Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - P. Hartyányi Borbála: Késő római kori növényi maradványok a II-III. századi aquincumi legiostábor retenturájában 125-135

gyobb a valószinüsége annak, hogy az ásatás után felszínre került lelet, az érett bodzabogyó erjesztése után, mint hulladék került a feltárt rétegbe. Ezzel magyarázható, hogy a magvak váza épségben megmaradt, annak ellenére, hogy belsejük üres, mig felületükről az erjesztés során a szövetállomány teljesen lemaródott. Szinük világos, vörössessárga, nem szenesedtek el. A fekete bodzán kivül a leletből néhány egyéb növény magját is sikerült szétválasztani. Ezek közé tartozik a 2. Vitis sp. (Szőlő) 108-109. kép) 14. db. A szórványosan jelenlévő szőlőmag közül 1 db elszenesedett, a többi erősen sérült, főleg a hasi rész szövetállománya maródott le. A kissé kerekded magvak sárgásbarnák. A szőlőfajok meghatározásánál egyik fontos szerepet játszó "pajzs" a magvak többségénél a háti részen, és a hasi oldalon végig húzódó erős barázda váz jól látható. Az aránylag kis méretű kerek pajzs a bortermő szőlő (Vitis vinifera)-re utal, azonban a magvak csőri része letöredezett, közelebbi meghatározásra nem alkalmasak. A Vitis fajok hazánk területén a kőzetekben megmaradt levéllenyomatok tanúsága szerint a föld kialakulásának korai időszakában megjelentek. Legrégibb Vitis levéllenyomat 25-30 millió éves, Eger mellett Kisegedről, a harmadkorból maradt meg. A harmadkor következő szakaszából a nagy levelű Vitis cfr. aestivalis (Michx) levéltöredéke Rárósmulyádról került elő. Ugyanezt a fajt találták Mikófalván is, továbbá Sályban és Nógrád szakái on. A Vitis tokayensis (Stur) levéllenyomatát Erdőbényéről gyűjtötték be. Ehhez hasonló levélnagyságu a több lelőhelyről ismert Vitis teutonica (A. Braun), melyek közül a legfiatalabb 10-5 millió éves.

38 A negyedkor eljegesedési időszakában a Vitis fajok többsége sok egyéb növénnyel együtt kipusztult. Az eddigi ismeretek szerint a jégkorszakot Eurázsiában átvészelt egyik Vitis faj leszármazottja a hazánkban őshonos ligeti szőlő (Vitis silvestris C. Gmel). A későbbi időszakban a Fekete tengertől a Duna vonalán az ottani fajok is eljutottak hozzánk, s a helyi talaj, éghajlati adottságok hatására uj fajták alakultak ki. Ennek ellenére a fennmaradó irásos feljegyzésekből, a régészeti ásatások növényi maradványainak vizsgálatából ugy tűnik, hogy a Kárpát medencében a szőlő termesztése nagyobb arányban a római kortól kezdődően terjed. Probus római császár az első, aki (270282) uralkodása alatt Domitianus császár telepítési tilalmát feloldva szőlőt ültetett. Régészeti ásatásoknál a legkorábbi szőlőlelet ugyancsak a római korból származik, Tác-Fövénypusztáról. Itt az egykori római település II. századi lakóházából került elő erősen lemaródott szövetállományu, nem elszenesedett mag, amelyek közül néhány a bortermő szőlő (Vitis vinifera L. ) magja volt. Ettől az időszaktól kezdődően az utóbbi vizsgálatok befejezéséig az alábbi korszakokból vannak növényi termésmaradványok: 1. számú táblázat. Magyarországi szőlőmagleletek áttekintése. Ásatási hely Kor század Bortermő szőlő (Vitis vinifera L. ) Szőlő (Vitis sp. ) Bp.III. Vőrösvári ut Tác-Fövenypuszta Keszthely-Fenékpuszta Balatonszentgyörgy Fonyód-Bélatelep Bp. I. Hunyadi ut 22. I-IV. II. + VI-VII + IX. X-XIII. XIII. + 128