Budapest Régiségei 24/3. (1977)
FÜGGELÉK - Matolcsi János: A budai királyi palota északi előudvarában feltárt XIV-XV. századi állatcsontok 179-198
mutatható 4 szarvas egyed közül ugyan egy minősül juvenilis korúnak,, a többi kifejlett, aduitus állat volt, mégis igen kevés méretet lehet felvenni csontjaik töredékes állapota miatt. Talán a középkori populáció megítéléséhez - több más adattal együtt » felhasználható lesz a metacarpusokról és a lábujjakról itt példaként közölt néhány adat. A metacarpus proximális epiphysisének szélessége 36, 8 m, egy másik darab distális epiphysisének szélessége 48 mm. Az ujjcsontok hosszúsága: os phalangis I. 54,6 és 53,0 mm, os phalangis 11.43, 0 mm, os phalangis III. 53,2 mm. A méretekkel nem jellemezhető agancsdarabok némelyikén látható metszésfelületek bizonyára a megmunkálás kezdeti jelei. Az őz ( Capreolus capreolus L., 1758) csontjainak előkerült kis mennyisége negyedét sem éri el a szarvascsontokénak. Jellegzetes daraboka 168,2 és a 174,5 mm hosszugásu metacarpusok, valamint a 106 mm hosszú keresztcsont. Az összes csontok 4 egyedhez tartoztak, amelyek közül 2 juvenilis, 2 aduitus korú volt. (232,kép) A vaddisznó ( Sus ser of a L., 17 58) csontjainak száma annyira kevés, hogy jelenlétük szinte véletlen előfordulásnak hat. Mindössze két egyedet lehetett kimutatni, egyik subádul tusnak, a másik aduitusnak minősült. A kifejlett egyed nagy testű állat lehetett, mert agyara még törött állapotban is tekintélyes nagyságú. A talált humerus diafizisének legkisebb szélessége 25,4 mm, legkisebb mélysége 30,6 mm, A mezei nyúl ( Lepus europaeus Pallas, 1778) a budai várpalota 1956-1959. évi ásatásánál mint leggyakoribb vadállat szerepelt a XV. századi anyagban. Bár a jelenlegi csontanyagban elsőségét elveszitette, csontjainak száma igy is közvetlenül a szarvasé után következik. Az adatokból látható, hogy a középkor itt tárgyalt évszázadaiban épp olyan mértékben vadászták, mint manapság. Az állkapocscsontok és a végtagcsontok 3 egyed jelenlétét igazolták, közülük csak egy nem élte tul a subadultus kort. Az aduitus korú állatok csontjai közül a mandibula 70,7 mm hosszúnak, a fogsor alveoláris hossza 19,0 mm-nek, a tibia proximális szélessége 19,8-22,6 mm-nek, a medencecsont izületi vápája 13,2-13,3 mm hosszúnak bizonyult. A madarak osztályába (Aves) tartozó fajok viszonylag nagy számban vannak jelen az ásatási anyagban. Csontleleteik mennyisége az összes csontok számának 8, 2 %-át alkotja, amelyből 5, 9 %-a házityukra esik. Ha azonban csak a vadon élő állatok csontmaradványainak összességét nézzük, akkor kiderül, hogy annak 25, 5 %-a vadmadarákból való és az ide tartozó 83 csont 8 madárfaj között oszlik meg. 33 ilyen szempontból anyagunk gazdagabb a budai várban folytatott ásatások bármelyikénél. A madárcsontok részletes megoszlását a ^.táblázatban foglaltuk össze. A tőkés réce (Anas platyrhynchos L., 17 58) hazánkban részben áttelelő, részben költöző madárként él, házikacsánk törzsformája^. Jelenléte már a neolithikumból kimutatták. * Csontleleteit általában csak azon az alapon lehet elválasztani a házikacsáétól, hogy ez utóbbiaké rendszerint nagyobbak. A mi XÍV-XV. századi leleteink azonban jellegzetesen vadkacsa-csontok, két kifejlett egyedből származnak. A coracoides 53,7 mm-es és a femur 93, 5 mm-es hossza, valamint a csontok többi mérete jól beleillik a tőkés réce csontméreteinek variációs tartományába, de kivül esik a házikacsáén. Nem sok összehasonlításra ad lehetőséget, de ritkasága miatt részletesebben közöljük az előkerült koponyarészlet méreteit: azőreglyuk felsőszélétől(0)a homlokcsont orri nyúlványának orális széléig 44,8 nim; az előbbi ponttól a homlokcsontnak és az orrcsontnak a középvonalban mért találkozásáig 35, 6 mm; a koponya legnagyobb szélessége a járomnyulványoknál 28, 5; a homlokcsont szélessége az orri nyúlvány orális végénél 13, 5 mm; a koponya legnagyobb magassága az állkapocs nélkül 25,3 mm. ^j*-« A vetési lud (Anser fabalis Latham. 1787) hazánkban vadliba néven ismeretes, de nem azonos háziludunk törzs for máj ával, a nyári luddal. Annál kisebb testű költöző madár, csak a telet tölti nálunk. Jellegzetes arckoponyájának nagyságát és arányait az előkerült koponyatöredék méretei érzékeltetik: az orrcsont és az állközötti csont (csőr) felső hossza 64 mmj az állközötti csont és az állcsont együttes hossza (a csőr alsó hossza) 57,3 mm; az orrnyi; las hossza 24, 6 mm; az orrnyilas szélessége 9 mm; az állközötti csont szélessége az orrnyilas orális végénél 20, 3 mm. Hosszában mérhető végtagcsontjai közül a carpometacarpus 86/2 mm hosszúságával, továbbá a 77, 9 és a 78,4 mm-es két tarsometatarsus tojó állathoz való tartozásra utal, mig a 78, 2 mm-es femur bármelyik ivaru állathoz tartozhatott. 36 A meghatározott 3 egyed mindegyike kifejlett, aduitus korú. ( ' ;, Az énekes hattyú ( Cygnus cygnus L., 1758) eddig nem szerepelt a hazai szubfosszilis madárleletek listáján, mert csontjai régészeti ásatásokból korábban nem kerültek elő.Mostani előkerülésük érdekes összefüggést mutat azzal az irott emlékkel, amely szerint "Buda környékén Zsigmond lengyel herceg hattyúra is vadászott." 37 Sajnos a hattyú feltárt csontjai 186
