Budapest Régiségei 24/1. (1976)

PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Irásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről 313-348

42. A városfalkutatás során az ép középkori falsikokon mindenütt feltárásra kerültek az újkori építkezések nyomai is. Ezek közül a legkorábbiak a városfal pusztításának emlékei, A városfal belső oldalát általában lefaragták a pártázat belső síkjáig, ilyen módon értékes építőanyagot nyerve az ujabb építkezésekhez, A lefaragott részeken előkerültek a gerendalyukak is, a tetőszerkezetekhez tartozó egyéb faragásokkal elsősorban kéménylyukakkal. A városfal belső oldalához épített mély pincékkel nem csak a falakat rongálták meg, hanem elpusztították a szinteket, régészeti rétegeket is.A városfal külső oldala jobb állapotban maradt meg, általában a pártázatot bontották le, a gerendalyukakat, kéményeket a középkori falsíkba faragták be. 43. A kaputornyot a török kiűzése után kijavították, illetve átalakították, feltehetően még a XVIII. sz. legelején, 1794-ben határozta el a pesti tanács a kecskeméti kapu lebontását, erre rövidesen sor is került. A kaputorony XVIII, sz. -i alaprajza és belső oldalának nézeti rajza fennmaradt, több a környék telekviszonyainak változásait feltüntető rajzzal együtt. Fővárosi Levéltár PB, 37. F, Tóth R., i.m. 1966 20. Irásné Melis K, , Középkori városkapu maradványai a Calvin téren. Honismeret 1975/1-2. 44-47. Gárdonyi A,, i,m. 1929. 6. 44. Zakariás G. S., i.m. 1961. 107-108. 45. A Királyi Pál utcánál lévő rondellában 1783-ban Mayer Mihály horvát suszter lakott. A félrondellát ezután hamarosan lebontották, mert már úgyis áttörték mellette a falat. Gárdonyi A., i.m, 1929, 6, A félrondellához kapcsolódó telektömbön a telkek egyesítésével kialakult nagy udvaron lehetővé vált a középkori városfal nagy összefüggő szakaszának műemléki helyreállítására és bemutatására. Lux G., A régi pesti városfal. Technika 1941. 4ol-402. 1958-ban újra helyreállították a falszakaszt, s a fal belső oldalán lévő 5 bérház közös udvarát parkosították. F. Tóth R. , tudományos dokumentációja BTM Adattár. 46. Rómer F., 1873. i.m. 75. 47. Zakariás G. S., i.m. 1961. 107-108. 48. Fehér G., - Éry K., - Kralovánszky A., A Közép-Duna-medence magyar honfoglalásés kora Árpád-kori sirleletei. Leletkataszter. Régészeti Tanulmányok II. Bp. 1962. 25-26. 106-136. lelőhelyek. 49. Pécsi M., Budapest természeti földrajza. Bp. 1959. 185-189. 50. Kőszegi F., Rákospalota-Pestújhely története a honfoglalásig. Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Bp. 1974. 18. 51. A rév kikötői a Duna mindkét partján az Árpád-kori falvak közelében lehettek. A Duna jobb partján a békásmegyeri vízmüvek területén kútfúrás és csőfektetés során koraközépkori leletek is felszínre kerültek. Szilágyi J., Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1936-1942. évek folyamán. Bp. R. 13 (1943). 339. A területen feltártak egy fazekas kemencét is, amelyet a X. században továbbélő, nem magyar lakosság használt. A kemencéből származó további leletek a honfoglalás ideji élénk kereskedelmi életről tanúskodnak, amelybe a magyarok is bekapcsolódtak. László Gy., Budapest a népvándorlás korában. Szendy K., Budapest Története II. Bp, 1942. 794-796. A Megyeri rév pesti oldali kikötője a Szilas patak torkolata tájára helyezett falu közelében lehetett, a falu temploma közeléből ismerünk kora Árpád-kori leleteket. Hampel J., A nemzeti múzeum régiségtár gyarapodása az 1896-ik év első negyedében. Arch. Ert. 4(1896) 282. - 1971-ben a káposztásmegyeri vízmű építkezéseivel megsemmisültek a középkori falu utolsó maradványai, tűzhelyek, kemencék, más épületrészletek stb. A helyszínen igen sok középkori, közöttük jellegzetes Árpád-kori kerámiatöredéket is gyűjtöttünk. Irásné Melis K., - Kubinyi A. , Településeink a honfoglalástól a török hódoltságig (896-1541). Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Bp. 1974. 41. Térkép. Megyer falut később - 1426-ban - káposztaterméséről Káposztásmegyernek nevezték. Györffy Gy., Budapest története az Árpád-korban. Budapest Története I. Bp. 1973. 310. 338