hauszmann Alajos aként emeltetett, hogy e felső, Ny-i várfal támpilléreit leborotváltatta, kibontásra kerültek a Ny-i felső várfal pompás támpillérei s így — mintegy 180 méter hosszan — a Vár egyik legszebb, s főként hiteles középkori térhangulatát nyújtják. Azt már korábban megállapíthattuk — az É-i kortina s e Ny-i várfal összeépítési, érintkezési pontjánál —: a Ny—K-i irányú, a várost a palotától elválasztó várfal másodlagos, későbbi ennél a már Anjou-korban megkezdett Ny-i felső várfalnál. 3. Zsigmond korában bontják le a város déli lakónegyedének azokat a szabályos telekosztásban álló házait, egy egész városnegyedet, amelyeknek jelentős részét feltártuk, s amelyeknek feltárásáról korábbi, 1977. évi közlésemben részletesen beszámoltam. Ekkor iktatják ki, szüntetik meg a IV. Béla Kori városfalat is, az ahhoz kívülről s belülről csatlakozó, vele egybeépült belső tornyokkal s külső bástyákkal egyetemben. 4. Zsigmond korából való a Szárazároknak végleges kialakítása, az annak Ny-i oldalán elhelyezkedő kőhíd három pillérével egyetemben. Ekkor épül meg a — már említett — déli kaputorony, a „Zindán" is. Itt említem meg a Szárazárok két értékes, egyedülálló leletét. Egyik egy méhkas alakú, felső végén vaskampóval ellátott kő-súly, talán a Szárazárok D-i hídelemét alkotó felvonóhíd ellensúlya. Ugyanitt került elő egy címertöredék is — alkalmasint kapucímer — vörösmárványból. A cseh oroszlán s a rávésett magyar pólyák azt bizonyítják, hogy a cseh-magyar perszonálunió valamelyik időszakából, talán Zsigmond idejéből való. Innen került elő egy 14. századi keresztes, címeres szép sírkőtöredék is. 5. Itt említem meg a 74/8. és a 6. 74/39. sz. lelőhelyeket, ahonnan kisebb, a nagy gótikus galériához kapcsolható szobortöredékek is előkerültek. (Itt került elő az a szemétgödör is, amely részben Zsigmond kori, részben a 15. sz. végére datálható, unikális, figurális kályhacsempéket nyújtott. Zsigmond korára tesszük az egyik, kulcsos-kucsmás udvari alakot ábrázoló barna-zöldmázas csempét, míg a többi polichrom festésű figurális csempe a 15. sz. végéről, esetleg a 16. sz. elejéről való.) 7. Zsigmond kori — zömmel — mindaz a leletanyag, amely az északi előudvar, a nagy várpiac kialakításához kellő betöltési anyagból származik. (L.e szakasz 3. pontját.) VII. Mátyás és a Jagellók korából építészeti in situ emlékekre nem akadtunk, viszont számos kőfaragásunk őrzi a későgotikus és reneszánsz kori épületplasztika emlékét. Itt emlékezem meg arról az egyedülálló, monumentális vörösmárvány reneszánsz oszlopfőről, amelyet a XVIII. századi királyi istállók falazóanyagából emeltünk ki, s amelyet előbb az ausztriai schallaburgi, majd a Magyar Nemzeti Galéria-beli reneszánsz kiállításon mutattunk be. VIII. Törökkori emlékek 1. A már említett, Rabatta-hagyaték 1687. évi budai helyszínrajzán „Cavallier" (bástya) névvel illetett épület DNy sarka, Ny-i homlokzatának alapfalai a mai levezető út alatt kerültek elő s kerültek elbontásra. Itt újra megemlítem: a „Cavallier" Ny-i alapfala rajta nyugodott szobraink lelőhelye — a 74/4. — felett, a szobrok lelőhelyét fedő épületbontási rétegben, anélkül, hogy a török épület alapfalának legmélyebb pontja is elérte volna szobraink legmagasabban fekvő rétegét. 2. A Szárazárok K-i oldalán jelentkezik, cca 15 m. hosszban egy törökkori fal, amelyet a Szárazárok s hídja, déli kaputornya megsemmisülése — vagyis az 1684. évi ostrom — után s az 1686. évi ostrom megkezdése előtt a törökök (alkalmasint Sziavus szultáni hadmérnök tervei alapján) főként középkori kövek másodlagos felhasználásával emeltek. A datálást bizonyossá az teszi, hogy mind az Auer féle börtönnaplóban, mind Evlija Cselebi leírásában, az 1660-as években a Szárazárok hídja még fungál. Megsemmisülése 1684-ben, a déli torony s a déli hídpillér leomlásával következett be. Egyébiránt a most tárgyalt törökkori fal már a híd funkcióját lehetetlenné is teszi, tehát akkor épült fel, amikor a híd- és kapurendszer már — a Naphegyre felvont ütegek ágyútüze következtében — megsemmisült. 3. Magát a Szárazárok D-i, gótikus kaputornyát, a törökkorban őrtoronynak s börtönnek használt „Zindánt" is, É-i oldalán átköpenyezte a török, téglával. Ez a fa209