Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32

hiéna, a Lemmus obensis, a Dicrostonyx. Közéjük tartozik az Ochotona, aRangifer, a Leo. Az utóbbi a mi területünkön a Würm 1 körül korán kipusztuló faj. Ez a fauna azonban nem felel meg a Würm 2 idejének!^

2 * A későbbi ásatást meglátogatta E. Bächler, aki a „protosolutréen réteg" alatti szürkés agyagból egy hasított alapú csonthegyet húzott ki. A hegy kiállt a szelvényből. Különösnek tartjuk, minthogy ez a szürke réteg egyébként steril volt és más eszköz nem is került elő belőle. Itt is kialakult tehát az aurignacien-solutréen „sorrend" (?)

(43) Az 1950-es évek elején F. Prosek végzett újabb ásatásokat a Dzeravá Skálában. 9 réteget különített el. Az ipart a 8., szürkés-zöld rétegben találta, amely szürkésbarna rétegbe megy át. Elég egy pillantást vetni a rétegsorra, hogy megállapítsuk: ez a réteg rendkívül krioturbált, kimosott, és valószínűleg kevert/

44) Ebben a rétegben 9 szeletien hegyet, 3 kaparót, 1 retusált pengét, 1 vakarót, 1 tompított hátú pengét, és több mint 20 törött csonthegyet talált, ami szintén krioturbációra és keveredésre utal. Talán nem az ásatás —, hanem a réteg képződése idején. F. Prosek nézete a következő: ,,Si nous considérons l'industrie szeletienne comme un ensemble, nous remarquerons qu'elle comprend deux parties. La première partie est certainement moustérienne. Elle est représentée, comme dans la technique de l'éclatement des nucleus irreguliers et en forme de disque, de même, dans les artefactes que sont racliors et les pointes. On ne peut du tout séparer cette partie du moustérien

.(!) — La deuxième partie est formé d'éléments de l'aurignacien ancien et moyen. . ." —, amelybe a felső paleolitikus típusok és a csonthegyek tartoznak. (Ismételjük meg: „si nous considérons. . . comme un ensemble") — A konklúzióban F. Prosek megismétli: „L'industrie szeletienne se compose de deux partis, de la partie moustérienne, et de la partie aurignacienne

. Dans cette industrie, l'industrie moustérienne est prédominante, tandis que l'aurignacien est au second plan"/

45

^ A faunát sajnos nem ismerjük. — A réteg kora szerintünk bizonytalan -, és a kétféle ipar ugyanúgy kerülhetett elő „együtt", mint a Jankovich-barlangban. — A Dzeravá Skálában talált gyermekfogra még visszatérünk. Visszatérve a mi területünkre, a következő lelőhely a Szelim-barlang. Ásatását, sajnos, szinte már különlegesen rossz módszerrel végezték. A faunája azonban rétegenként, szintenként igen jól elkülönítették. A rétegsor a következő : 1. Fekete humusz (A réteg) — 2. Sárga lösz (B réteg) - 3. sötétbarna porózus agyag (C réteg) — 4. homok (D réteg) — 5. sárga agyag a barlang padlóján (E réteg). A B réteget a fauna alapján alsó és felső szintre lehetett bontani. A felső B

x szintben gyakori a rén, a lemming, a hófajd. A B

2 réteg idősebb, és ebben a barlangi medve, a hiéna a gyakori. —AC rétegben kevés eszközt találtak--, a D réteg majdnem steril. Végül az E réteg több szintre osztható. Utóbbiak közül az E

s réteg kevés ipart tartalmazott. Ezt mi az érdi és a tatai eszközkészlettel tudjuk azonosítani. A jelentős vastagságú kitöltés miatt sajnos nem állapítható meg, hogy mi lehetett az E réteg felsőbb szintjeiben, vagy a D és a C rétegekben? Az egyetlen eszköz, mely valóban a Jankovich-barlangi „legfejlettebb levélhegyekkel" azonos — állítólag — a B

2 rétegben került elő. Vértes L. is „háromszög alakú, szakóca-kaparóra emlékeztető levélkaparóként" említi. A meghatározás teljesen precíz! A réteget a Würm 2 bevezető szakaszára datálja —, de azonnal hozzáteszi, hogy ennek ellentmond a réteg rágcsáló-faunája, melyben lemmingek fordulnak elő.(!)

(46 •* A faunisztikai anyagot még a B

2 szinten belül is felső és alsó részre különítették el. (Mottl M. munkája.) A B

2 felső részének fajai: Ursus spelaeus (ritka), Rangifer tarandus (domináns), Dicrostonyx torquatus, Coelodonta antiquitatis, Lagopus mutus. — A B

2 alsó részének fajai: Ursus spelaeus (gyakori), Canis lupus, Hyaena spelaea, Rangifer tarandus (gyakori), Alces alces, Equus sp., Elephas primigenius. A domináns fajokhoz hozzá kell tennünk, hogy az utóbbi faunában a farkas 23, a hiéna 33, a mammut 37 csonttal szerepel. Ismerünk azonban még egy faunalistát a B rétegről, mely nincs szétbontva szintek, alszintek szerint. Fajai a következők: Mammuthus primigenius, Mêles meles, Cervus elaphus, Cervus canadensis arct., Cervus maral, Alces alces, Lepus sp., Canis lupus, Vulpes vulpes, Ursus spelaeus, Ursus arctos, Rangifer tarandus, Rangifer arcticus, Putorius eversmani, Rupicapra rupicapra, Hyaena spelaea, Coelodonta antiquitatis, Equus sp. Fenti faunához hozzá kell tennünk, hogy benne legnagyobb darabszámmal (80 db) a rén szerepel. Ezenkívül Jánossy D. vizsgálata alapján ismerünk egy gazdag rágcsáló-faunát a Bi és a B

2 rétegből. Ezekben többek közt megtalálható a Dicrostonyx torquatus, a Microtus nivalis —, mint valóban hidegjelzők —, és a sztyeppéi jellegű Ochotona is. A B réteg faunáját értékelve megállapítható, hogy a fajoknak ez az összetétele, együttese : jellegzetesen Würm 1 előtti. A Würm 1 kulminációjára jellemző fajok még nem jelennek meg. Ilyen és hasonló faunák alapján tételezzük fel, hogy amit a Würm 2 „tundrái fázisának" tartanak, az a Würm 1 kezdete. Ellenőrzésül nem közöljük a mélyebben fekvő C réteg faunáját, de megállapítható, hogy lényegében nem tér el a B rétegétől. Megtalálható benne a hiéna, a rén, a ló, a gyapjas orrszarvú, a mammut, a kőszáli kecske, az óriás gím, a jávorszarvas, stb. Afajok összetétele esetleg enyhébb éghajlatra utal, mint a B rétegé. A Pilisszántói II. kő fülkében Vértes L. 10 réteget különített el. Az első öt réteg jelenkori. Ezek alatt egy mésztufás záróréteg következik —, majd a 7. löszös, a 8. agyagos lösz, a 9. mészkőtörmelékes barna réteg és a 10. mészkőtörmelékes vörösbarna réteg fekszik. - „Az alsó rétegekben — ezeken a löszös agyagot, a barna és a vörösbarna rétegeket értjük —, mindössze két kovaeszköz volt."

( Mindkettő kaparó. Az egyik nagy bulbusu, mint a Jankovich-barlang típusai. 18