Budapest Régiségei 25. (1984)
TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Későrómai sírok Aquincumban 65-118
azt is, hogy a gazdag római polgár lakomáján a felszolgálásra kerülő húst, a „scissor" előzőleg művészien feldarabolta, úgy küldte be tálcán. 60 Étkezéshez sem villát, sem kést nem használtak — csak kétféle kanalat. 61 Ez esetben tehát díszesen faragott gagátnyeles vaskésünk csakis SCALPRUM LIBRARIUM lehetett. 62 Az írótoll faragásához használatos kés rendeltetését alátámasztja még a mellette talált bronz tintatartó is. Fel kell hívni a figyelmet itt még néhány körülményre. A 9. vaskéstöredéken textilmaradvány is volt. A gagátnyél a halott derekán feküdt, tehát a ruházatán. A 9. vaskéstöredék a nyéltől jóval messzebb, a vastőr alatt került elő. Miután a rendkívül sok üvegárut is e leletekkel együtt írja le Hampel, ma már nem tudni valójában mi hogyan feküdt. Valószínű, hogy a díszes vaskés nyele és pengéje idővel letört, a vastöredék leesett, őrizte azonban még az egykori ruha maradványát. Másik megfigyelésünk az, hogy az alacsony zsámoly technikai megoldása úgy készült, hogy azon mindkét irányban keskeny szíj (bőr vagy textil) áthúzható lehetett, így a Scalprum librariumot egykori használója felfüggeszthette. A kis gagátszobor művészi kivitelben készült a Rajna vidékén a 4. sz. első évtizedeiben. 63 Használatát illetően adataink vannak arra, hogy scalprum librarium-ot könyvkereskedők, írnokok használtak. 64 Sírunk egyéb mellékleteit figyelembe véve azonban ennél a megoldásnál tovább kell mennünk. Aquincum 3. sz. végi—4. sz. eleji történetét tanulmányozva a következőkre bukkanunk: „Volt azonban az állami közigazgatásnak egy ága, amely nem volt a helytartóra bízva, hanem külön főtisztviselőre tartozott. A tartomány pénzügyeinek intézésére célzunk, amelyet már nem a szenátori, hanem lovagrendű pénzügyigazgató, a PROCURATOR AUGUSTI PROVINCIÁÉ PANNÓNIÁÉ INFERIORIS intézett. Ez vezette azt a nagy központi irattárat (tabülarium provinciáé) is, amely Aquincumban is a földmérés kataszterét és az adólajstromokat őrizte és ő kezeltette a provincia császári pénztárát is, amelyből a hivatalnokokat és a katonaságot fizették." 65 Továbbá „... Az erőszak uralmának rettegett eszközei nem is annyira a rendes állami funkcionáriusok voltak, hanem egy külön szervezet tagjai. A 3. században ugyanis a FRUMENTARII (Aquincumban is ismerünk, CIL III 3524) akik tulajdonképpen a sereg gabonaellátását voltak hivatva ellenőrizni. Rendőri kémszolgálatot is teljesítettek és feljelentéseik gyakran váltották ki a provinciákban a kormányzat túl erélyes akcióit. A 4. században, miután a közgyűlöletnek örvendő Frumentarii-t jobbnak látták feloszlatni , a még ellenszenvesebb AGENTES IN REBUS lépnek helyükbe." 66 Esetünkben tehát felvethetjük a lovagrendű pénzügyigazgató, vagy a Frumentarii (Agentes in rebus) személyét. Egy biztos: a „B" sír halottja életében magasrangú, igen vagyonos római polgár volt. Foglalkozása, hivatali ténykedése hangsúlyozottan írással összefüggő tevékenységgel állt kapcsolatban. A mai Lukács fürdő közelében futó É—D irányú út vonalába eső É—D tájolású kőszarkofág eltemetésének időpontja már belenyúlik a 4. sz. első negyedébe (26; 56. képek). „C" sír (1892) (44-55. képek) A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának leltárkönyvében 40.1892.1—40. bejegyzésekhez az alábbi megjegyzés található: „Lelőhely: Buda-Újlak, a József hegy oldalán egy római sírban, mely 5 nagy faragott, felirat nélküli kőlapból volt összeállítva, s hasonló négyszögű kőlappal fedve. A sír érintetlen volt." — „Hivatásos ásatás Pulszky Ferenc MN múz. igazgató által, Gönczy Béla állami mérnök közvetítésével." A 44. képen kíséreltem meg a — feltehetően női — sír mellékleteit a leírások alapján elhelyezni. Tájolásról semmiféle adatunk nincsen. MELLÉKLETEK 1. Faládika 67 (45; 46a-d. képek) Előlap téglalap alakú, két oldalán háromszögű zinkeléssel megerősített oldallapok maradványaival. A középen fent elhelyezett kulcstartó négyszegletes pajzsa 4 szegeccsel van az előlapra ráerősítve. Ennek közepéből lefelé 3 — kisebbedő — kifelé hajló párhuzamos levélminta fut a ládika talpáig, 3 szegeccsel megerősítve. A középtől jobbra és balra 4—4 közepén benyomott kis kerek bronzlap, közepén szegecscsel megerősítve. A ládika két élén a sarkokon behajló szegletes — belsejükben kerek domborított mintájú — bronzlemez van rászegecselve. Az oldalakon a középső bronztagoknál a széleken keskeny András-kereszt formában kiképzett pántok díszítik a bevagdalt díszű oldallemezt. H: 21,5, Sz: 25,5, meglevő V: 17 cm. Ltsz.: 40.1892.1. - Test közepe táján (44. kép). 2. Faládika tetőmaradványa Az előoldal és kétoldalt induló oldallapok felső maradványa. Az előlap bronzmotívuma folytatódik a tetőmaradványon is, a két szélen behajtva, csakúgy, mint a ládika alsó részén. H: 21,5, Sz: 25,5, mag: 5,2 cm. 3. Ládika bronzfogantyúja 08 (45; 55. képek) Középen találkozó két tarajos delfinből kialakítva. Az állatok visszacsapódó, felfelé álló farkai három ágban végződnek, ezekre helyezték a mozgó kétágú U-szegeket. Hátoldala lapos, szép patinával. Ép, öntött. H:9,5,Sz: 1,6, V:0,4 cm. U-szeg H:2,4 cm. Ltsz.: 40.1892.3. - Test közepe táján (44. kép) 4. Farészlet a ládikából. Egyik oldalának széle egy ráhajlított és szegezett sima pánttal. H: 12,3, Sz: 2,1 cm. Ltsz.: 40.1892.4. 5. Farészlet a ládikából. Megfelel a 4. számú leírásának. H:4,7,Sz:2,l cm. Ltsz.: 40.1892.5. 6. Kerek farészlet a ládikából. Vonalszegélyes trébelt pánttal szegve. Átm: egyik irányban 5, másik irányban 4,8 cm. Ltsz.: 40.1892.6. 7. Bronzpánt töredéke a faládikáról. Összegörbített. 73
