Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Stieber József: Az 1975-ben Aquincumban feltárt római kori hordó xylotomiai vizsgálata 209-214

STIEBER JÓZSEF AZ 1975-BEN AQUINCUMBAN FELTÁRT ROMAI KORI HORDÓ XYLOTOMIAI VIZSGÁLATA A szóban forgó hordóból Pető Mária néhány donga és faabroncs darabot juttatott hozzám. Valamennyiből előzetes duzzasztás után a három xylotomiai siknak megfelelő metszetek és törésfelületek készültek. A metszetek mikroszkópi preparátumok formájában kerültek vizsgálatra. A deszkadarabok szerkezeti orientációja az eltelt idők folyamán lényegesen nem változott, és a sejtfalszerkezet is viszonylag jól megőrizte eredeti tulajdonságait. Az abroncsok azonban, feltehetően többek között már a gyártáskor keletkezett erőé mechanikai igénybevétel miatt a fosszilizáció folyamán erősen megváltoztatták a sejtelrendeződési szabályosságukat, miáltal a xylotomiai sikok nagymértékben elhajoltak, és egymás fölött elcsúsztak. Az igy létrejött nyiró és nyomóerők a sejtfal szerkezetet egyrészt elszaggatták, másrészt elcsavarás mellett összepréselték. E körülmény az utóbbiak mikroszkópos vizsgálatát és a szerkezetben való tájékozódást rendkívül megnehezítette, amihez hozzájárult szekunder anyagok utólagos berakodása is. Ezt kiküszöbölendő minden darabból a legkülönbözőbb irányú metszetsorokat kellett késziteni abból a célból, hogy az egyes felületeket,illetve felületrészleteket néhány metszeten meg lehessen találni. Igy sikerült az abroncsok kielégítő mikroszkópi vizsgálata és értékelése. A mikroszkópi vizsgálatok eredménye a következő: Dongadarabok : valamennyi darab azonos szerkezetűnek bizonyult, ezért egységesen ismertetem őket. Homokxil fa, egysoros bélsugarakkal. Összetett gyantajáratok mind a hosszanti elemek közül, mind pedig a bélsugarakból hiányoznak, éppúgy, mint a haránt tracheidák. A hossztracheidák radiális falán egy sorban vermes gödörkék fordulnak elő. A bélsugár kereszteződési mezőkben kettő - három gödörke van, a gödörkék formai változása abietoid tipusu. A bélsugár sejtek tangenciális fala négy-nyolc gödörkével rostaszerüen gödörkézett, tehát ez is abietoid tipusu. Ezen és más bélyegek alapján megállapítható, hogy a deszkák a jegenyefenyő (Abies alba) fájából származnak. Az abroncsok faanyaga heteroxil, szórt likacsu. A gyűrött anyagban is felismerhetők a magányos és a halmozott bélsugarak. Utóbbiakra jellemző, hogy több évgyűrűn keresztül követhető. A hosszanti elemek közül jellemző a tracheák, melyeknek fala alternáitan és részben szórtan vermes gödörkés. ,A trachea perforáció számos megfigyelés alapján egyszerű és néha gyengén peremes. A vizsgált anyag igy a gyertyán (Carinus betulus) fájával azonosítható. A mikroszkópi vizsgálatok kiegészítése és néhány részlet pontosabb megfigyelése céljából scanning elektron mikroszkópiai (streoszkán) vizsgálatokhoz is készítettem preparátumokat. E célból sztereo mikroszkóp alatt megfelelő irányban két három milliméteres darabot törtem, illetve hasítottam le, melyeket a rézhengerekre való ragasztás után arannyal gőzöltek. A vizsgálatok az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának birtokában lévő japán Jeol JSM 50 A tipusu scanning elektromikroszkópjántörténtek 300-6000szeres nagyításban. Ez alkalommal a fentebb leirt bélyegek jól ellenőrizhetők voltak, sa vizsgálatokról fényképfelvételek is készültek. (217-220. kép) 27. Budapest régiségei 209