Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

A - még el nem végzett - kiszerkesztést neheziti: hiányzanak a herold törzsét a cimertöredékekkel összekötő darabok. (Heroldunk rajzi rekonstrukcióját Major János végezte el. ) Lelt. sz. : 75.1.39. A szoboranyag leírása II. Fejek és más töredékek 41. Arhaikus férfifej, szakállal ("Szentkirály"

172 fő) Jobb vállnál s a nyeldeklő felett nyakban eltört, lemetszett fejboltozatu férfifő. Jobb nyakrésze és a jobb arcél letört. Jobb arcát - fülét is eltakaró -, S vonalban csigázó, három lágy hullám zárja le. (Baloldalt a hajzat is hiányzik. ) A nyak aljáig terjedő, ovális alakú, egyágu - enyhén hullámozott szakállt visel. Ez a szakáll az arc két oldalán egészen a fülig és a hajig nyúlik fel göndör, de lapos csigákban. Szemei nagyok, festett pupillákkal. A belső szemzugokban itt is feltűnik a könnyzacskók plasztikus megmunkálása. Az orron s a homlokon - elkészülte után - ütés érte ezt a szép, fenséges szoborfőt. A szakállba olvadó, hosszan leomló bajusz felső része és az orr között - faragásközi, vagy későbbi, de mindenesetre szobrunkat még funkciója idején ért- lapos törés; ezt ugyanolyan vörösbarna (egyelőre analizálatlan) ragasztóanyaggal odaillesztett pótlással korrigálták, mint amilyent a szobroknak egy másik - egyelőre attribuálatlan, azonosítatlan - töredékén is látunk. A száj egyenesen metszett, nyitott. A felső ajak alatt jól látszik a gondosan megmunkált felső fogsornak néhány foga. Az alsó ajkon - mint a 2. sz. gyámkő alakján s egyik apostolunk ajkán is - piros festésnyom. Megmunkáltak a homloknak s a szemzugnak ráncai is. Az arc keskeny, hosszú, dolichokefál arányú. Az arc teljes hossza a levágott homloktól a szakáll hegyéig: 22 cm. A fejtető sima, kerek felülete cca 16-17 cm átmérőjű. Koronahely. Jellegzetes: csigás haja, festett pupillái« nyitott szája és fogainak láttatása. (Ez utóbbi a nagy turbános, ca^ puccios főhöz s a fájdalmas arcú Háromkirályok egyikére emlékeztet). Nyitott, pirosra fésűéit s^ája kívánatossá teszi az anyagos s zehasonlitást ennek az ajaknak festéke, a 2. sz. gyámkő ajkának s a 28. sz. ép apostolnak szájfestése közt. (Sajnos soraim zártáig erre sem került sor!} Ezzel a nyitott, fogait láttató szájával e szoborfőnk a lovagalakoknak alakitásával is rokon. A szentkirály titulushoz csupán a győri Szent László hermával való távoli hasonlóság okán jutott. Lelt. sz. : 75 1.40. (1Ô2. kép) 42* Arhaikus férfifej, szakállal. I. Kónya bajszos, kétágú szakállt viselő, komor fő. Nyaka és válla letört. Ez is, csakúgy, nint II. sz. társa, a gótikus királyideálokat példázza: komor, fenséges tekintet, hosszú szakáll, bajusz. Az arcnak épebben megmaradt jobb oldalán jól kivehető a plasztikailag erősebben hangsúlyozott, kissé kiálló járomcsont. Ez II. sz. "Szentkirályunknak" valamilyen keleties, mongolid jelleget ad. Hajkezelése mélyebb, csigásabb, kunkoribb az I. sz. királyfőnél. Annak laposabb, ennek élesebb és mélyebb a vésőkezelése. Az orr letört. A homlok és az orrgyök táján vertikális vágásnyom. A szemzugokban éppen olyan gondos barázdálás, mint az előző királyfőnél, vagy a 16. sz. püspökalak arcánál. Különös a száj formálása: a száj - V alakban szétugró hullámos bajusz alatt -egyetlen vastagabb hurka, egy lapos leveses felett. (Meglehet, hogy ezt is az alulról való nézet tette kötelezővé. ) A fejtető - ellentétben az I,- és Hl. sz. szoborfővel - töredékesen ugyan, de megvan, jobb és baloldalt mintha egy-egy enyheivü horony metsződne bele a koponyába. 62