Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

osztó két töredéke (4-5 méter közötti mélységből), egy különös, császárzsemle alakú és méretű paticstömb köröskörül lukakkal, egy Mária királynő (1382-1395) és hét Zsigmond érem, mégpedig Zsigmond uralkodásának utolsó hét esztendejéből (1430-1437), számos háziállat- és sok hal-csont, egy elrozsdásodott kétélű pallos, mállott vasrozsdás fátokban, egy sarkantyú-csillag, egy bronz csengetyü, egy bronz övcsat s egy bronz könyvsarok. Az 1. sz. ciszterna -'74/2 - lelőhely leletei nem megtalálásukkor, hanem szobrainknak nemsokára bekövetkezett felfedezésekor váltak értékessé. Ez a kővel falazott, mélyebb részein sziklába vágott ciszterna nem csak szobrainkhoz tartozó kőtöredékeket is tartalmazott, de előkerült belőle annak az ablakosztónak két darabja Is, amelynek többi darabja szobrainkkal együtt, azoknak lelőhelyén feküdt. így aztán hamarosan bizonyossá vált: a két lelőhely, a ciszterna és a szobrokat magában rejtő udvar - létesítésének és megsemmisítésének,, betöltésének korát tekintve is, - azonos. Ugyanannak az épületnek egy-egy tartozéka. A ciszterna sorsa szorosan kapcsolódik a vele szomszéd, de egyazon épülethez tartozó ház-köznek, udvarnak, alighanem vizgyüjtő-udvarnak sorsához. Az 1. sz. ciszterna leletanyaga igy a szobrok lelőhelyének hitelesitője, annak ellenőrző lelőhelye. (89-92. kép) Leleteink ugy kötik össze őket, mint a közlekedőedények törvénye okán az egymástól különböző, de csatornákkal összefüggő tárókat a viz. (15. ábra) A két lelőhely építészeti, funkcionális összetartozását különben jól bizonyltja az, hogy a 74/4 jelzésű udvarról, a szobrok lelőhelyéről (amely alkalmasint egy, vagy két ház közös esőviz-gyűjtő udvara volt) habarcsba rakott, nagy kövekből épitett csatorna vezetett az 1. sz. ciszternába. (Az 1. sz. ciszterna a 7#/4. - szobros - lelőhelynek, egy vizgyüjtő udvarnak mintegy túlfolyója volt; az akna aljáróJL-, megállapíthattuk - lassan bár, de elszivárognak a vizek). Áttekintés Amig a XIII. századi épitésü "öreg fal"-menti feltárással egy XI-XIII. századi falusias települést, hitelesíthettünk, addig azok a feltárások, amelyeket a palota északi épülete, az "A" épület - a Munkásmozgalmi Múzeum - nyugati homlokzata alatt végezhettünk el, egy másfajta, urbánus települési rendszernek maradványait hozták napfényre. Munkánk során itt is felszínre kerültek olyan kő falazatú házmaradványok, amelyek még a tatárjárás előtti településnek hírmondói. Ilyen az agyagba rakott falazatú IX. sz. helyiség, a 74/10 jelzésű sziklába vájt pince, s az attól délnyugatra eső, ugyancsak agyagba rakott falazatú házmaradvány. Megállapíthattuk, hogy valamennyit még a XIII. században szüntették meg, iktatták ki. Lerombolt maradványaikat a XIII. század szemétjével töltötték fel. Ezeknek a korai, még az agrártelephez tartozó kezdetleges kőházaknak szerves csatlakozó részei voltak egyes korai szemétgödreink és egyes ciszternák. Hajdani lakóiknak anyagi kultúrája - mint már emiitettem is - lényegesen magasabb, mint egy egy hasonló korú alföldi paraszti kistelepülésé. Edényeik üledékében s szemetjükben talált szőlőszemek borászatról, sürün előbukkanó - románkori stilus formákat mutató kőmozsaraik, kétrészes kő kézimalmaik (csakúgy, mint régebben a palota alatti szemétgödrökben talált társaik) gabona- és otajosmagvalfc termesztéséről beszélnek. Háztartási kerámiájuk változatos. Cserépbogrács maradványoktól import árukig s a szokványos XI-XIII. századi háztartási kerámiáié múzeumra való anyagot ástunk ki. Kultúrájuknak egyszerű házi keramikáját sjhullámvonajídiszes, fenékbélyeges, vagy sima spirálokban felfutó diszti edényeknek tömege jellemziJ A hazai kerámia mellett bőségesen megjelennek nyugati importkerámiák is. (Például a 'VII. századi, ó pince fekete cserépkantája és csempeszáju cserépbutykosa). Egyik korai gödrünknek egyik cserépedényét Valter Ilona - egy 1130-as éremmel datált csatári (Zala m.) lelet analógiája alapján - a XII. század első felére datálta. Az a gyönyörűen kivitelezett hatalmas vizvezető csatorna, amelyet a XIII. századi "öreg fal" semmisített meg, a XII-XIII. század, tatárjárás előtti gondos gyümölcs- és kert müvelésének beszédes bizonyítéka. ^3 A szerényebb vasanyagból - amelynek restaurálását soraim zártakor még nem fejezték be - megemlítek egy deltoid alakú, szárnyas elejtésére alkalmas vas nyílhegyet (13. sz. gödör), néhány kést. A nyilacskához kapcsolódik egy XIII. sz. rétegből kiemelt csont csalisip töredéke is. 39