Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Pető Mária: Római kori sirépitmény és szentély darabjai Csillaghegyen 215-223

Sex (to) Lucanio N [---] , vagy M [ ]) causidico qui v [ixit ann (os)J ) XXVIII Lucanius F [ecit] ) --­A helyszinen maradt és visszatemetett kőemlékek között 4 db. egy tömbből faragott kő­csatorna (228. kép) és 4 db nagy méretű küszöbkő volt jelentősebb. Találtunk még sirépit­mény sarokrészét alkotó kőhasábot, pillérszerü kiképzéssel, félkörives párkány töredékét, ciszterna szerű átlyuggatott követ. A kiemelt kövek a legjelentősebb darabok voltak, régé­szeti és epigráfiai szempontból egyaránt. Az épülettagozatok és feliratok együttes jelenléte diszes sírépítményre utal. Ilyen jellegű építményeket - sajnos nem eredeti állapotukban ­Kelet-Pannóniából több helyről ismerünk. Helyileg legközelebb áll hozzánk az Aranyhegyi­árok menti II. sz. -i polgári temető anyaga. ° Legkézenfekvőbb az a feltevés, hogy ebből a közeli temetőből hurcolták el a faragvá­nyokat, persze az sincs kizárva, hogy Csillaghegyen is állhatott hasonló diszes sirépit­mény, vagy sirépitmények. A feliratos kövek szövegének elemzése is érdekes adatokat szolgáltat Pannónia története szempontjából. A 75. 7. 5. leltári számú feliraton olvasható Sextus Lucanius ( , ) ügyvéd neve, aki mindössze 28 évet élt. Az elhunyt a klasszikus római névadásnak megfelelő nevet viselt, a cognomen ugyan hiányzik a kövön, de első be­tűjének fele megmaradt, N vagy M betűvel kezdődött, feltehetőleg 8 betűhely fért még el a kövön, ha *az alatta lévő sorban lévő szöveget V (ixit ann.)-ra egészítjük ki. Lucanius itá­liai származású, neve Pannoniában ezen kivül 2 helyen fordul elő. Brigetioban (II. századi kövön) az Aquincumban (I. sz. végi kövön) Lucanius ügyvéd volt, causidicus. A császárkori latin nyelvben több szó is szerepel a jogász jelölésére: advocatus, iuridicus, iudex, prag­maticus, causidicus. A szó a causam dicere kifejezésből származik. *Q Kubitschek meg­állapítása szerint a császárkorban, irodalomban és feliratokon egyaránt az advocatus mel­lett ez a legáltalánosabb kifejezés az ügyvédre. A szerző idézi Quintilianust, aki a kö­vetkezőképpen determinálja a szót: "Orator, qui non clamorem modo sed omnia quae pro­futura sunt debet ". 2 Ügyvéd feliratot eddig kettőt ismertünk Aquincumból Aur. Cladianus advocatus állított fogadalmi oltárt, 13 melyet Óbudán a Polgár u. 3. sz. alatti telken találtak, és a Kerék u. 46-ban előkerült sirkövet, melyen pragmaticus szó jelöli az ügyvédet. *^ Diósdy György a pannóniai jogtanitással foglalkozó tanulmányában két joghallgatót, schola­sticust említő feliratot idéz, mindkettő Aquincum körzetéből származik. *** A joggyakorlat pannóniai meglétének ujabb, szép példáját szolgáltatja sírfeliratunk is.. A kőemléket a klasszikus névadás megléte, valamint a szép megmunkálás miatt a II. sz-nál későbbre nem keltezhetjük. A másik feliratos kövön szereplő Rutilius nomen is É-itáliai eredetű, Pannoniában ezen kivül négy helyen fordul elő, ezek mind korai kövek, I. sz. -ra és a II. sz. elejére kel­tezhetők. *6 Rutilius nevének Aquincum körzetében ez az első előfordulása. Az oltárkő is egyedülálló az aquincumi anyagban. Elsősorban diszes, szépen megmunkált formájával tű­nik ki. Schober összeállitásában , a siroltárokról szóló fejezetben, több, méretre és fel­építésre is hasonló darabot találunk, melyek oldalán áldozó nőalakok állnak kezükben korsó­val és paterával, kenyérrel, gyümölccsel, vagy más termékenységre utaló szimbólummal. A mi darabunkkal azonos ábrázolást egyet sem találtunk, sem ebben a műben, sem más kőemlékekről szóló összeállításban. Az oltárkő abacusán lévő szarvasmarhafej gyakori motívum az ókori kőplasztikában, a szarvasmarha és a termékenység fogalmának kapcsolata annyira közismert, hogy ujabb taglalása már közhelynek számit. Oltárkövünk oldalán álló, hosszú, római ruhás nőalakok kezében tartott tárgy meglehetősen problematikus. A szembenézetből bal oldali alak kezé­ben lévő, kifelé s lefelé fordított tárgy kagylóhoz hasonlít, erre vall a felső részén lévő be­türemkedés is. (223. kép) A szembenézetből jobb oldali nőalak kezében széles,kihajló peremű tárgyat tart (222.kép). Felső részén ennek is megvan a betüremlés, ami a kagylókra jellem­ző, de a peremkiképzés miatt inkább tálra gondolhatunk. Annál is inkább, hiszen a kőfaragó igen aprólékos gonddal még az asszony frizuráját is érzékeltette, vajon miért ne véste vol­na ki a kagylókon szokásos barázdákat is? A bizonyosság végett természettudományos szak­28. Budapest régiségei 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom