Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Gábori-Csánk Vera: A felső paleolitikum nyoma Budapesten 7-14

2—2 eszköz tűzkő, ill. radiolarit. A kis eszközkészletet feleslegesnek tartjuk egyenként ismertetni — a kis menynyiség miatt a típusok százalékos aránya sem elég egzakt —, ezért az anyagot összegezően jellemezzük. Az eszközkészletben egyetlen gravette-hegyet találunk. Csúcsos penge, jobb oldalán meredek retussal. A bázis előoldal felől le vékonyított. (5. kép 15.) Előfordul egyetlen, atipikus nyeles eszköz töredéke.(?) Alsó része durván retusált, a szélretus finom. Minthogy az eszköz nagy része hiányzik, pontosabban nem határozható meg. (5. kép 17.) Találunk két vakarót; jól retusáltak, egyiknek bázisa törött, a másik bázisa tompaszögű, a bulbust eltávolították. (5. kép, 12, 11.) Az eszközök között van két véső, az egyik vaskos pengéből, a másik keskeny pengéből, a véső negatívjával. (5. kép 10.) Egy másik eszköz egyszerű penge, bázisa előlapon vékonyított, csúcsa véső, ül. fúró-szerűen retusált (5. kép 16.) Az anyagban ezeken kívül két „Birsecklamelle", retusált nukleusz-maradék fordul elő. (5. kép 20.) Az eszközkészlet többi darabja egyszerű sima szélű penge, ill. penge töredéke -, ez a típus tehát az anyag túlnyomó részét teszi ki. (25 db - 73,5%) - Feltűnő a pengék finomsága, könnyedsége, gyakran a hosszúságuk, a hosszúság-szélesség aránya, az, hogy vékonyak —, tehát azok a jellegek, amelyek nagyon ritkák a magyarországi gravettienben. A hosszúság-szélesség aránya általában háromszoros, vagy még nagyobb. Az eszközök vastagsága a hosszúságnak egy tizedét sem teszik ki -, tehát karcsúak, megnyúltak, és nagyon vékonyak. A kivitel olyan jó, hogy a törött példányokat sem tekintjük hulladéknak. (A pengék egy része a bázisnál, előoldalon kissé vékonyított, a .talon szűk, ritkán hátlapon kissé retusáltak.) (5. kép 1-9., 13-14., 18-19.) Érezhető a standardizáció erőssége —, bár ennek mértékét a kis mennyiség miatt hehéz megállapítani. Feltűnő, hogy az anyag túlnyomó része kész eszköz -, a hulladék csekély. Lehetségesnek tartjuk, hogy egy állomásnak (alkalmi településnek) nemcsak egy egészen kis részét, hanem annak is esetleg egy lakótérhez kapcsolódó, tipológiailag igen homogén eszközkészletét találtuk meg. Az ipar mindenesetre egyértelműen a középeurópai gravettienhez, annak egyik, késői fázisához tartozik. Az analógiákat vizsgálva az anyag viszonylag még a Dunakanyar vidékének iparaihoz, így Pilismaróthoz, Dömöshöz áll a legközelebb. Viszonylag, mert a nyersanyag minősége (nem a kőzetfajta), az eszközök mérete hasonló, de a típusok és a típusok összetétel némileg eltérő. A pilismaróti és a dömösi telepen sokkal gyakoribbak a vakarok, vakarópengék stb., mint ebben az eszközkészletben. A típusspektrum szélesebb. A pengék hasonlóak, de nem olyan finomak, mint itt.

1 ° Az anyagok statisztikai összevetését, a tárgyak kis mennyisége miatt, ismét bizonytalannak tartjuk. A pengék aránya azonban sokkal magasabb, mint az előbb említett településeken. Az ipar mindenesetre egészen más karakterű, mint amelyet Ságvárról ismerünk.

11 A mai magyar területen, a gravettiennek legalább két, ha nem három csoportja létezik. Geográfiai elterjedésük, természeti miliőjük is eltérő. Egyik az ország ÉK-i részén ismert csoport (Árka, Bodrogkereszt úr, Tokaj, Tarcal). A másik a Duna magyarországi nagy meanderénél levő települések. (Közülük Pilismarót és Dömös ipara a legjellegzetesebb.) Kiüt ebből a csoportból Szob eszközkészlete. Ez a lelőhely azonban — kb. 30 eszközzel, egy-két állatcsonttal —, nem is „telep", „vadászállomás" volt. Elsősorban mint csigagyüjtő helynek volt szerepe. (Fosszilis ékszeranyag gyűjtőhelye, depókkal.)

12 — A magyar medence belső területén valószínűleg külön csoportot alkot a ságvári telep, és Dunaföld vár, Szeged, Madaras telepnyomai. A külföldi kutatás újabban többször foglalkozik a középeurópai gravettien csoportjaival, így a magyar medence iparaival is. Kizárólag tipológiai alapon —, nem véve figyelembe az erősen eltérő földrajzi, ökológiai környezetet. J. K. Kozlowski pl. egy „Ságvár csoportot" állapít meg.

13 Véleményével nem mindenben értünk egyet, e rövid cikkben azonban nem kívánunk vitát kezdeni. Egyetlen megjegyzésünk itt, hogy Ságvár és Pilismarót nem tartoznak ugyanabba a csoportba. Nagyobb köztük az eltérés, mint az Északkelet-magyarországi és a Dunamenti iparok között. A budapesti anyag kapcsolatai terén természetesen még egy szempontot vehetünk figyelembe. A gravettien lelőhelyeinek, telepeinek földrajzi elterjedését. A Dunakanyar vidékén eddig 16 kisebb-nagyobb lelőhelyet ismerünk. Felváltva helyezkednek el a folyam jobb- és bal partja mentén.

14 Budapesthez ezek a legközelebbiek. Más irányba nagy távolságon belül nem ismerünk gravettient. Amíg újabb, közelebbi lelőhelyet nem ismerünk, ezt a kis anyagot tehát egyelőre - tipológiai szempontból, de fenntartásokkal (!) —, a „Dunakanyari csoporthoz" soroljuk. Az eredete északabbra, a Nyszlovákiai gravettienben keresendő. Feltehetőnek látszik, hogy a Dunakanyar populációja húzódott le kissé délebbre a folyó mentén, és annak egy elég késői megjelenése. Rövidítések ActaArchHung Acta Archaeologica Academiae FolArch Scientiarum Hungaricae FöldrajziÉrt ArchHung Archaeologia Hungarica FöldlntÉvk BpR Budapest Régiségei Eiszeitalter u. FöldrKözl Gegenwart Eiszeitalter und Gegenwart Folia Archaeologica, Budapest Földrajzi Értesítő A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve Földrajzi Közlemények 9