Budapest Régiségei 24/1. (1976)

PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Csorba Csaba: Pest városfalának vázlatos története 349-368

A török kori metszetek többszöri átrostálását az ábrázolások készülésének időpontja szerint kell kezdenünk. Ilyen szempontból világos, hogy csak a 15 éves háború és a visszafoglaló háború ideje alatt, Pest ill. Buda ostromakor készült metszetek jöhetnek számításba mint olyanok, amelyeknek lehetséges valóságmagvuk. Más időpontban nem juthatott rajzoló a város közelébe, vagy ha igen, nem volt lehetősége rá, hogy kellően megfigyelje (vonatkozik ez Ottendorff Henrikre, - 1660-as évek). igen lényeges a képek alkotóinak személye. A rajzolók, rézmetszők, akik budai vagy pesti látképeket sokszorosítottak az európai közvélemény tájékoztatására, nem művészek, hanem jól- vagy kevésbé jól képzett mesterek voltak. Ennek előnyei és hátrányai is vannak. Előnye az, hogy a nagy művészekkel szemben sokkal inkább ragaszkodtak a valósághoz, az "alkotó fantázia" kevésbé befolyásolta őket (a fényképszerű tökéletességre törekvés mindig a művészi szint alatt mozgók jellemzője volt), Hátrányok: A rézmetszők müveiket sorozatban készitették, voltak technikai ill. képi "közhelyeik", toposzaik. így a képeken kiemeléseket alkalmaztak, a beállításon kisebb-nagyobb mértékben változtattak, hozzátettek vagy elhagytak,. Megfelelő rutinjuk volt ahhoz, hogy olyan érdekes képet formáljanak,amelye hat a tömegekre. A XIX. századi rajzolók és metszők munkáit tanulmányozva is ugyanezzel találkozhatunk. Elég, ha a Vasárnapi Újság vár- és városábrázolásait, vagy Orbán Balázs fényképeiről készült metszeteket tanulmányozzuk (utóbbiakat a nemrég kiadott fényképekkel tanulságos összehasonlítani). A másik lényeges hátrány, hogy a rajzolók ill. metszők tudása sok esetben alacsony szinten mozgott s igy ha akarták sem tudták a valóságot minden részletében hűen ábrázolni, A XVI-XVII. századi látképek jellegzetessége a madártávlati ábrázolás. Ezt a módszert választották sok esetben akkor is, ha az ábrázolt települést vagy építményt nem állt módjukban felülről látni (ha volt is elvileg lehetőség, a XVI-XVII. század embere nem szívesen mászott hegyet). Aligha kell részletesen magyarázni, hogy mennyivel egyszerűbb azt ábrázolni, amit közvetlenül látunk, mint a valóságos látványt átteni egy képzeletbeli nézőpontra. Elegendő bizonyításul, ha egybevetjük a pontos hadmérnöki ábrázolásokat (Turco vagy Leuckharden müveit) a látványosabb, de pontatlanabb madártávlati képekkel. A "mesterséges" nézőpont kétségtelenül tetemesen fokozta a hibalehetőséget. Effajta ábrázoláshoz olyan művészi felkészültség kellett, amellyel - készítményeik tanúsága szerint - a rajzolók sok esetben nem rendelkeztek. Valószínű, többnyire a helyszínre küldött rajzoló az általa látott képet vetette papírra, s azt már a rézmetsző alakította végleges, immár madártávlati perspektiváju alkotásra. A festői, hatásos elrendezésnek elsősorban a települések vagy várak belső épületei estek áldozatul, ezek valóságos arányait és helyüket általában hiába keressük. A XVIII. századi pesti látképek és alaprajzok között vannak mérnöki felvételek. Ezek látszólag egy csapásra megoldanák, milyen is volt tehát a városfal, amelynek védőmüveiről csak annyit tudunk, hogy 100-150 m távolságra követték egymást. A XVIII. századi térképek viszont kataszteriek, s ezeknél a bástyák, kapuk aprólékos pontosságú ábrázolása nem volt szükséges.Tehát ezek megbízhatósága is kétes - a városfalak tekintetében. Egyébként sem lehet egyértelműen következtetni a XVIII. század közepí-végi állapotból a

XV-XVI. századira. Végül térjünk rá az Írásos források elemzésére. Köztudott, hogy Pest (s vele együtt Buda és Óbuda) középkori levéltára megsemmisült (töredékei talán ismeretlen helyen lappanganak). Ami megmaradt, az olyan jellegű magánlevél, parancslevél vagy jogbiztositó irat, amely valamely más felet (személyeket vagy jogi személyt) is érintett, s annak levéltárában őrizték meg. A városfalak építése és átépítése, karbantartása, őriztetése meglehetősen nagy írásos anyagot hozott létre, bizonyítja ezt Pozsony példája, ahol a középkori levéltár megmaradt. A pesti levéltárban is bizonyára hasonló Írások léteztek a megsemmisülés előtt. A fal építésének kezdete és befejezése bizonyára királyi levelek (oklevelek) kiadásával járt együtt,, mint erre középkori városainknál számos példa van. Viszont hiába keressük abban a néhány levélben, melyet kereskedő polgárok váltottak ügyfeleikkel, a városfal említését. Először egy 1493-as oklevélben találunk adatot a falról, majd 1512-ben emiitik a Hatvani kaput, 1516-ban és 1522-ben a Bécsi kaput (későbbi Váci kaput). ^ Ezt követően a XVIII. századi városi tanácsi jegyzőkönyvek és egyéb iratok azok, amelyek a városfallal foglalkoznak. Évtizedeken keresztül folyt akkor a vita a fenntartás és lebontás körül. Ennek kapcsán felmérések, térképek, leírások készültek a fal részleteiről, valamennyi, értékes adalék. " 352