Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Matolcsi János: A budatétényi római kori állatcsontleletek 183-201

D. Zawalka und H. Reichstein D. Zawalka und H. reich­stein: Untersuchung von den Römerzeitlichen Siedlungs­plätzen Bentumersiel und Jemgumkloster an der umbe­ren Ems (Ostfriesland). Pro­bleme der Küstenforschung in südlichen Nordseegebiet. Band 12. Jegyzet 1. Szirmay K. : Előzetes jelentés a budatétényi római 9. telep feltárásáról 1972-1973. ArchÉrt. (1978) 54- 10. 65. 11. 2. A valószínűségi egyedszám különbözik a szakterüle- 12. ten elterjedt minimális egyedszámtól, mert a cson­toknak életkor és ivar szerinti osztályozásán alapszik. 13. Lásd: Bökönyi S.: A new metod for determination 14. of the sumber of individals in anime bones mate­rial. Amer. Journ. of Archeol. 74. (1970). 291-292. 3. G. von Hauwald: Römische Tierknochenfunde aus 15. Wehringen, Ldkr. Schwabmünchen. München, 1971. 4. D. Zawalka und H. Reichstein: Untersuchung von den Römerzeitlichen Siedlungsplätzen Bentumersiel 16. und Jemgumkloster an der umberen Ems (Ostfries- 17, land). Probleme der Küstenforschung in südlichen Nordseegebiet. Band 12. 85-128. 18, 5.1. G. Pidoplicsko: Do pitánja pro svijski tvarini tri- 19. poskih poseleny. Nankovi zapiski institutu istori ma­terialnoe kulturi. Kijev, 1937. 111 -120. 6. Juvenilis-nak vettem a fajra jellemző' nagyságúnál ki­sebb, keskenyebb csontokat, amelyeken az epiphy- 20 sis-porcok még nem csontosodtak el; subadultus-nak 21 tekintettem, ha a csont nagyjából elérte a fajra jelő lemző nagyságot, de a varratoknál az epiphysisek el- 22 csontosodási folyamata még nem fejeződött be; adul­tus-aak minősítettem azokat a terjesen kifejlődött egyedeket, amelyek csontjain az epiphysis és a dia­physis teljesen összeforrtak; maturus-nak számítót- 23 tam ha a csontokon érési jelek: ízületi kopások, az elcsontosodási vonalak elmosódottsága voltak látha­tók. 24 7. U. K. Streitferdt: Osteoarchäologische Untersuchun­gen an Tierknochenfunden aus vier römischen Sta­tionen im Süddeutschen Raum. München, 1972. 45^16. 8. W. Piehler: Die Knochenfunde aus dem spätrömi­schen Kastell Vemania. München. 1976. 31. Streitferdt: 1972.49. Zawatka und Reichstein: 117—118. Hauwald: 1971.46-48. S. Bökönyi: History of domestic mammals in Central and Eastern Europe. Bp. 1974.476-501. Streitferdt .1 972. 64-65. G. Nobis: Zur Kenntnis der Ur- und frühgesichtli­chen Rinder Nord- und Mitteldeutschlands. Z. Tier­zucht. Züchtgsbiol. 63.155-194. MatolcsiJ. : Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochen­material. Z. Tierzucht. Züchtgsbiol. 87.89-137. Matolcsi: 112-118. Matolcsi /.: Balaton környéki avar lovak. Somogyi Múzeumok Közleményei 1.1973.96. D. Zawatka und H. Reichstein: 126. A. A. Brauner: Materialy k poznanyiju domasnih zsivotnyh Rossii. 1. Losagy kurgannyh pogrebenij Tiraspolkago uezda, Hersonskoj gub. Odessza, 1916. 106.106. U. K. Streitferdt: 1972.42. Vitt, V. 0.:Losagyipazyrykszkihkurganov.Szovjet­szkaja Arheologija. XVI. 1952.172-173. /. Boessneck-H. A. Müller-M. Teichert: Osteologi­sche Unterscheidungsmerkmale zwischen Schaft (Ovis aries L.) und Ziege (Capra hircus L.), Kuhn­Archiv, 78. Heft 1-2.1-129. Matolcsi /.; Avarkori háziállatok maradványai Gye­nesdiáson. Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1967-1968. Bp. 113-117. H. Reichstein und M. Hessen: Ergebnisse neuerer Untersuchungen an Haustrierknochen aus Haithabu (Ausgrabung 1963-1964). Berichte über die Aus­grabunben in Haithabu. Bericht 7.1974. 32-33. JÁNOS MATOLCSI RÖMERZEITLICHE TIERKNOCHENFUNDE IN BUDATÉTÉNY Im Laufe der in Budatétény durchgeführten Grabun­gen gelangten 1447 St. Tierknochen ans Tageslicht, von denen 1337 St. bestimmt werden konnten. Die Funde repräsentierten 78 Tierindividuen. Ihr überwiegender Teil waren mit 44,8% Rinderknochen, diesenfolgtein mit 25,6% die Pferde, mit 14,1% die Schafe und Ziegen, mit 194

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom