Budapest Régiségei 24/1. (1976)
KUTATÁSTÖRTÉNET = HISTORICAL SURVAY OF THE RESEARCHES = ISTORIÂ ISSLEDOVANIÂ - Gerevich László: A pesti és budai Vár 43-58
végzett kutatásokat Lux Kálmán, mig a tábor és temető feltárását Nagy Lajos végezte a rendkívül nehéz terepen. A kutatások tehát két különböző utón haladtak módszerek, szempont és célok tekintetében és nem hangolták össze azokat. A Bertalan-féle 1944-es rövid ideig tartó feltárás leirását pedig nem követhette egy történeti értékelés. Lux Kálmán elsősorban a létező és a falban többnyire csonkitott állapotban megmaradt eredeti épületrészeket és falakat vizsgálta, de a korábbi templom szentélyének nem könnyű feltárására is vállalkozott. "Fáradságos kutatómunka folyt" irja Lux, "a templom padozata alatt a régi román bazilika alapfalainak felbontása érdekében. A hajó alatti kripta teréből kelet felé tárnát vágtunk a szentély irányában. A kripta keleti zárófalának áttörése után három méternyire hatalmas alapfalba ütköztünk, mely alapfalon nyugodhatott hajdan a román bazilika főhajójának árkádpillére". . . majd dél felé fordulva "laza állományú falhoz értünk és ugyanez a fal állta útját a kelet felé való továbbhaladásnak", 8 szerinte a XVII. század végén, a XVIII. század legelején emelték. Ami a legfontosabb, ez a laza fal a gótikus templom leomlott köveinek betöltéséből állott. Anyaga Lux szavaival"az összeomlott gótikus hajó pilléreiből és boltozataiból származtak". . . "Az arcustriumphalis baloldali alappillére mellett kelet felé megtaláltuk a román bazilikának faragott (! ) köveitől megfosztott alapfalát. . ."9 A kutatást fedezet hiányában a régi bazilika alapkiterjedésének megállapítása nélkül félbeszakították és ugy látszik itt csak 1941-ben folytatták. 1° Az alapos helyszini szemle és az adatok fölrajzolása után e leirás segitségével a következő tényeket tudjuk megállapitani és gondolatmenetet fölvázolni. Kiindulásul szolgálhatott a Lux által is román alapfalnak tartott és a restaurálás folyamán kiképzett kriptának, keleti félkörivü alapfala. ^ Keleti félköriveinek rétegkövei szabályos sorokban voltak rakva, vastag habarcsréteggel, és az egyenetlenségeket római peremes téglákkal és töredékeikkel töltötték ki. (1. kép) A bal oldali arcus triumphalis alapozása, amelyben a legtöbb román lábazati párkányt találtuk, aligha tarthatta - mint azt Lux gondolta - a román templom diadalivét, hiszen a körüljárós csarnokszentély épitésekor a XIV. század végén elbontott román apszis köveiből épitették. Közvetlenül mellette a félig elbontott ives alapfalból,az alapfal keleti felét lezáró félkörivhez képest egészen más központú, de hasonló rádius zu iv bontakozik ki (2. kép), amely azonban nem fejlődik a félköriv sarkáig, hanem egyenesbe megy át a középapszis alapozásának me ghos s zabbit ott északi vagy bal oldali szárába. (1. kép) E félköriv elbontott kifejlődésének kiszerkesztett befejezése valóban megrajzolja eredeti alapozását, de ha a mai egyenes alapfalszakasz felületét alaposabban megvizsgáljuk, az északi és középső-keleti félkörivü fal sima, egyenes vonalú fölülete helyett itt teljesen megbontott leszakitott fölületet észlelhetünk. (3. kép) Hogy e későbbi, az északi és keleti félkörivü alapfal megbontása Luxtól származik-e, aki az északi félkörivü falat a csontkamrához vezető folyosóval vágta át, illetve befalazta a diadaliv pilléralapozásától keletre, vagy a gótikus szentély pilléralapozása idején bontották el, esetleg sirhelyet vágtak bele, nem tudhatjuk. A középső, illetve keleti apszisalapozás meghosszabbításának határai pontosan kirajzolódnak, ha az északi és keleti félkörivet kiszerkesztjük, ami egy cella trichorá-val egyezik pontosan. A cella trichora harmadik félkörivének helyét viszont a cella trichora keleti ivének és a kiegyenesedő folytatása között található elválása adja meg. (4. kép) Igaz ugyan, hogy a szentély második déli pillérének román faragott köveket és féloszlopokat tartalmazó alapozása is megszakítja a keleti félköriv folytatását. A második pilléralapozás után a fal itt délen egyenesen folytatódik. És ez nem is lehetett másképpen, mert a cella trichora déli félkörivü alapozása annyira eltért a később ráépített, esetleg preromán, majd román templom apszisától, hogy teljesen uj alapozást kellett létrehozni. Az egykori déli félköriv helyett azonban a fuga, az alapozás földdel töltött falelválása pontosan jelzi a déli apszis kiindulásának helyét. (6.ábra). Az a föltételezésünk, hogy a keleti félköríves falalapozást és északi meghosszabbítását a román templom valóban alapozásul használta föl, az északi Zsigmondkori szentély diadalive elég hosszú párkánydarabjainak iv-kiszerkesztéséből következik. Ebben az esetben a megegyező ivü apszisfal alapozásának vastagsága 150-160 cm lehetett. Sajnos két alapvető pont tisztázása nem jelent meg a szakirodalomban és ez a Lux által meglelt "régi bazilika alapfala" magassági viszonyaira vonatkozó adatok. Lux egy helyen azt irja a szintviszonyok tisztázása helyett:"Az arcus triumphalis baloldali alappilléremellett kelet felé megtaláltuk a román bazilikának faragott köveitől megfosztott alapfalát."*2 44
