Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
megállapíthattuk, hogy 74/3. sz. épületünknek 74/6. sz. nyugati része: későbbi toldat. Az itt elhelyezkedő - saroklevéldiszes - kőkeretes ajtó eredetileg a szabadba, a várfal felé eső udvarra, kertre nyilt. (14. ábra) A IX. számú lakóverem Párhuzamosan - egészen az északi kaputorony közelében - megkezdtük a már 73-ban is elért, egyik leginkább problematikus lelőhelynek - a IX. jelzésű egysejtű lakóház maradványnak - tisztázását. Ezt a - nyugati bejáratú épületet csak részben tárhattuk fel. Bejáratához négy, sziklába vágott kezdetleges lépcső vezetett le; ajtajának két - négyzet keresztmetszetű, disztelen - fél~"fája" a feltárás kezdetén még a helyén állt. Pincénknek két - északi és déli - zárófala abban tért el terepünk több, a régebbi középkorban feltárt épületfalától, hogy ennek kötőanyaga nem mészhabarcs volt, hanem agyag. IX. sz. lelőhelyünk - agyagba rakott falán kivül - betöltésének anyaga okán is különös érdeklődésünknek tárgya lett. Félre nem érthető módon az derült ki: ezt az építményt (amelyet talán a XII. század végén, de mindenképpen még a tatárjárás előtt épitettek), már a XIII. században betöltötték. Konyhahulladékon -állatcsontokon- kivül háztartási edények tanúskodtak erről. Utóbb - jóval délebbre - hasonló korból való, hasonlóan agyagba rakott kőfalazatu más házmaradványokra is ráakadtunk. Ez és a hozzá korban, struktúrában hasonló többi lelőhely egyértelműen igazolta: területünkön a - lineárisan végig kimutatható, az i. e. 1700-1500 körül kialakult bronzkori településre a - XI-XII. századtól fogva egy agrárius településnek kőés faházai települtek. H* Ez a település megérte - s részben talán tul is élte - a tatárjárást. A XIII. század derekától azután IV. Béla király megalapította Buda városát, a Várhegyet falakkal övezte. Falai - mint azt 1974-ben, az 1. és 7. sz. veremnek a feltárásával is bizonyitottuk - ráépültek ezeknek a megsemmisített agrártelepnek házaira, pincéire. Egyes épületek - például a 17. sz. szemétgödörhöz tartozó korai ház - kivülrekedtek a falon. A városfalon belüli kis házikókat (mint amilyen a IX. sz. lakóverem felett állt ház is volt) megsemmisítették és e térségre Buda városának XIII-XIV. századi polgárházai települtek. (80-88. kép) (28. ábra 2-5. ) A 74/4. sz. lelőhely szomszédsága, az 1. sz. ciszterna A 74/3. -az un. "sulyháritós helyiség" - feltárásával egyidőben, tőle délre, a sziklapárlcány alatt levő térségben is kutatni kezdtünk. A már említett - 973-ban épített, beton-köpenyü csatorna itt is szilárd, mészhabarcsba rakott koraközépkori falakat vágott át; ezek okkal keltették fel érdeklődésemet. Hamarosan ráakadtunk egy kisebb, 1,2 x 1,2 méter méretű kővel körülfalazott kis aknára. Épülettörmelék-rétege alatt a XV. század első felére (s a XIV. század második felére) tehető leletanyagot tartalmazott. Egy méterrel megmaradt falkoronája alatt már el is értük aknánk sziklafénekét. if Közvetlenül északi szomszédságában hasonló, de valamivel nagyobb, 1, 5 x 1, 5<; méter átmérőjű aknára, az 1. sz. ciszternára akadtunk. (Ezt - a ciszternának kicsiny belvilága miatt -, áldozatos munkával egyetlen ember, Boldizsár Péter tárta fel, kétheti munkával). 154,9 méternek számítva abszolút felszínünket, e sziklába vágott ciszternának alját 5,5 méterrel mélyebben, 149,4 méter mélységben értük el. Északnyugati részébe - mint megállapíthattuk - egy kő kifalazásu csatornát vágtak bele. Ez a csatorna az 1. számú ciszternába nyugat felől vezet bele. E csatornának belsejében egyetlen, XIII. századi cserépedény töredékére akadtunk. Használata korára utalhat. Az 1. sz. ciszterna értékes leletanyagot tartalmazott. Felszínén csakúgy, mint a szomszédos 74/3. sz. lelőhelyen, félméteres, XV. századeleji épülettörmelék feküdt. Ez alatt, le egészen az 5 méterrel mélyebb és Mária királynő 1383 évi veretével datált fenékig, dus XV. századi szemétrétegek feküdtek. Említésre méltó egy ezüstgyürü AVE MARIA GRACIA PLENA felirattal (gótikus minüszkulákkal), egy épségben lévő - két leány fejével ékes - Zsigmond-kori kályhaszem^ 2 , néhány kisebb, puha mészkőből faragott drapéria töredék (-ezekre akkor kevés ügyet vetettünk: utóbb kiderült, hogy szoborleletünk tartozékai); rengeteg háztartási kerámia a XIV. század második s a XV. század első feléből. Külön emlitést érdemel egy belül zöldmázas edényke, egy XIV. század egyszerű kő ablak38
