Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: I. sz.-i sisak az aquincumi legióstáborból 227-246

ságosabb sisaktípusává vált. Teljes mértékben kielégítette a gyalogos katona igényeit a gyalogos, de még a lovas támadóval szemben is. A nyakszirtvédő a nyakra, nyakszirtre és a vállra mért csapások ellen nyújtott védelmet. Szélessége a két végénél 94 mm, a sisak hossztengelyénél 98 mm. Vastagsága 1,6 mm; ez lehetett a domborítás előtt induló bronz lemez vastagsága is (9. kép). A nyakszirtvédő felületén — a sisakharanggal való találkozásnál — annak ívét követő bordát domborítottak ki. Távolsága a sisakharang ívétől jobb oldalon 12 mm, középen 15 mm, bal oldalon 6 mm. A sisak hossztengelyének vonalától jobbra és balra egy-egy karéjos borda indul ki az előbb említett bordából, hogy elől a fülkivágásoknál újból visszakanyarodjon az 1. bordához. A domborított bordáknak a nyakszirtvédő merevítésén kívül esztétikai szerepük is volt. A nyakszirtvédő két végének kialakítása nem egyezik. A bal oldali vég egy kicsiny lekerekítéssel van kialakítva i-l mm, míg a jobb oldalon sokkal nagyobb sugarú a lekerekítés r=25 mm. Ez a jelenség összefügg azzal az ismert ténnyel, hogy a legionáriusok menetelés közben a sisakot nem a fejükön, hanem általában a jobb vállra akasztva a jobb oldali mellükön viselték (10. kép).

5 Ezért a nyakszirvédő jobb végének nagyobb méretű lekerekítése balesetmegelőzési meggondolásból történhetett azért, nehogy az szállítás közben torkukat felsértse. A nyakszirtvédőn néha a sisak viselőjének a neve is be van karcolva, vagy poncolva, mint az a legközelebbi sisakpárhuzamon, a mainzi sisakon látható.

6 Az aquincumi sisakon annak erősen korrodált állaga miatt olvasható betűket a legtüzetesebb vizsgálat után sem tudtunk felfedezni, ezért röntgen képet készíttettünk a nyakszirt védőről, de ez a kísérletünk is negatív eredménnyel zárult (11. kép). A sisak hossztengelyében, a nyakszirtvédő alsó részében helyezték el a ládikáknál ismert bronz fogantyút, ami itt a sisak felakasztására szolgált. Az akasztó szélessége 41 mm, hossza 33 mm, keresztmetszete 3x3 mm. Két vége „S" alakban hajlik vissza, és itt rögzítették egyegy bronz sasszeggel, amelyet a nyakszirtvédő alsó oldalán visszahajlítottak. Szélessége 2,5 mm. Ugyanezen a tengelyen a karéjpár találkozása alatt egy bronz szegecs feje látható, ami a sisakrögzítc gyűrűt tartja egy ,,U" alakúra hajlított lemezzel. A gyűrű átmérője 19 mm, vastagsága 2 mm. A bronz gyűrű a nyakszirtvédő alsó oldalán helyezkedik el, és funkciójáról a későbbiekben szólunk. További fontos alkotórésze a sisaknak az arcvédő lemezpár, amely megközelítőleg azonos méretű, alakú, és a sisakhoz egy-egy vas félcsukló pánttal volt felerősítve. A vas félpántokat a sisakharang belsejében két-két bronz szegeccsel rögzítették (12. kép), míg az ellenpárok már bronzból készültek. A vaspánthoz illeszkedő ellenpár maga az arcvédő lemez felső része. Az arcvédő felső részét középen kivágták és két oldalon a megmaradt lemezt henger alakúra csavarták, majd az így keletkezett csőbe 3 mm vastag vas szöget dugtak és így csatlakoztatták a vas pánt ide illeszkedő részéhez. Maga az arcvédő lemez enyhén domború és a peremén körül kettős borda merevíti. Körben az arcvédő peremére a merevítés, de főleg biztonsági okokból „U" alakúra hajlított bronz lemezt kalapáltak, amely a vékony lemezből domborított arcvédő éles peremét fedte le. Kialakítása követi az emberi arcél vonalát. Elől a lemez felső negyedében van a szemkivágás, alatta a lemez követi az arccsont vonalát, majd a harmadik negyedben ismét egy kivágás a szájkivágás következik. A negyedik negyedben a lemez a kiugró állcsúcsot, majd alul és hátul az állakpocs vonalát követi a fülkivágásokig. A lemezen levő fülkivágás illeszkedik a sisakharangon levő fülkivágáshoz. A lemezek hossza 161 mm, szélessége 107 mm. Az arcvédő lemez belső oldalán, az alsó negyedben az állnyúlványon „U" alakúra hajlított lemez segítségével egy bronz rögzítő karikát erősítették fel egy bronz szegeccsel. A karika 19 mm átmérőjű, vastagsága 3 mm. A bal oldali lemezről a rögzítő karika hiányzik. A nyakszirtvédő alsó részén és a két arcvédő lemez belső oldalán felszerelt rögzítő gyűrűkkel volt a sisak viselőjének a fejére erősítve, valószínűleg bőrszíj segítségével. A bőrszíjat először a nyakszirtvédőn levő gyűrűbe, majd a szíj két végét a nyak alatt keresztbe fonva az arcvédő lemezek gyűrűibe húzták és elől az állon megkötötték. (28. kép.) A sisak kiértékelésénél H. R. Robinson összefoglaló munkájára támaszkodtam, aki művében a Római Birodalom sisaktípusait dolgozta fel. A sisaktípus megnevezésében a fentebb említett munkába szereplő meghatározásokat vettük át.

7 A sisak külső megjelenésében a császárkori gall „i" típusába sorolható (16—20. képek). A császárkori gall sisaktípusok gyakorlatilag az egész I. évszázadot felölelik. Első típusai Augustus korában jelennek meg. Egyenes fejlődési vonal mutatkozik a Gall Agen-Port típusú sisakoktól, amelyeket az ie. I. évszázad közepétől használták Gallia területén.

8 A legjellemzőbb jegyek amelyeket a császárkori gall sisaktípusokon átvesznek a homlokvédő pánt előzménye a szemöldök-ív pár, amely még az előző típusnál védelmi és esztétikai célt szolgált, a mi típusunknál már kizárólag esztétikai funkciói vannak. A császárkori gall „a" típuson még közvetlenül a homlokvédő pánt felett van a szemöldök-ív kidomborítva,

9 de már a tipológiai sor végén levő ,j" típuson a II. sz. első negyedében a szemöldök ívek a sisakharang tetejének a közelében vannak kialakítva.

10 A szemöldök-ívek tipológiáját Robinson dolgozta ki fentebb említett munkájában.

11 A mi sisakunkon levő rekonstruált szemöldök-ív pár két bordája közötti mezőben — mint már említettem — a töredékek alapján nem valószínűsíthető még egy borda. Az azonos császárkori gall „i" típusú mainzi

12 (21-24. képek) és a császárkori gall ,j " típusú brigetiói vas sisakon

13 (25-27. képek) három bordával van a szemöldökív kialakítva. Ennek ellenére a kialakított tipológiai soron belül a kettős bordájú szemöldök-ív pár elhelyezhető az „i", és a „j" típusok közé; az ívpár ívelődése és helyzete a sisakharangon megegyezik az „i" típuséval, azonban a homlokvédő pánt feletti ívindítás meredeksége a „j" típuséhoz áll közel (28. kép). 228