Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: I. sz.-i sisak az aquincumi legióstáborból 227-246

21., Sárgásvörös finoman iszapolt anyagú behúzott nyakú edény peremtöredéke, kívül fényes vöröses barna márványozással. A nyakon szögletes borda fut körbe. A 9% töredék 198 mm átmérőjű edényhez tartozott. A töredék magassága 77 mm. (63., 64. kép.) 22., Világossárga anyagú közepesen iszapolt, kihajló peremű tál töredéke, belül kopott barnásvörös márvány ozás nyomaival. A tál perémén és belül az oldalán vésett vonal fut körbe. A 37% töredék 190 mm átmérőjű, 40 mm magas tálhoz tartozott. (65., 66. kép.) Összefoglalás: Próbakutatásunk metszete a sisaklelet mellett értékes rétegtani és kronológiai adatokkal is szolgált az aquincumi legióstábor történetére vonatkozólag. A kutatás eredRövidítések Gábler 1977 Gabler D.: A Dunai limes I—II. századi történetének néhány kérdése. ArchÉrt 104(1977), 161-164., Klumbach 1961 Klumbach K: Ein römischer Legionarshelm aus Mainz. JbRGZM 8 (1961), 96-105., Nagy 1942 Nagy L.: Az Eraviscus kultúra emlékei Budapesten és környékén. BpTört. 1.(1942) 236-265., Jegyzet 1. A sisak restaurálásáért T. Bruder Katalinnak tartozom köszönettel. A sisak restaurálásáról szóló beszámolóját lásd e kötetben. Ugyancsak köszönettel tartozom Berecz Katalinnak sokoldalú segítségéért. 2. A tollfogóról és magáról a tollról, vagy sisakdíszről nincsenek pontos értesüléseink. A néhány leírás és ábrázolás alapján tudjuk azt, hogy a természetes színű lófarkakat és madarak tollait használták erre a célra. Lásd ehhez: H. R. Robinson: The Armour of Imperial Rome. London 1975, 140-143 3. A császárkor elején a római hadsereg a Rajna és a Duna vidékén vívta a legtöbb csatáját. Az itt élő népek hadfelszerelésében a LT D — típusú kard terjedt el, amely a római kardtól, a galadiustól eltérően viszonylag hosszú és lekerekített hegyű, így szúrásra nem, csak ütésre, talán vágásra volt alkalmas. A gladius megerősített hegygerincével ezzel szemben szúrásra kialakított fegyverfajta. menyeként sikerült rögzítenünk a kőtábort megelőző palánktábor rétegsorát is.

32 Ennek a periódusnak a pusztulási rétegébe vágott beásás fenekéről előkerült sisak és sigillata, valamint kerámia leletek többé kevésbé megadják a periódus időtartamát. A 2. periódus már egyértelműen kőépítkezés nyomaival indul. A számos szürke bepecsételt pannóniai és a márványozott festésű kerámia az I. sz. vége és az II. sz. első harmada közé helyezi a periódus időtartamát. A periódus indítása valószínűleg 89-re tehető és a II. Adiutrix építkezési tevékenységével hozható kapcsolatba.

33 A rétegsor záródása, amelyet a metszeten kívül figyeltünk meg, összefüggésbe hozható a 130-as évek elején történő szarmata betöréssel, amely Aquincumot is elérte.

34 Az aquincumi sisak korát a fentiekben leírt stüusjegyejc, a legközelebbi párhuzama a mainzi sisak, és nem utolsó sorban a rétegviszonyok, valamint a kerámia leletek alapján az 1. sz. végére tehetjük. Robinúon 1975 Robinson H. R.: The Armour of Imperial Rome. London 1975., Ubll915 Ubl K: Römische Helme vom typus Weisenau in Wiener Sammlungen. RömÖst 3 (1975), 195235., Ezzel magyarázható a római sisakon a homlokvédő pánt megjelenése és alkalmazása a köztársaság kor idejétől az i. u. 2. sz. közepéig. A római légiókba felvett újoncok kiképzéséről lásd: FL Vegetius: A hadtudomány foglalata, 1. könyv 12. fejezet: „Az újoncok oktatása arra, miként kell szúrva és nem vágva sebezni." Hahn I.: A hadművészet ókori klasszikusai. Budapest 1963, Zrínyi Katonai Kiadó, 763.; 4. A szalag összetételét annak erősen korrodált állaga miatt nem sikerült meghatározni. 5. C. Cichorius: Die Reliefs der Traianssäule. I—

IL Berlin 1896-1900, VII. tábla, 12. rész. 6. Klumbach 1961,97.,

Robinson 1975,60.141-142. kép. 7. Robinson 1975. 45. 8. Robinson 1975, 42-43. 90-97. kép., F. Lipperheide: Antike Helme. München 1896,271. 495. kép és a 269. 492. kép. A német kutatás a császárkori gall típust WEISENAU típusnak nevezi. Lásd ehhez 231