Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

. -•'. * ; 53. Nagy capucciós heroikus fő Legnagyobb magassága 35 cm, szélessége 27 cm.. Turbánszerü, hatalmas capucciót viselő fiatal férfi. (Megtalálásakor Phoebusnak neveztem. ) Capucciojának vaskos hengere homloktól tarkóig hurkaszerüen fogja körül a koponyát. Erre a hatalmas - 7 cm magas - peremre puhán hajlik vissza a fejfedő sapka-része. Ez azonban - noha a homlok felett letört -, sehol nem fut le a nyak felé. A 14 cm magas archoz majdnem tulmagas - 17 cm magas - süveg egy fiatal, erőtől duzzadó, de mégis merengő arcot koronáz. Ez az arc - félre nem érthető, egyedi kifejezésbeli sajátosságaival. - édestestvére a 14. sz. Castor-kalapos lovagnak s 22. sz. lovagalakunknak. (Figyelemreméltóak azonban az arc megmunkálásbeli egyezései a 16. sz. Püspökalak arcával is. Kivált a szemek körül. ) A szemgolyó festett. A fő a test tengelyétől jobb felé hajlik: tekintete jobb felé réved el. Homlokán egy, szemzugaiban kettős ránc. Szakálla alig kivehető, bajsza kissé lekonyul. A fejet lágy -nem mélyen aláfurt - csigás hajzat veszi körül. Az áll előre áll. Ez, minden lágysága mellett is markáns kifejezést ad az egész arcnak. Ez az arc - a lágy huspárnák alá rejtve is - kissé szegletes. Ez az 57. sz. főnek is rokonává teszi lovagunk arcát. A hajnál krétás bólusznyomok, vagy mészmaradvány. A bajusz lágyan fésült, sodort. Bizonyos, hogy ez a fő valamelyik nagy alakú, fegyverkabátos lovagunknak törzsén ült. Azáltal, hogy lovagunknak szája nyitott és felső fogsorának fogai is kidolgozottak, egyezik 41. és 46. sz. szoborfőnk sajátosságaival. (198-199. kép) Lelt. sz. : 75. 1. 51. 54. Capucciós fő, vállal Az együttesnek egyik legszebb, idealizáltan portrészerü darabja. Capucciót viselő fiatal - szakállas, bajuszos - lovag feje. Pupillái feketére festettek. Hullámos haja enyhén göndörödő csigákba megy át; bajsza, szakálla lágyan hullámzik. A tökéletes gonddal megmunkált főnek - különösképpen - bal fültömbje kimunkálatlan maradt. Szemzugaiban, homlokán finom ráncok. A szájon festésnyom. A capuccio sapka-része jobboldalt majdnem a váll magasságáig lelóg. (A sárgás kőanyag alapján jónéhány - egy törzshöz tartozó - töredéket találtunk, azonban ezek közvetlenül nem illeszthetők hozzá 54. sz. szoborfőnkhöz. Csupán az a valószinü: törzsének darabjai). A fej az orr alsó felének kivételével relativ épségben maradt meg. A hajhullámok között mész, vagy kréta alapozás maradványa. Vállát feszes, sima ruha boritja; szegélye talán szőrme volt. *85 Jegyzetem leirásakor a váll és a fej még összeragasztatlan állapotban van. így - nem számítva hozzá a jobb váll felé lelógó capucció-végetl86 - a fő legnagyobb magassága 30 cm. - Legnagyobb szélessége 29 cm. **>' Noha a szép arc megjelenítéséi, szuggesztív szépségét, első pillanatra, portrészándéksugalmazta alkotásnak nézzük, valószínűbb, hogy a lovagkornak egy - szobrászati kánonnal megfogalmazott - férfiszépség-eszményéről van szó. Hasonló eszményi szépségű férfialak a - Heinrich Parler müvének tulajdonított - nürnbergi kut egyik lovagja. Valamint az ugyancsak az ő működési köréhez kapcsolható prágai Szent Vencel szobor. Szobrunk ősforrásául azonban mégsem ezeket, hanem V. Károly francia király (1360-84) - Jean de Thoiry alkotta - egészalakos szobrát s a francia sí rkősz ob rá szók alkotásait gondolnám. (200. kép) Lelt. sz. : 75.1. 52. 55. Próféta vagy apostol feje, csuklyában Legnagyobb magassága 17 cm, legnagyobb szélessége 16 cm (a tarkónál). Egyetlen, teljes épségben megtalált fejünk. Kisméretű, a fél életnagyságú (85 cm) szentszobrok egyik, meg nem talált testű törzséhez tartozott szoborfő. A fejecskét finoman lesimított csuklya boritja. Az arc aszkétikus és komor. Ennek érzékeltetését a művész a nyitott (ám a fogakat nem láttató) ajaknak s az ajak mozdulatát követő bajusznak lebiggyesztésével, a szemek oválisának a fül irányában való lefelé hajlitásával, a homlokredők erős barázdáival, a szemek körül táskák akcentuálásával, az egész főnek a nyakon való balra billentésével, a homloknak - az orrgyök fölé eső mély, fordított V alakú - barázdálásával érte el. 67