Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Előzetes jelentés a budai vár déli részén végzett 1975-1981. évi feltárásokról 203-216

gáti záródását feltártuk. Betöltési anyaga a 15. sz. első felére jellemző. 23. A 74/4. sz. lelőhely — a szobrok torzóinak lelőhelye — Ny-i zárófalát 1979-ben tártuk fel. E ponttól nyugatabbra — várakozásunkkal ellentétben — nem akadtunk épület, vagy pince nyomára. Itt már újra a sziklafelszín jelentkezett, Af. 154,5—155 m szintmagasságban, 6 m kelet-nyugati hosszban. 24. 74/10. sz. és 25. 74/11. sz. ház sziklapincéje. 15. sz. első felére tehető betöltés. A 74/10. sz. 13. sz.-i építésű kőház egyvonalban fekszik a tőle Ny-ra elhelyezkedő IV. sz. ún. „konzolos helyiséggel", a Madonna-fő lelőhelyével. 26. A 74/10. sz. kőháztól D-re 20 m-nyire terjedő területen csak annak Ny-i oldalán találtunk habarcsba rakott kő épületfal maradványokat. (76/1. sz. kutatóárok). 27. A 80/2. sz. lelőhelytől D-re 4 m-re egy kőépület maradványai kb. 6 m-es belvilággal. 1981 végén ez a házmaradvány még további feltárásra vár; alaprajza még nem mérhető. 28. Feltárásra vár a Hunyadi udvar kövezetétől a Ny-i ásatási területre levezető autóút területe. Itt ugyancsak egy 6 m — É—D-i szélességű — kőház maradványait sejtjük. (A bekötőutat 1984 év elején még használják a Mélyépítő Vállalat rakodó teherautói.) 29. A 28. pontban említett bekötőúttól (s az alatta gyanított 13. sz.-i kőháztól) D-re egy agyagba rakott kőfallal határolt pince - 74/39. — s ennek K-i oldalán a 80/3. sz. szelvényben 13—14. sz.-i kerámia, egy — egyelőre feloldatlan — pápai bulla ólompecsétjének féldarabja. Az említett — egészében még feltáratlan — 74/39. sz. pince belmérete 4 m. Ugyanezen a telken van a városfal felé lejtő — már említett — csatorna. 30. 74/8. lelőhelytől keletre a 80/9. sz. kutatóárokkal feltártunk egy korai építésű pince-helyiséget, annak küszöbkövét, agyagpadlóját; alatta 12—13. sz.-i szemétréteg. E D-i szakaszon ez az egyetlen olyan házmaradvány, amelynek K-i, homlokzati falát is eltértük. A többi házhomlokzaton rajta nyugszanak a 19. sz.-i Hauszmann-féle királyi palota épületei. K-i irányban itt is azt észleltük, amit északabbra a 77/6., 77/7., 77/9. jelzésű korai kőházainknál: a pincéből, Ny. felől K. felé felvezető lépcső legfelső foka, küszöbe itt is kiugrik a ház K-re tekintő homlokzata elé. (Ezeknek a házaknak tehát a Felvidéken máig honos homlokzati karaktere volt: a keskeny homlokzat elé ugrik ki a — hajdan nyilván védőtetővel, vagy a tető előugratásával védett — pincelépcső. Hazai példái Hollókőn.) 31. A fentitől délre eső telek határát a 80/4. sz. helységgel lehetett meghatározni. Ny-i végén helyezkedik el a IV. Béla kori városfalba másodlagosan beiktatott kapu küszöbmaradványa. A 30. és 31. pontunkban ismertetett objektumok között, a telek Ny-i végén, több szint s több szemétgödör jelentkezik; ezeknek feltárását csak később folytathatjuk; a feltárás befejezetlen. 32. A 31. pontban ismertetett lelőhelytől délebbre eső háztelek Ny-i végét már metszi a Szárazárok É-i zárófala. K-i felében a 74/23. sz. sziklapince helyezkedik el. Közelében, a 33. 80/4. és a 34. 80/1. szelvényben, illetve kutatóárokban — egyelőre még feltáratlan — korai kőházak épületfalai, átlag 6—6 méteres — É—D-i irányú — belvilágra utaló falközökkel. 35. A Szárazárok belső, É-i oldalán, a Zsigmond kori pillérek között egy korábbi kőépület maradványai zárják az árok É-i végét. Alapozása mellől — a Szárazárok mai legmélyebb pontján — Af. 146, 3 m körüli magasságban — egy 13. sz.-i jellegű cserépedény. (Ez az egykori kőház már jóval kívül esik a IV. Béla kori városfalon s annál mélyebb szinten — a mai Csikós udvar szintjének közelében — fekszik. A Csikós udvar szintje, ma: Af. 145,21 m.) V. Anjou-kor Feltételezésem szerint az Anjou kor a déli királyi palota megépítésének kora. Természetes az, hogy a déli királyi palota, az Istvánvár s a „Haragos István tornya", 14. sz.-i megépítése, a rezidenciának Visegrádról s a buda-városi Magna curia Regis-ből, német nevén: a Kammerhofból való végleges átköltözése

7 szükségképpen hatást gyakorolt a Vár D-i lakónegyedének sorsára is. Régészeti adataink — az újabb ásatások során világossá vált felismeréseink —, azt mutatják: I. Károly — az Istvánvár, tehát a D-i palota magjának — megépítésekor a Vár legdélibb polgári házait tüntette el s építőmesterei azok helyén alakították ki a rezidenciát, az attól É-ra eső két Szárazárkot s az Anjou palota É-i előterét, az Anjou-kori várpiacot. Amikor azután Zsigmond erőteljes palotabővítései megindulnak: újabb városrészt szakít le a városról s a palota-térség határát, É felé mintegy kétszáz méterrel északabbra tolja. A D-i hegyfennsík — a palota területe — egy D-i irányában tűhegyesen elkeskenyedő hegyfennsík. Erre ül az Anjouk rezidenciája. Zsigmond — aki a Friss palota és a Csonkatorony építésével megszünteti az Anjou-rezidencia várpiacát — részben hegyoldali toldatokkal (ún. „Lovagterem", altemplom, Tárnokház) bővít, részben pedig É felé — a város terhére — terjeszkedik, s itt északon, egy polgári lakónegyed megszüntetésével alakíttatja ki az új, nagy várpiacot. Ezt a bővítést azonban — s ezt a felismerést az újabb ásatási eredményeknek köszönhetjük — már az Anjouk korában megkezdték: a mai Ny-i belső várfal belső, belső-támpillérekkel megerősített várfala még Anjou kori építmény. Tehát a későbbi É-i nagy várpiac területét — legalábbis az általunk megkutatott Ny i területen — már az Anjou kor végén új várfalakkal veszik körül. S teszik ezt akkor is, ha ott — tehát a későbbi, Zsigmond-féle nagy várpiac területén — ekkor még állnak a polgárházak s azokban még polgári lakosság lakik. De nézzük e kor újabban feltárt építészeti maradványait s leletanyagát. 207