Budapest Régiségei 24/1. (1976)

PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Irásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről 313-348

irányú folytatása a Múzeum körút 27. sz. ház világitóudvarában látható, a viszonylag ép pártafogban lőrés sel. 38 34. Bp. V, Múzeum krt. 27. - Magyar u. 36, V. Múzeum krt. 29. - Magyar u. 38. Az 1780-as évekig szabadonálló falszakaszt és rondellát épületekkel vették körül, de az 1820 táján épített lakóház ismét szabadon hagyta a városfalhoz közvetlenül K-ről csatlakozó térséget, A kutatást a városfal fennálló, földfeletti részének feltárásával kezdték meg. A kőbányai promontori kőből való fal, amint azt a vakolat leverése után megállapították, 4, 50 m magasságban maradt meg. Teljesen hiányzik a pártázat, amit valószínűleg a múlt századi vakolat architektúra kialakításakor bontottak el. A városfal az udvar É-i sarkától 8 m hosszúságban maradt meg, felületét legnagyobbrészben vakolat borította, mint ahogyan ezt a városfal külső falsíkján általában megtalálták. Ezen felül a falsikon átlagosan 20 cm mély, 30x40 cm-es gerendalyukak kerültek elő, három, egymás alatti sorban. A városfal az udvar DNy-i sarka felé megszakadt, a falsík az újkori téglafal formájában folytatódott. Az 1960-as állapotot az 1787-es Ballá térképpel összehasonlítva megállapítható volt, hogy az udvar DNy-i sarkától É felé számítva 3 m-re torony É-i fala indult az egyenes falszakaszból merőlegesen Ny-i irányban. 39 A továbbiakban kutatóárkot nyitottak, hogy az elbontott torony alapfalait megvizsgálhassák. Az árokban az udvar betonja alatt 80 cm mélységig leletnélküli, humuszos feltöltés volt, ez alatt előkerült a félköríves torony K-i, még egyenes vonalú zárófalának teteje, A mélyítést a falszakasz D-i oldala mellett folytatták, téglatörmelékes feltöltésben, amelyben kizárólag XIX, sz. -i kerámia és fémanyag volt, bizonyítva, hogy a rondella belsejébe már a múlt század elején pincét építettek. A pincét ugy építették a torony falain belül, hogy a félköralakban hajló középkori falat szögletesre leverték. Az újkori pince Ny-i zárófalára támaszkodó boltozat maradványait a kutatóárok Ny-i végében megtalálták. Az árok K-i végében 1,20 m mélyen a torony már hajló, belső falrészletének töredéke is felszínre került. Az újkori pince építésekor meghagyott középkori falrészlet a torony É felé néző lőréseinek egyikét megőrizte, bár eléggé megcsonkítva, A lőrés K-i oldala maradt meg, és egy hajló, hozzácsatlakozó belső falsik, A déli oldal külső falsíkját, tehát a fal szélességének és a külső falsík vonalának megállapítását a kutatóárok K-i felében végzett feltárások nem határozták meg egyértelműen, mert az eddig vizsgált pince mögött még egy, ujabb pincét építettek. Ekkor még nagyobb mértékben elbontották a rondella falát, mint az előző pincéknél, A torony északi szakaszának külső, várárokra néző falsíkját azonban sikerült megtalálni. Egyik részlete előkerült a városfal mellett párhuzamosan húzott árokban, ahol a rondella falának 1 ölnyi, 1, 9 m, szélessége mérhető volt. Nagyobb mélységben ugyanezt az É-i falsíkot az udvar alatt húzódó, ma is használatban lévő pincetérben találták meg. E pincehelyiség D-i falát a torony É-i fala képezi, amely egyhelyütt a pinceszinttől számítva 90 cm magasságig 1, 2 m széles nyilassal van áttörve, amelyet a déli oldalról egysoros téglával befalaztak, 40 Összefoglalva: a XVIII, sz, végéig szabadonállt torony, vagy rondella É-i zárófalának mindkét oldalára l-l pincét építettek, ezek az építkezések a rondella falait nagyon megrongálták, de az még megállapítható volt, hogy a középkori rondellának, vagy toronynak kb. a fele esik a mai Múzeum krt. 29. sz. ház udvarába, másik oldala a szomszédos Múzeum krt. 31. sz. telek területén van. Kétségkívül megállapítható volt, hogy a rondella falsíkja belül köríves volt, a külső falsíkot már nem lehetett ilyen egyértelműen meghatározni, A külső falsik csak az É-i oldalon került elő, eredeti középkori állapotában, A levéltári források a rondellát hol szabályos félkör alakúnak, hol a nyolcszög 3 oldalával záródónak tüntetik fel. Sajnos, ebben a tekintetben az ásatás nem nyújtott bővebb felvilágosítást, a rondella külső formájának meghatározásához további adatok szükségesek.^ (87. ábra) (307-308. kép) 35. Bp. V. Múzeum körút 33. - Magyar u. 42. Az 1772-ig szabadonállt városfalszakasz műemléki helyreállítás előtti kutatása mindössze vakolatleverésből állt. Kitűnt, hogy ezen a helyen a középkori városfal külső falsíkjának egyik, legépebb részlete maradt meg. A fal 19, 6 m hosszúságban, átlag 6, 665 m magasságig megmaradt, ami azt jelenti, hogy a városfal pártázata, 5 pártafog, szinte teljes épségben előkerült. Különösen értékes számunkra az, hogy a pártázatot lezáró, rézsüs fedőkövek két pártafog tetején sértetlenek, a lőrések is végig, csorbítatlanul állnak. A fal, eltekintve a kisebb újkori téglatoldásoktól, kemény törtkőfal, amelyet nagy részben vakolat borit. A falszakasz É-i oldalán 3, 5 m magasságban egy sorban 6 XVIII. sz, -i gerendalyuk is feltárásra került. 42 (ßß. ábra) 324