Budapest Régiségei 24/1. (1976)

KUTATÁSTÖRTÉNET = HISTORICAL SURVAY OF THE RESEARCHES = ISTORIÂ ISSLEDOVANIÂ - Bertalan Vilmosné: A középkori ásatások – kutatások története Óbudán, 1850-1975 31-42

BERTALAN VILMOSNÉ A KÖZÉPKORI ÁSATÁSOK - KUTATÁSOK TÖRTÉNETE ÓBUDÁN (1850-1975) Óbuda az önálló középkori város, fővárosunk egyik középkori magja, a török és a török utáni időkben pusztult el. A XVI-XVII. sz. fordulóján készült metszetek Óbudát már nagyon romos állapotban mutatják. A romok között egy-két kisebb ház állt csupán.

2 Később eltűnnek a középkori romok, ' a helyük is beépült. A Zichyk nagy építkezései és telepítései elsősorban a jelentős középkori objektumok helyén, illetve környékén folytak. ® A középkori épületekből 1686 után egy sem épült fel eredeti funkciójában a pálosok? és klarisszák^ sem tudták kolostorukat újra megépíteni. A falusias jellegű XVIII. sz-i Óbudán egyetlen középkori épület sem állt. A század végén kezdték kutatni a középkori város emlékeit a krónikák és oklevelek alapján. Az 1746-ban megjelent Anonymus krónika 9 Árpád sírjának keresését hozta előtérbe. A krónika szerint Árpád vezért 907-ben egy kis folyónak forrása fölött temették el, amely kőmederben folyt alá Attila király városába. A sir fölött a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, melyet Fehérnek hivnak. A kutatók hosszú sora kísérelte meg bejárásokkal, kisebb-nagyobb földműnkákkal

1

0 a sirt megtalálni. A kutatások alapja Anonymus krónikája és az 1355-ös határjáró oklevél. Árpád sírjának keresése nemzeti ügy lett. A rendőrség több esetben politikai tüntetést látván a dologban a további kutatásokat betiltotta. A kutatások tudományos hátteréül a Tudományos Akadémia felhívása (1847) szolgált a magyarországi műemlékek összeírására és megmentésére. Árpád sírjának felderítésére 1850 körül Érdy János két helyen végzett ásatást. Óbuda közelében Kissing pusztán és a Schwanfelder nyaraló előtt,

12 a mai csillaghegyi Árpád fürdő környékén. Itt talált is egy kápolnát, a kápolna körül egyéb falakat. A kápolna hossza 22 m, szélessége 9 m volt, az apszis átmérője 3 m, a falak vastagsága 1 m körül volt. Kutatásainak eredménye alapján ugy vélte, hogy a sir a Péterhegy alatt, a melegforrásoknál van. Ezen a nyomon ásott tovább 1869-ben Rupp Jakab és részben újra feltárta a kápolnát, részben az ásatás során faragott köveket talált. 1867-ben az óbudai téglavető agyagbányájának

11 mélyítésénél kis kápolnára és sírokra bukkantak. A leletek meghatározására Rómer Flóris végzett kisebb kutatást. A jelentős kőemlékeket a helyszínen I. Ferenc József is megtekintette. A szomszédos telken (Victoria Téglagyár) az uj téglagyári építkezésnél 186 9-ben a római régiségek mellett gótikus templom maradványai kerültek elő: a szentély és a hajó részlete; a szentély északi oldalán egy kápolna és a kolostor keleti szárnyának maradványa, valamint a falakkal együtt XIV-XV. sz-i építészeti részleteket találtak. A további munkák során még több izben 1877, 1884 végeztek itt kisebb feltárásokat. Ezek során a középkori kolostor kerengőfolyósójának és a templom további részleteinek maradványa és számtalan építészeti töredék került elő. Megtalálták a kolostor gazdasági szárnyát, egy középkori agyagcsöves vízvezetékkel. A feltárt középkori objektumot okleveles adatok alapján különböző módon értékelték. Vásárhelyi, Rómer, Zsigmondy és később Némethy Lajos, Gárdonyi, Bártfai Szabó László Árpád sirja mellett épült pálos kolostornak tartották. Ezzel szemben Henszlmann Imre, aki egy rövid ideig ásott is a területen és Zsigmondy felmérést kiegészítve publikálta az alaprajzát - meghatározás nélkül gótikus templom és kolostornak nevezte a feltárt romokat. Vásárhelyi Géza és kezdetben Némethy Lajos ugyancsak okleveles, illetve XIV. sz-i műformák alapján a maradványokat klarissza kolostorral azonosították. Ezt vallotta Garády Sándor és Lux Kálmán is. 31