Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Csorba Csaba: Az óbudai Szt. Margit egyház és környékének kutatása 257-267

Az ásatásnál nagy gondot okozott, hogy elkülöníthető rétegeket nem találtunk - a terület nagyfokú újkori bolygatottsága miatt - s a római szint fölött keverten került elő a XIII-XV. századi kerámia. A félkörives szentélyzáródás mindenesetre XIII. századi épitményre utalt - figyelembe véve az 1266-os adatot (amennyiben az épitményt a Szt. Margit Kápolnával azonositjuk). A templom (vagy kápolna) ásatásának eredményei röviden összefoglalva tehát a következők: belső tere 10 m hosszú, szélessége 5 m lehetett (az északi fala a mai templom alá nyúlik, azért pontos helye nem határozható meg). A templom keletéit, félkörives szentélyzáródású. Figyelembe véve az épitmény kiterjedését, XIII. századi kápolnának megfelel, de XIV-XV. századi plébániatemplomnak kicsinek tűnt. Ezért az ásatás idején azt feltételeztük, hogy a megtalált épitmény csak oldalkápolna, s a mai templom alatt van az a középkori templom, amelyhez tartozott. A történeti tényeket most újra átgondolva már nem tűnik valószínűtlennek, hogy a feltárt templom (s nem oldalkápolna) akár 1541-ig ellássa a királynéi városrész plébániatemplomának funkcióját. Óbuda előbbiekben vázolt visszafogott fejlődésképébe beleillik egy ilyen - viszonylag szerény - plébániatemplom. 23 Mindenesetre az ásatást befejezve még az oldalkápolna verzió szerint kiséreltük meg folytatni a munkát. Mindenekelőtt a feltárt templom (kápolna) körüli beépítettséget kellett tisztáznunk. Ebből a célból a barokk templom szentélyétől Ny-ra lévő térségen egy É-D irányú, a teljes térséget átfogó árkot húzattunk. Az 1 m széles árokban 0, 20-0,30 m mélységtől kezdve bolygatott emberi csontokat találtunk az árok egész hosszában (bizonyára a XIII-XVIII. századi temető maradványait). Az árok déli szakaszán elsősorban római, északabbra római és középkori kerámia vegyesen került elő a bolygatott földből. 1, 70 m mélyen egy vizvezetékcső mellett két római kori K3mence maradványai kerültek elő(272.kép).Attól északra pedig bolygatott rétegből egy román kori faloszlop egy darabját emeltük ki. Ebben a szintben végig az árokban római kori leletanyagot találtunk (terra sigillaták stb. ). Az árok Ny-i oldalában, az árokfallal csaknem párhuzamosan római korinak látszó kô^al maradványaira bukkantunk (272. kép). Az előbbi munkával párhuzamosan a Templom utca déli oldalán, a volt sportpálya területén két nagy É-D irányú (egyenként 4-4 m széles és 20 m hosszú) szelvényt húzattunk dózerrel. De 2 m mélységig csak újkori bolygatott rétegeket találtunk. A barokk templom főbejárata elé kanyarodó közmű árokban falcsonkok mutatkoztak Bertalan Vilmosné megfigyelése szerint - megásásukra egyelőre nem kerülhetett sor (1976-ban várható). A középkori templom környékének kutatását 1974. augusztus 28 - szeptember 2.. között folytattuk. A kántorház lebontásával nyilt alkalom a Templom utcában ujabb ásatásra, a középkori templomtól délkeletre (67. ábra). 10x2 m-es felületen 1 m mélységig markolóval kiszedettük a földet, tovább kézi erővel folytattuk a munkát. A markoló igen sok bolygatott emberi csontot szedett ki, ami azt bizonyitotta, hogy ezen a részen is folytatódott a középés újkori temető. Az árok keleti falától 5, 5 m-re 1, 2 m mélységben falcsonkot találtunk, amelyet letisztitottunk s kiderült, hogy ÉNy-DK irányú. A fal két oldalán egy-egy kisebb szelvényt nyitottunk. Közép- és római kori kevert kerámiát találtunk. Sok terra sigillata töredék került elő s bebizonyosodott, hogy a fal római kori (a fal nagy szélessége és a falrákás módja is erre mutatott). Mivel a szelvényben középkori falat nem találtunk, római koros régésznek, Facsády Annamáriának adtam át további kutatásra a területet. ( A későbbiekben kiderült, hogy a későrómai erőditmény része a fal). 4 Templomunk a későrómai erődítményen belül helyezkedett el. Minden jel arra utal, hogy a fal, noha a középkorban egyes részei a középkori felszin fölé emelkedhettek, a magyar időkben erőditmény szerepet nem játszott. Jelen tudásunk szerint a római kori erődítmények falait nem használták fel Óbudán valamiféle városfalhoz. Óbudának a közép- és török-korban - jelenlegi tudásunk szerint - nem volt városfala. A királynői és préposti városrész fejlettségét figyelembe véve ez nem is meglepő, inkább ellenkezője lenne az. Egyébként az 1355-ös, 1356-os, és 1473-as határjáró oklevél sem emlit városfalat, pedig ha lett volna, emlitését nem lehetett volna megkerülni! Éppen ezért a török kori Óbuda ábrázolások, amelyeken egyes kutatók középkori városfalakat véltek felfedezni, nem felelnek meg a valóságnak (egyéb részleteik sem!). 260