Budapest Régiségei 24/1. (1976)
KUTATÁSTÖRTÉNET = HISTORICAL SURVAY OF THE RESEARCHES = ISTORIÂ ISSLEDOVANIÂ - Gerevich László: A pesti és budai Vár 43-58
déli ülőpadjainak remek támlafaragványa (25. kép), a kockafejezet klasszikus gömbáthatásos lekerekitésében végződik (26.kép).. 46 g meglepően korai faragványok már más megvilágításba helyezik a szórvány kockafejezeteket, melyek mérete a szobanagyság arányai közt maradt. (27.kép). Az is elképzelhető volt, hogy ezek máshonnan származtak és a föltöltéssel kerültek ide,bár formai kapcsolatuk a várta padjaihoz alig vitatható. Még meggondolandóbbak azok az akantuszdiszü faragványok, (28-29. kép), melyek viszonylag korán, talán még a XVI. században az oszlopos épület mögött húzott falból kerültek elő, és egykor rézsüs kapu akantuszdiszes fejezetei voltak, a Sárosfürdő pilaszterfejezetével (30. kép), azonos stílusúak és föltehetőleg azonos épülethez tartoztak. 47 A támfalrendszer, amiben találták, a nagyoszlopos épület mögött húzódott és az egyik kiágazása egy korábbi, nyilván az épület belsejébe vezető csigalépcsőt pusztított el. Ezeken az in situ falakon és műformákon leleteken, kivül a legjellegzetesebbek a második udvar délkeleti sarkában emelt épület subkonstrukcióját tartó hétméteres oszlopok struktúrája és kónikus pillérfejezetei. E pillérfejezetek és lábazatok bár kevésbé elterjedtek és gyakoriak, de végsőfokon ugyanannak az alapformára egyszerűsíthető stilus áramlatnak képviselői, mint - inkább a Rajna-vidéken, Közép-Németországban a kockafejezet, és Franciaországban az ugyancsak gyakori kockában végződő kupfejezet, a leveles és volutás vagy éppen az egyszerű dobfejezet vagy akár lábazat. Minél egyszerűbb és természetesebb egy műforma, annál könnyebben ismétlődhetik több stilus periódus ban és stilustartományban. A kónikus fejezetek és lábazatok azonban a X. századtól kezdve a XII. század második feléig fordulnak elő viszonylag nagy számban, különösen ha tekintetbe vesszük e korai emlékek nagy pusztulási arányszámát virágzásakor a XI. században, az európai monumentális építészet születésének idején és ettől az ujat teremtő korszaktól nem függetlenül másfél évszázados formahasználat alatt kidolgozva arányai elég sokat változtak. Legelőször postkarolingnak minősitett kripták oszlopai nyugodtak rajtuk.Példaképpen bemutatjuk a Duravel-i (Quercy) kripta esetlen lábazatát (31. kép), melyet legkésőbb 1060 körüli időre tesznek, bár én postkaroling keltezését fogadnám el 46 annál is inkább, miután az Auxerre-i katedrális kriptájában kónikus lábazatok (32.kép)) és kúpból élek segítségével téglányba átmenő fejezetek fejlettebb benyomást tesznek, holott 1023-1035 között épültek.49 A chateauxmeillant-i (Berry) szentély és kereszthajó (33.kép) könnyed oszlopai kónikus lábazatának magasabb, (34. kép) elegánsabb dobjait már a XII. század elejére, derekára keltezik. 50 E kérdésben természetesen nemcsak az alapformáról, hanem még inkább struktúráról van szó, azokról a hatalmas faragott kőkváderekbőlL épített oszlopokról, melyek az első román templomok főhajóinak három emeletét fogják össze és legtöbbször rendkívül leegyszerűsített formájú fejezeten nyugszik a dongaboltozat hevederive. Ezek a konstrukciók legkorábban Normandiában fejlődtek ki. A példák között a Mont-Saint-Michel-i apátsági templom tekinthető a prototípusnak és a jó 15 méter magas oszlopainak szerkezete és formája áll legközelebb a budai maradványokhoz. Az oszlop rétegköves jellegzetes építési technikája és konstrukciós szerepe ugyancsak kor jelző jelentőségű ( 35. kép )i Az 1023-ban elkezdett építkezések idején a hajó hét boltszakasza 1048-ban már állott, de csak 1084-ben készült el. Az északi hajó azonban 1103-ban beomlott és a déli mintájára építették újjá. Hajója toronnyal és három boltszakasszal lett 1780-ban rövidebb, boltozat helyett normann tipusu fadonga fedte, ami leégett és a múlt századi pusztitásoktól is igen sokat szenvedett (36. kép). De még e kicserélt részletek is jobbára az eredeti után készültek. 51 Nem formában, de az oszlop falazásában és funkciójában hasonlóak az 1038-ban elkezdett Jumieges, 1049 Bernay, 1060-ban Saint Ouan de Rouen, 1062-ben az Abbay aux Hommes et aux Dames Caenban, Bayeux 1077-ben, Fécamp 1082-ben, és még vég nélkül sorolhatnánk. Kétségtelen, hogy a kónikus forma megjelenik és létezik a XII. század második feléig a kisebb palotahelyiségekben is, így pl. a narbonne-i érseki palota egyik földszinti, ma kőtárnak berendezett kisebb helyisége közepén. Különben a szoba többi részének boltozatát később átépítették, csak a középpillére maradt meg. De szinte Franciaország egész területén megtalálható. Tours belvárosában a "Nagy Károly tornyának" nevezett rom közelében kónikus oszlopköteg i(37.kép) és magában álló oszlop (38.kép) kónikus lábazatának korát a figurális fejezet későromán, XII. századi müformái árulják el (39.kép). A kónikus lábaza50
