Budapest Régiségei 25. (1984)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Hervai Judit: Két római kori bronz dobozka az Aquincumi Múzeumban 443-450

Összeállítás: Szerkezeti működésének megfelelően először a dobozkák belső részeit ragasztottam össze a forrasztások helyén. A kisebb dobozka fedélkéjének zsanérozását új bronzlemezzel állítottam helyre, melyet a felragasztás előtt patináztam. Nyitásukra szolgáló kallantyúkat is rézdróttal pótoltam. A nagyobb dobozon a teljesen hiányzó oldallemezt, ill. a fedél becsúsztatására szolgáló részeket szintén új bronzlemezzel pótoltam. Miután a két dobozka nem egyforma eljárással készült, az összeállítást is eredeti összeállításhoz hasonlóan végeztem. A kisebb doboznál a fedél csúszkája a külső oldallemez felső részének domború behajlásából áll. Ezért a belső rész összeragasztása után a falemezek illesztése, majd a külső rész összeállítása következett. Legutoljára ragasztottam az alját. A nagy óbbnál viszont a külső részt az arjával együtt előbb összeállítottam, utána beledolgoztam a fabetétet. Utoljára ragasztottam a csuszkát, mivel eredetileg is külön lemezből volt az oldallemezhez forrasztva. Jegyzet 1. BpTört 1942. II. Cl tábla 2. Römpp Vegyészeti Lexikon 1. kötet Bp. 1960. 327. 3. Járó M.: Fémtan restaurátoroknak (Képzőművészeti Főiskola jegyzetei) Bp. 1980. 67. Sláger K.: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme (Múzeumi műtárgyvédelem 1.) Bp. 1970. 34. Timárné Balázsy Á.: Műanyagok a műtárgyvédelemben (Képzőművészeti Főiskola jegyzetei) Bp. 1978. 42. JUDIT HERVAI: ZWEI BRONZEKÄSTCHEN AUS DER RÖMERZEIT IM MUSEUM VON AQUINCUM Im Aquincum-Museum des Budapester Historischen Museums werden zwei Bronzekassetten aus der Römerzeit verwahrt (Inv.-Nr. 50.313, 50.314). Die Fächer sind mittes kleiner Deckel verschlossen. Beide Kassetten schliessen Schiebedeckel und sind — obwohl ihre Funktion identisch ist — von unterschiedlicher Struktur. Die Kassetten waren zusammen mit Korrosionsprodukten mit Zeresin durchtränkt, die einzelnen Teile hingegen mit Kupferdraht auf dicke Pappe befestigt. Teils die Korrosion, teils der Draht verursachten an beiden Kassetten grössere oder kleinere Schäden. Ein Problem stellte das Herauslösen des Zeresins dar, das wir nach mehrmaligem Auskochen schliesslich durch Erhitzen auf einem Asbestnetz entfernen konnten. Die Korrosionsprüfung ergab in der Mehrzahl basisches Kupferkarbonat (CuC0

3

, Cu/OH

2 ), Kupferchlorid (CuCl, CuCl

2

) bzw. das sich unter diesen fast immer entwikkelnde einwertige Kupferoxyd (Kuprit). Zur Reinigung der Gegenstände erwies sich die ÄDTE genannte (Äthylen-Diamon-Tetraessigsäure) komplexbildende Salzlösung als am besten geeignes. Nach dem Reinigen und Trocknen der Oberfläche mittels Infralampe habe ich die Gegenstände mit in Chloroform gelöstem Paraloid (MMA- und EMA-Kopolymer) durch ein Vakuum gepumpt. Als Ergänzung verwendete ich eine entsprechend gefärbte Kunstmasse, namens Kalloplast R, das ebenfalls ein Akrylderivat ist. NachErgänzung der einzelnen Plattenteile klebte ich die Kassetten zusammen. Die gänzlich fehlenden Platten ersetzte ich durch Messinplättchen. Abbildungen Abb

. 1. Die Bronzekästchen im Jahr 1942 Abb. 2—3. Teile der Bronzekästchen während der Restaurierung Abb. 4—7. Die fertigen, restaurierten Kästchen 445