Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

Ez a női ruhaszegély-disz Európaszerte divatja a középkornak; a mi budai szoboranyagunkban egyelőre mindössze e három szobron jelentkezik. Nyilván nem véletlenül. xxx A továbbiakban - részben formális, részben már tartalmi (stiluskritikai, művészettörténeti) - feladatnak vélem a fejfedők, süvegek, kalapok, sipkák megvizsgálását. Még többet mond az egyes szoboralakok hajviseletének, a haj, szakáll és bajusz megmunkálása, faragása módjának elemzése. 318 Ide kapcsolódik az a feladat is, amelynek elvégzésére Szalay Zoltán egyetemi docenst kértük meg: a szobrok festett, avagy festetlen voltának, majdpedig az egyes festékanyagoknak analizise. xxx Már e vizsgálatoknak - s esetleg más, eddig fel nem merült elemzéseknek - elvégzése nélkül is, ugy vélem, bizony megfigyeléseket összegezhetek. Nagyjából arra a megállapításra jutottam - és ide már az ásatás folyamán is elérkeztem -: szoborgalériánknak egésze közel- egykorú; az egyes szobrok összefüggenek egymással; azonos megrendelésre, azonos mesterek keze alól kikerült nagyobb együttes részei. (Kisebb része elkallódott, vagy a lelőhelyemtől nyugatra eső hevenyészett úttest, esetleg a mélyebb szintű Csikós udvar alatt van.) Egyetlen olyan, törzzsel determinált kompoziciónk sincs, amely ebből a sorozatból kiválna. így azután, ha vannak is sérülések nyomát magukon viselő töredékeink is, szó sincsen itt valami évtizedeken át működött budai szobrászmühely selejtraktáráról, fel nem használt, "át nem vett" alkotásoknak halmazáról! Mindössze egyetlen - talán - be nem fejezett szobrunk akad - a 6.sz. püspök alakja - és néhány olyan felület, amely mintha - friss (kidobáskori) törésfelület helyett - kopás nyomát mutatná. Az az elmélet, (főként Szakái Ernő restaurátor művész hangoztatja, még e kötet függelékében is)amely a strassburgi páholy, avagy Bécs körébe vonja szobraink műhelyét, téves. Szobrainkat nem városi céhekhez tartozó szobrászok faragták, hanem egy királyi műhelynek - céh- és páholy függés éktől mentes - művészei. (Szakái Ernő a magam első beszámolójához fűzött tanulmányában, szobraink "temetőjével" kapcsolatban német páholyok elfaragott szobrainak temetéséről - ama "Bernátoknak" eltemetéséről - emlékezik meg. Budai szobraink nem voltak efféle "Bernátok"! Nem kivétel e tekintetben elfaragott püspökszobrunk sem. Ezt sem "temették", hanem a többi torzóval együtt, szeméttel elegy dobták ki. Ezt a legprimitivebb régészeti megfigyelő is észrevehette. Fotóim egyébként e tekintetben is egyértelmű bizonyitékok. Nem tréfás-boros mühelyritus okán kerültek oda, ahol megtaláltam őket. Ezt a lelőhelyet egészen más okból alakitották ki. Betöltését monumentális épitkezésekkel összefüggő térrendezési feladatok tették szükségszerűvé. Ezt a betöltést s ennek időpontját - az 1430/40-es éveket - 1972/73 évi ásatásomnak eredményei már akkor tökéletesen világossá tették, amikor e szobrok megtalálásának hire-hamva sem volt.) Szobraink galériáját - kivétel nélkül - aránylag szűk időhatáron, legfeljebb két-három évtizeden belül - egyazon páholynak mesterei faragták meg. A szobrok - rendeltetésük szerint - kettős célt szolgáltak. Egy részük egyházi, másrészük világi-lovagi szobor volt. A király kápolnájának, illetve a király palotájának, palotája fogadó-, lovag-termének szobrászati diszei. 320 xxx Szobrainknak egyelőre - inkább negativ analógiáit találjuk az egykorú magyarországi és európai szobrászati leletanyagban. 100