Budapest Régiségei 24/3. (1977)
FÜGGELÉK - Marosi-Soós Ágnes: A budai várpalota újabb ásatásának bronzkori leletanyagáról 167-172
A várpalota északi előudvarában 1974-ben feltárásra került sziklába vágott gödrök, csaknem szabályosi~kerek, lapos aljuak, cselcély mélységüek és egymástól távol fekvőek, elég kevés leletanyagot tartalmaztak. Arra következtetünk a felsorolt ismérvek alapján, hogy rövid ideig tartó megtelepedés nyomait tártuk fel. Az 1973-^s^ 1974. évi ásatási napló bejegyzései szerint munkahipotézisként felmerült, hogy temetkezési hely került kibontásra, ép kis bögre, égett réteg vagy égett csontok7 urnaszerü nagy edény töredéke lapján, de a leleteket átvizsgálva nem valószinü, hogy a középső bronzkorszak fejlett társadalmi szintjén a telepen temetkeztek volna. Másként Ítélhetjük meg a Melis Katalin régész által 1968 februárban a Palota térségtől északabbra kibontott 2 sirt kőpakolással, égett csontokkal. Rendkivül érdekes formájú és diszitésü, belsejében karcolt és plasztikus mintával boritott nagy edénynek mintegy fele része volt a gödörben. Formája, diszitése alapján is szokatlan urnaként elképzelnünk. A korábbi kutatások a Várpalota térségében őskori viszonylatban kevés ép edényt találtak. Mi szerencsésebbek voltunk. Jelentősek azok az eredmények, amelyekre az edények formai, diszitésbeli jellegzetességei alapján juthattunk. A feldolgozás előzetes eredményei azt mutatják, hogy a vatyai kultúrán belül a korai szakasz telepét tártuk fel. Hasonló korai vatyai kulturás leleteket ismerünk Fejér megyéből (Alcsut, Cece-Papdomb, Dunaújváros, Ercsi, Isztimér, Lovasberény, Mór) az Alföldről Aszód - Domonyvölgy, Gödöllő, Gyömrő. Budapest területéről is III. Vörősvári uti teleprész, Lágymányos lelőhelyről ismerünk hasonló jellegű anyagot. A tabáni telepről, a Gellérthegyről, Albertfalváról, a Várhegyről mészbetétes cserepeket ismertet Nagy Tibor. 20 Ugyanitt a Duna menti Észak-Déli irányú kereskedelmi útvonal fontosságáról, a taháni átkelőhely szerepéről irt. Néhány megfigyelésem azokról a jelenségekről amelyeknek hiánya feltűnő a középső bronzkorszak telepén. Nem találtunk a több száz m 2 átkutatott, szikláig, márgáig kibontott területen az őskori telepen bronzot. Nem fordult elő a több ezer edénytöredék között mészbetétes diszitésü. Kevés az eszközféle. Nem sikerült tűzhelyet feltárnunk. Az eddig megismert cserépanyagban késő-vatyai diszitésü, jellegű darab nem fordult elő. Az ásatási munka nem fejeződött be. Jelen dolgozatunk előzetes feldolgozás, az anyag további rendezése, kiértékelése kapcsán kívánunk majd visszatérni a várhegyi telepen végzett feltárás részletesebb értékelésére. 22 (213-220.kép) 45. ábra Jegyzetek 1. Zolnay L. : Ünnep és hétköznap a középkori Budán, Budapest 1975, 13. 2. Gombos Z. : Budavári kertek, Budapest 1969, 255.; 121. ábra 3. Marx - Engels Müvei 46/1. kötet 12. 4. NagyG.: Budapest és vidéke az őskorban. Budapest Régiségei 8 (1904) 123., továbbá Zolnay L., i.m. 86. 5. Nagy L. : Őskori telepnyomok a budai Várhegyen. Arch. Ért. 79 (1952) 190-197.; Lll.t. Zolnay L. , i.m. 86. 6 . Zolnay L., i.m. 39.87. 7 . Kada E. ásta és publikálta a vatya-pusztai leleteket az Arch. Ért. 29 (1909) számában 124-130. 8 . Bóna I.: Geschichte der Frühen und Mittleren Bronzezeit in Ungarn und im Mittleren Donauraum. AUB 3. Budapest 1961, 3-22. Nagy Tibor az 1973-ban megjelent őskori összefoglalásában a Vatya - kultúra kialakulását az i.e. XVIII. század első felére teszi. Vatya l/a. korai fázis i.e. XVIII. század első fele - 1700/1650., 1/b. középső fázis - 1700/1650-től 1450-ig, II. késői fázis 1450-1350 körűiig terjedő időszak, Nagy T. felosztása szerint Nagy T. : Budapest története I. Budapest 1973. 58. 9. V.G.Childe: The Danube in Prehistory. Oxford 1929. 203-222. lO. F.Petres E. - Bandi G. : Ásatás Lovasberény - Mihályváron. Arch. Ért. 96 (1969) 170. 11. Kovács T. : A százhalombattai bronzkori telep. Arch. Ért. 96(1969)167., térképpel Nováki Gy.: Arch.Ért. 79 (1952) 3-19. 12. Zolnay L. , i.m. 39., 87 13 .Bökönyi S. : A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga az 1948-tól folyó ásatás anyagában, Budapest Régiségei 18 (1958) 464. 169
