Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Vagyis: a területünk egészén jelentkező bronzkori kultúra felett egy - a XI/XII. századtól gyarapodó - agrártelepülésnek, ezen pedig egy, a tatárjárás után alapitott városnak, Budának - utcarendbe fűzött - kőházai jelentkeztek. Az már az un. "öreg falhoz" tapadó "konzolos pince" feltárása óta valószinü volt: magát a lerombolt, XIII-XIV. századi városrészt a külső nagy nyugati várfal, az erődrendszer XV. századeleji felépítésekor szüntették meg, iktatták ki. Ez most bizonyossá vált. Ez után, tehát a Zsigmond-kori nagy épitkezések után megemelték a lebontott városrész hajdani szintjét és kialakitották a későközépkori palota nagy várpiacát. Ebbe azután később a törökök, majd a barokk-kor építészei is beleépítették a maguk házait, s azokkal együtt szemétvermeiket is. Ezeknek a régészeti rétegtani megfigyeléseknek biztos ismeretében érkeztünk el 1974év februárjában 74/4-gyel jelölt lelőhelyünkhöz. (93-110. kép) A budai szobrok feltárása Pár nappal egy gyöngyhálós hajzatu női fejes konzol felszíni megtalálása 117 után, 1974 február 14-én kezdtem meg az 1. számú ciszternával nyugat felől szomszédos épületzugnak - mint utóbb világossá vált: egy esőviz^'gyüjtő udvarnak - feltárását. Lelőhelyünket 74/4-nek neveztük el. Elsősorban a helyiségnek szintjét szerettem volna megállapítani. A lelőhely keleti oldalán indított kutatásnak felső rétegét - hol 1, hol 0, 5 méter vastagságban - éppenugy, mint az 1. sz. ciszterna felső betöltését is, más leletektől teljesen mentes, steril épülettörmelékes habarcsos, köves téglás anyag alkotta. Ez a vastag épülettörmelék-réteg lineárisan jellemezte a lelőhely egész felszínét. 118 Az épülettörmelékes réteg alól egyszerre az ehelyt dolgozó Szerencsés István nevű munkatársam - mátravidéki nyugdíjas bányász - egy fűzött inges, férfi kart ábrázoló szobortöredéket emelt fel. Szerencsés ezt a töredéket még csákánnyal érte el: a fűzött ingujjas "ijászkart" - utóbb 34. sz. heroldunk karjának bizonyult - a csákány hegye mégis sértette. (111-112. kép) Nyomban finomabb kéziszerszámok használatára tértünk át. (Több ilyen-jellegű, magunk okozta sérülése szobrainknak nem volt). Csákánnyal, gépi erővel - légkalapáccsal, markológéppel - ettől fogva már csak a felső rétegekben dolgoztunk. Első szoborleletünk mélysége a felszíntől számított 1,5 méter, - abszolút magasságban 144, 4 méter - volt. Az épülettörmelék alatt, e szobortöredékünk, valamint a még ugyanazon a munkanapon előkerült püspökfej (16. sz. szobortorzó) s egy veres harisnyanadrágos lovagi lábazat (13. sz. torzónk plintosza) körül szaggatottan, helyenkint kisebb nagyobb foltokban szétterített agyagréteget tapasztaltunk. (Először egy vizszigetelő padlóra gondoltam, azonban egyenetlensége, töredezettsége utóbb arról győzött meg: nagyméretű fazekas-, illetve kályhás-agyagról van szó, amelyet ide vetettek, csakúgy, mint szobrainkat s egyéb - feleslegessé vált - törmeléket. ) A betöltés rétegét 1974. február 14-19. kelt naplójegyzé^eimmel egyezően ma is Zsigmond korára datálom. A helyszínen a fotókon kívül 19 már az első napon is rétegrajzokat készített Kuczogi Zsuzsa, a múzeum műszaki rajzolója és munkatársam, Boldizsár Péter. Feltárásunknak - amelynek második napján torzóink száma már a tucatot is elérte hamar hire ment. Kutatási terünk: a királyi palota-komplexus újjáépítési munkatere mintegy háromszáz ember tevékenységének színhelye volt. Ez lelőhelyünknek állandó veszélyeztetettségét jelentette. A munkát - ezen a veszélyen kívül - siettette a télidő s a szobrok egyrészének (akkor a mainál még jobban látható) festett volta. Ezért az ásatási tervemet ugy kellett módosítanom, hogy gyors, leletmentésszerü feltárást végezhessek el. (Szabadtéri sirfeltárásoknál szoktak így dolgozni. ) Eleve nem gondolhattam arra, hogy a mindössze nyolcvan négyzetméteres alapterületű munkahelyen munkaidő lejártával kinn hagyjak a földből kilátszó szoborleleteket. Ezeketa leleteket naponta, azonnal fel kellett szednünk s be kellett szállítanunk a múzeum raktárába. E gondosság ellenére is megesett, hogy egy, lelőhelyünkre betolakodó kíváncsiskodó - a bámészkodók és szájtátiak többezres dandárának egyik tagja - óvatlan pillanatban beugrott gödrünkbe, rá a 19. sz. lovagszobrunknak akkor még törmelékkel és földdel takart törzsébe, és ketté törte azt.. 42
