Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bertalan Vilmosné: Óbuda 1355-ös és 1437-es határjárásának régészetileg meghatározott határpontjai 419-429

BERTALAN VILMOSNÊ ÓBUDA 1355-ÖS ÉS 1437-ES HATÁRJÁRÁSÁNAK RÉGÉSZETILEG MEGHATÁROZOTT HATÁRPONTJAI Óbuda középkori topográfiája kutatásának becses forrásai az 1355-ben és az 1437-ben kelt oklevelek, melyek a királynéi város és a káptalan területének megosztását rögzítették.

1 A határnak K-Ny-i szakaszát, amely a királynéi jobbágyok házaitól a Duna-partig húzódik, az elmúlt időben Csorba Csaba kutatta. A Budapest Régiségei 1976-ban megjelent XXIV-es kötetében kiválóan összefoglalta a területre vonatkozó történeti és régészeti kutatások eredményeit.

2 1977 és 80 között továbbb folytattuk a királynéi vártól É-ra húzódó középkori út Dunához lefutó szakaszának kutatását és megpróbáltuk azonosítani az 1355-ös és 1473-as oklevélben említett épületeket és egyéb határpontokat. A középkori út az eddigi kutatás alapján a Polgár tér É-i, a volt Serfőző és Kulcsár utcák nyomvonalán az Árpád fejedelem útig húzódott (1. kép). Ez a fenti terület az Árpád híd szélesítésével beépítésre kerül úgy, hogy a kutatások további kiegészítése már nem nagyon várható. A Magyar Lajos (volt Fényes Adolf) utca Polgár tér és Tanuló utca térségében, a királynéi vártól keletre az újkori épületek elbontása után a leletmentések és ásatások során több középkori ház és utak maradványait találtuk meg.

3 Ezek az épületek a várároktól északra húzódó K—Ny-i út déli oldalán helyezkedtek el.

4 Az 1473-as oklevél ide vonatkoztatható szövege „... et per ipsam viam ante castrum existentem tendit versus Danobium et per ... procedendo pervenit ad acialem domum, que esset alteris Beati Petri apostoli... Budensi fundata,"

5 A volt Serfőző utca területén a mai szint alatt útmaradványok kerültek elő. A középkori úthoz csatlakozóan Csorba Csaba két középkori ház maradványát határozta meg.

6 Az általa meghatározott 1,2. épülettől K-re, a volt Lajos utca 174. és Serfőző utca sarkon az elbontott újkori épület alatt nagyméretű középkori házat tártunk fel, melyet a 14—15. sz. folyamán építettek (2. kép). A ház két különálló kisebb épületből alakult ki. Az első épület két helyiségből állt és párhuzamosan helyezkedett el a K-Ny-i utcával, bejárata D-ről nyílott (2, 3, 4. kép). Az összeépítéskor ennek az épületnek a Ny-i fala lett a másik megnagyobbított ház negyedik helyiségével szomszédos (4,6, 7. kép). A másik épület az utcára merőlegesen állt és eredetileg két helyiségbői állt, É-i oldalán még egy harmadik nyitott, kőfallal nem lezárt helyiség mutatkozott. Ezt a harmadik helyiséget a második átépítésnél É-i irányból kőfallal beépítik és egy élszedéssel profilált kőkeretes ajtóval zárják le (8. kép). Ekkor épül elé a negyedik helyiség, mely a második épület Ny-i részével határos. Ugyanekkor épül hozzá a Ny-i oldalon egy É-i oldalról nyitott helyiség. A helyiségek közötti kapcsolatot csak részben tudtuk tisztázni. Az épület második és harmadik helyisége között ajtónyílást nem találtunk, létezését azonban kizárni nem lehet, miután egy újkori kúttal ennek az osztófalnak a középső szakaszát megbontották. Ennek a harmadik helyiségnek a Ny-i oldalán kisméretű kifelé szűkülő ablak mutatkozott — ami inkább szellőzőnyílásra utal. A 2. sz. helyiségbe a Ny-i udvarról volt a bejárat. Az ajtókeret in situ részletét tártuk fel (9,11. kép). A házba a megemelt külső szintről az ajtónyílás szélességének megfelelő 10—15 cm magas és szélesre elhúzott öt lépcsőfok jelentkezett. A szélesebb nyílást a második átépítésnél keskenyebbre szűkítették (10, 12. kép). Az ajtó és lépcső az 1. sz. és 2. sz. helyiség D-i osztófalánál mutatkozott. Az l-es és 2-es helyiség közötti osztófalat a 19. sz.-ban létesített pékség nagyméretű körkemencéjének alapozásával bontották meg. Ezt a D-i l-es helyiséget az első újkori beépítésnél, miután a szint 1,40—1,60-nal emelkedett a középkori szinthez viszonyítva, pinceként használták fel a 18. sz.-ban. Hasított kövekből kialakított dongaboltozatát a középkori falba vágták bele. Hogy az l-es és 2-es helyiség között volt-e átjárás, az újkori bolygatás miatt nem tudtuk megállapítani. Az épület külső szintjét Af. 103,63 körül határoztuk meg. Az épület D-i sarkainál a szint magasságáig nagyobb kváderekből kialakított sarokarmirozást találtunk (13. kép). Az épület belső szintje, a külső szint emelése után 50—60 cm-rel mélyebben jelentkezett. Az agyagpadló átvágásánál 13.-14. sz.-i fehér kerámia töredékei kerültek elő. A bejárat átépítése után létesült agyagpadlón és a fal egyes felületein koromfoltok mutatkoztak, ami arra enged következtetni, hogy az épületen belül tüzeltek. A 2-es helyiség középkori padlószintje alatt későrómaikori épület falmaradványai kerültek elő (14. kép). A középkori épületek D-i oldalán két kemence vörösre átégett agyagos fenékrészletét találtuk. Az l-es középkori épület D-i oldalán a lépcső előtt 13. sz.-i fal és padlószint részletét bontottuk ki (15. kép). A padlószint és fal közvetlenül egy római kori épület falára, illetve terazzópadlójára húzódott rá. A 13. sz.-i ház teljes feltárására a középkori és újkori bolygatások és átépítések miatt nem volt lehetőség. A 2-ik épület K-i falán egy kisméretű később hozzáépített támpillért találtunk (17. kép) és ettől É-ra a középkori szinttől jelentkező kutat határoztuk meg. A kutat valószínűleg a legutolsó középkori periódusban körülfalazták, a kút betöltésében 2,5-3 m mélységig későközépkori, 17. sz.-i és kevés újkori kerámia került elő. A kút vagy ciszterna teljes feltárására sem volt lehetőség. Az épület É-i oldalán a 18. sz.-i útréteg alatt középkori külső szintet találtunk. Ez folytatása annak a kelet—nyugati irányú útnak, melyet Csorba Csaba az l-es és 2-es épületektől északra meghatározott. Két középkori út és épület maradványát határoztuk meg ettől az épületcsoporttól D-re és É-ra (az Árpád-híd északi oldalánál a park területénél (16. kép). Ettől a középei 9