Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Szirmai Krisztina: Előzetes beszámoló az óbudai legiostábor principiáján és közvetlen környékén végzett kutatásokról 91-111

Az alapfal felső széle kiszélesedik a K-i nyilastól É-ra 2.5 m-rel egymással szemben 9-10 cm-rel 0.90 m hosszan a külső és belső falsik mentén. E nyilas mellett közvetlenül D-re 1.25 m hosszan az alapfal kiszélesedik a külső falsik mentén 10 cm-rel. A következő kiszélesedést a K-i nyilastól 8 m-rel vettük észre D-re 1. 25 m hosszan a külső falsik mentén, megfelelője a belső oldalon is dokumentálható volt. A D-i nyilastól K-re 8.5 m-re 1. 25 m szélességben jelentkezett a külső oldalon, megfelelője a belső DK-i sarokban húzódott. A D-i nyilastól K-re jelentkező alappillérrel szemben a belső falsiknál az alapfal ugyancsak kiszélesedett. A D-i nyilastól Ny-ra, a külső oldalon 6. 25 m-re 1.15 m a kiszélesedés, melynek megfelelője hiányzott. A Ny-i nyilastól D-re, a külső falsiktól 5. 80 m-re 15-20 cm széles, a belső falsiknál 23-25 cm szélességben maradt meg iveit formában egy K-re induló boltiv inditása. (88.kép)A Ny-i nyilastól É-ra 4. 35 m-re az alapfal észrevehetően erős kihasasodást mutatott a külső falsik mentén. Megfelelője hiányzik. Az É-i nyilastól K-re csak a belső falsik mentén 8 m-re figyelhettük meg az alapfal kiszélesedését. Az épitményen kivül Ny-ra még két alappillért találtunk. Az épitmény Ny-i nyilasától mérve KNy-i irányban 4.90 m-re állt a D-i külső alappillér. (86.kép) Mérete KNy-i irányban 2. 5 m, ÉD-i irányban 4. 2 m. Magassága Atszf m:103. 90. Falazási technikája azonos a négynyilásu alapfallal rendelkező épület falazásával. A D-i, külső alappillér D-i falsikjáról néhány cm-rel ágazik egy ÉD-i irányú 115 cm széles habarccsal kötött alapfal. Alapozásukat a D-i külső alappillér D-i falsikja mentén megnyitott kis mélyitésben figyelhettük meg. A D-i külső alappillértől és a Ny-i nyilastól D-re húztunk egy KNy-i irányú árkot a D-i külső alappillér és az épitmény közti viszony tisztázása miatt. Az eredmény negativ. A D-i külső alappillér É-i felületén is jelentkezett az 1.15 m széles, ÉD-i irányú habarcsbarakott alapfal, melyet valószinüleg az újkorban pusztíthattak el. Az É-i külső alappillért, melynek mérete 4.55 m ÉD-i irányban, KNy-i irányban 2 m, a déli külső alappillértől 4. 5 m-re É-ra egy korábbi homokköves járószintre épitették. Faltechnikája azonos a négynyilásu alapfallal rendelkező építménnyel és a D-i külső alappillérrel. A K-i falsik mentén egy 2 m széles KNy-i irányú falmaradvány volt látható, szerkezeti összefüggésben lehetett a Ny-i nyilastól É-ra a külső falsik mentén húzódó kihasasodással. Az É-i, külső alappillér ráépült egy ÉD-i irányú 95 cm széles alapfalra, melynek fehér és kemény mészköveit habarcsba ágyazták.(91.kép) Az alapfal két utolsó kősóra megmaradt, melyet az agyagos sötétbarna bolygatatlan földre alapoztak. Mindezek az alapfal kiszélesedések és kihasasodások, alappillérek, vájatok, boltiv és külső alappillérek a felépítményhez tartozó elemek szerkezetének alapozásához tartozhattak. Az épitmény belvilága: KNy-i irányban 22. 75 m, ÉD-i irányban 23 m. A Ny-i nyilastól É-ra 5. 35 m-re az alapfalon egyetlen helyen voltak dokumentálhatók a felmenő fal legalsó szegélykövei. Ezeket fehér, kemény mészkövekből faragták, méretük ÉD-i irányban 34 cm, KNy-i irányban 24 cm volt. A kötőanyag: habarcs. A felmenő fal szegélyéhez csatlakozik egy 0. 60x1. 40 m méretben szabálytalan alakban megmaradt habarcspadló (Atszf m:l04. 48 m), melyet élére állított tegulákra és kövekre alapoztak. Egy csatornarendszer négy ága az épület alapfalának a négy nyílásának a közepe felé fut. A KNy-i irányú csatorna egyenesvonalban haladt, az ÉD-i irányúnál az É-i szakasz az épitmény közepétől kissé Ny-ra ivelődött. A D-i szakasz pedig az épitmény közepétől K-nek fordult. Legjobb állapotban - az épitményen belül - a D-i szakasz egy része maradt meg, ahol helyenként mindkét csatornafal 30-35 cm szélességben épült Atszf m 102. 63 m szinten. A csatornafal szabálytalan alakú, faragott kisebb mészkövekből állt, a kötőanyag habarcs, melyben apró teguladarabkák, sóderszemcsék és kavicsdarabok voltak. A csatornafalat, a csatorna alját képező, lapos palás kövekre alapozták, átlagosan 40 mm vastagok, ezeket agyagos homokra helyezték. A D-i szakaszon a csatorna mérhető belvilága: 50 cm. Itt helyenként a lapos köveken a csatorna belvilágában a habarcsfoltok megmaradtak, amelyek a csövek (tubusok) rögzítésére szolgáltak. A csatorna D-i szakaszának bontásából az alábbi kerámiatöredékek kerültek elő. 1. L. sz. : 75. 8.1. Lapos tál enyhén megduzzadt perem-oldaltöredéke. Középszürke engobos kivül-belül. Kivül a perem alatt vékony hornyolás. (92-93.kép) 2. L. sz. : 75.8.2. Fültöredék. Szürke, kopott. Ovális keresztmetszetű. Vastagfalu, keményre iszapolt. Két darabból ragasztott. (92-93.kép) Az É-i, Ny-i és a K-i szakaszon megmaradt csatornaaljakat az újkorban részben már kiszedték. A csatornaaljak átlag Atszf 102.45 m-n jelentkeztek. A K-i nyílás D-i falsikja és a 92