Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
1901-ben Hauszmann Alajos ásatott bele. (Utóbb 1960-70 közt, minden dokumentáció nélkül, az un. "A" épület bővitője, néhai Hidasi Lajos egykori főépitész. ) A főkapuhoz észak, a város felől egy, a várpalotához vezető - két periódusban is kialakitott - középkori kövesut s egy azzal párhuzamos XV. századi vizvezetékrendszer maradványa csatlakozott. (1-4. kép, 2-5. ábra) Kutatások a régi várpiac keleti oldalán (1967-1973). Ezen a hajdani nagy várpiacon - az "area amplissimán" - annak keleti, Dunára tekintő oldalán - amelyhez 1951. év végén abbahagyni kényszerült ásatási feladataim változatlanul hozzáfűztek - már 1967-ben is települési maradványoknak akadtam nyomára. Kutatómunkánk utóbb mindinkább a Hunyadi udvarra (a régi nagy vár piac nyugati oldalára) tolódott át. Ezért előadásom során előbb ezekről a keleti, dunai fertályon végzett munkákról számolok be. A budavári palotának Dunára tekintő Várkertjében 1967. novemberében, majd 1968. január-március havában - nagyobb földmozgatással járó - kertészeti munkákat végeztek. Az ottani munkák során felszinre került ingó leletekre és épitészeti maradványokra Gombos Zoltán kertészmérnök ismételten felhivta figyelmünket. A kertépitő mérnök által megjelölt területeken az emiitett időpontban ismételt leletmentéseket és Cherven Gyula munkatársunk részvételével kisebb ásatási munkákat végezhettünk. Munkánkba egy alkalommal Altmann Julia régész is bekapcsolódott. Két sirt tárt fel, A munkák során a királyi palota-füzérnek északi szárnyától, - az un, "A" épülettől, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum uj otthonától - keletre, a legfelső kőmellvéd előtt, a gye- *• pesitett felszin alatt két feldúlt sir, két megcsonkitott tetem került elő, XIII-XIV. századi kerámialeletekkel datált épületomladék - kő, tégla, habarcsmaradványok - alatt. * Az egyik tetem mellett - amely északnyugat-délkelet irányban helyezkedett el -, néhány, egykor talán a sirhoz tartozott, szétszórt kőlap hevert. A váz mellkas a-nyaka táján bronz ruhakapocs pár feküdt, A másik tetemnek koponyája dél felé, fel nem tárt törzse és alsó testfele észak irányának feküdt. Mire odaértünk, a kertészeti munkások már szétszórták a többi vázrészt, így aztán a tetemeknek semmilyen attribútumát nem találtuk meg. A sirok elhelyezése arra mutatott - a közeli XIII. századi cserépedény-töredékek okán is -, hogy hirtelen, talán valamilyen háborús esemény során érte őket itt a veszedelem. Erre mutat a vázak szokatlan tájolása és az is, hogy a Várhegynek ezen a déli szakaszán temetésszerüen elföldelt középkori sirokra sem ekkor, sem máskor nem akadtunk. Ennek ellenére sem merném sirjainkat a tatárjárással összefüggésbe hozni. (E korból un. "párizsi" ruhakapcsokkal nem találkoztunk. ) , A sirok közelében, tőlük 1,5 méterrel északra egy XIII, századi kerámiával keltezhető szemétgödör maradványa is felszinre került. Feltárását nem végezhettük el, (5-6, kép) XIII. századi kőfal maradványai Ezektől a siroktól délebbre, a meredek esésű felső részén, - az un. "B" épület előreugró, kolonáddal ékes, középső homlokzatától keletre, 30 m távolságban - egy, a kisérő kerámia-leletek tanúsága szerint XIII. századi épitésü, nagyjából kelet-nyugati tengelyű, egy méter széles, egy-másfél méter magas rongált kőfalmaradvány került felszinre. Csatlakozásait, funkcióját sem ekkor, sem később nem sikerült megállapitanom. A kőfalmaradványt - e pillanatban a várpalota területének egyetlen, a felszin fölé emelkedő, legkoraibb, álló falcsonkját - a kertépitők, egy sétaút sietős megépitése okán mind kelet, mind nyugati irányból elvágták. A falmaradványt -, amely beszalad a felső mellvéd (s az alatta lévő Zsigmond-kori várfal) alá, - 10-11 méter hosszan követhettük. Egy részét a kertépités meghagyta. Ezt a maradványt azutján 1973 % évben - mivel régi habarcsa erősen mállott - uj falkötésbe helyezték. Ekkor, 1973-ban újra megkiséreltem a korábban már megcsonkitott falmaradványt észak és déli irány felől körülásatni. Sajnos azonban a kertépités e falmaradványnak szomszédságát, mind dél, mind észak felől annyira leborotválta, hogy ott már csupán a márgás sziklafelszin bukkant elő.
