Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32
állapított, az egyes faunaelemek százalékos eltolódása alkalmas arra, hogy a merev ellentéteket jól ábrázolja a felső és az alsó rétegek között, és hogy ebből ezek között diszkordanciára következtessünk". (A kurzív rész a mi kiemelésünk.) Anélkül, hogy tovább idéznénk a faunisztikai értékelést, Kretzoi-Varrók S. a továbbiakban ismét határozottan leszögezi, hogy a faunák éles különbségei a rétegek között díszkordanciát, réteghiányt bizonyítanak. A két alsó réteg egy interstadiális alatt képződött — ezután réteghiány állapítható meg (stadiális + nedves, eróziós fázis) —, majd a két felső réteg inkább.kontinentális, periglaciális periódusba tartozik/ 54 * Legfontosabb az, hogy az 5. és 4. réteg között réteghiány, éspedig erős réteghiány állapítható meg. (Stadiális + nedves, eróziós periódus) Ezek szerint a Bivak-barlang másik csonteszköze lényegesen fiatalabb rétegben feküdt, mint az 5. rétegben, ill. annak tetején a kőeszközök —, és egyáltalán nem tartoznak össze. Ugyanezt a megállapítást találjuk Hermann M., a kiváló mikromineralógusnő elemzésében is. Szintén kimutatja, hogy a 4—5. rétegek között réteghiány van, eróziós fázis volt. Nincs successió közöttük/ 55 •* — VértesL.tehát, ugyanabban a tanulmányban, egyszerre két munkatársának eredményét másította meg —, egy előre feltételezett meghatározás kedvéért. Ha most áttekintjük a szürke réteg faunáját, egyetlen faj sem mutat arra, hogy interstadiális korú lenne. Ezzel szemben a fauna összetétele - köztük Dicrostonyx, Canis spelaeus, Ursus arctos, Ursus spelaeus, Cervus elaphus, Megaloceros, Rangifer tarandus, Ibex, stb. — teljesen megfelel a Würm 1 kezdetének. Megállapításunkkal egyébként Kretzoi M. is egyetért. Az előző datálás szerinte „egyfajta kényszer" volt/ 56 ) A Bivak-barlangnak ezt a rétegét tehát a Würm 1 elé helyezzük. A faunája körülbelül egykorú a Remete Felső-barlang kultúrrétegéével. Végül felvetődik a kérdés, hogy ezzel a bifaciális eszközös iparral nem került-e máshol is neandertali maradvány elő? Ugy tűnik, van, volt ilyen lelőhely. A Dzeravá Skálában Hillebrand J. egy fogat talált. (6—7 éves gyermeké.) A fog a Jankovich-barlangi típusú eszközkészlet között került elő. Jobb alsó moláris (MJ2) —, jól meghatározható. A korona négy csúcsú, normálisan dimenzionált. Külső oldalán megfigyelhető volt a Sulcus transversalis. Ez a recens embernél ritkán található —, de pl. a krapinai neandertalensiseknél állandó, jellemző. Hillebrand J. ezért M. de Terra-val együtt ezt archaikus jellegnek tartotta. 7 ' Bartucz L. 1940-ben, a Subalyuk-barlangról megjelent monográfiában megismétli Hillebrand J. megállapítását —, aki úgy nyilatkozik, hogy a fog a réteg geológiai kora miatt mégis a H. sapienshez tartozik/ 58 ' A fog meghatározását tehát ismét az eszközkészlet, a „protosolutréen", a „felső paleolitikum" befolyásolta. Mi elég valószínűnek tartjuk, hogy a Dzeravá Skálában szintén neandertalensis lehetett. A további vizsgálatokig fenntartjuk a lehetőséget, hogy a Remete Felső-barlang három foga esetleg nem szoros értelemben neandertali. 20 De feltétlenül archaikus, legfeljebb úgynevezett „gracilis" paleoanthropus, vagy presapiens jellegűek. Az eredményeket az alábbiakban összegezhetjük: Több oldalról bizonyított tény, hogy a dunántúli bifaciálisos-levélkaparós iparnak a Bükk-hegység valódi szeletienjével sem származási, sem fejlődési kapcsolata nincs. Még konvergens jelenség sem áll fenn köztük. Következésképpen a dunántúli iparra a „szeletien" elnevezés sem jogosult -, nem szeletien. A dunántúli ipar tipológiai szempontból egyértelműen a középső paleolitikumba tartozik, annak egy késői fáciese —, ahogyan az eszközkészletét jellemeztük. Ezzel a meghatározással a kora is egyezik. Több lelőhelyen a Würm 1 előtt élt, vagy Würm 1 körüli. Fenntartjuk a lehetőségét, hogy egyes helyeken esetleg túlélte a Würm 1 maximumát. Ennek az iparnak területünkön nincs helyi előzménye. Nem származott a Bükk-hegység moustérienjéből, sem a Dunántúl középső paleolitikumából. Előzménye tipológiailag és kronológiailag valószínűleg a délnémet terület középeurópaí micoquienje, annak csoportjai. A dunántúli ipart nem nevezhetjük micoquiennek, mert néhány vonással mégis kissé eltér azoktól. Ez a nyersanyag, a földrajzi távolság, a környezet, stb., tehát a módosulás következménye. Ezért ezt az ipart az első és leggazdagabb lelőhely után „jankovichien" néven kívánjuk bevezetni. Mégegyszer hangsúlyozzuk, ez az ipar az említett civilizációnak egy módosult formája, és hogy a délnémet terület egymást követő ipartípusai szintén a Würm 1 előtt, alatt, az utolsó, az Altmühl-csoport esetleg közvetlenül a Würm 1 után élt. Végül meg kell említenünk, hogy ennek az iparnak egy-egy eszköze a Bükk-hegységből is ismert. Az egyik a Háromkuti-barlang szakócára emlékeztető eszköze - (Valójában levélkaparó). Kadid 0. acheuléen jellegűnek tartotta (!). Ez a fél-bifaciális - vaskos bázissal, facettait, hátoldali levékonyítással —, terjesen azonos a Jankovich-barlang megfelelő típusaival. Az azonosságot egyébként már H. Breuil is megállapította/ 59 * Azt is észrevette, hogy ez az eszköz az ausztriai Gudenus-barlang egyik darabjával egyezik. Ezt személyesen is módunk volt megállapítani/ 60 ' — Feltűnő egyébként, hogy H. Breuil és H. Obermaier a Gudenus iparát „Acheuléo-moustériennek" határozta meg (tulajdonképpen acheuléen tradiciójú moustérien). G. Bosinski már határozottan a középeurópai micoquien „Bockstein fácieséhez" sorolja -, Gábori M. szerint pedig micoquien tradiciójú középső paleolitikum (6l) , és utal a Bockstein típusú iparokra. A szálak tehát ismét összefutnak. A Háromkuti-barlang eszköze Kadic O. szerint egyezik a három miskolci szakócák egyikével. Ezzel annak idején H. Breuil is egyetértett/ 62 ' Ez a három szakóca indította meg a barlangok rendszeres kutatását Magyarországon. Kettő közülük különlegesen nagy méretű. A harmadik, melyet itt említünk, kisebb, háromszögletű. A harmadik a Herman-barlang egyik eszköze, mely az előbbi miskolci darabbal tökéletesen egyezik/ 63) És
