Budapest Régiségei 24/1. (1976)

KUTATÁSTÖRTÉNET = HISTORICAL SURVAY OF THE RESEARCHES = ISTORIÂ ISSLEDOVANIÂ - Póczy Klára: Az aquincumi legiostábor és katonaváros romjainak a feltárása és a műemléki bemutatása 11-30

A IV. század közepétől aztán teljesen uj koncepció érvényesült a stratégiában. A polgári lakosság biztonságosabb elhelyezkedése érdekében monumentális falakkal uj erődöt emeltek a Dunaparton, s az épületeket közvetlenül az erődfalhoz támasztották, - ami a korábban érvényben lévő szabályok szerint elképzelhetetlen lett volna. A kikötő és az ide befutó utak adják ennek az uj településnek a magját. A IV. században emelt erőd tehát újra közvetlenül a Dunapartra került, (a Plavius-kori ala tábor helyére) cölöphid kötötte össze a balparti erőd-Transaquincum bejáratával. Az utolsó római kori erődöt veszik birtokukba a népvándorlás idején érkező különböző népcsoportok, sőt még a honfoglaló magyarság is. A IV. századi erőd romjai még a XVI-XVII. századi városképeken és metszeteken is felismerhetők , sőt némely ponton egykori funkciójuk szerint azonosithatók. Kiragadott példaként emiitjük az aquincumi vizvezeték több km hosszú falvonulatát, amelynek a középkorban oklevelek tanúsága szerint határjelző szerepe volt. Az emeletnyi magas boltives épitményt az újkori metszeteken is eredeti magasságban ábrázolták,1894-ben Gömöri Havas Sándor az un, Mária kőtől délre még 72 pillért tárt fel - különböző csoportokban, tehát nem folyamatos falazatként. 59 Viszont 1923-ban az aquaeductus romjainak első műemléki felmérésekor ezekből már egyetlen egy sem volt látható. A XIX. század utolsó éveiben a helyiérdekű vasút szentendrei vonalának elkészülte után már alig tucatnyi, felismerhetetlen falcsonk maradt a felszinen. 60 x x A jelentősebb romegyüttesek bemutatása: Római kori épületek feltárásával indult Magyarországon a régészeti kutatás Mária Terézia korában, mégis paradox módon, műemlékvédelmünk programjában csupán néhány éve szerepel az antik romok restaurálása és helyszini bemutatása. Az ok nyilvánvaló: az épületek jóformán csak alaprajzban bontakoznak ki az ásatások során s még ez az alaprajz sem mindig egyértelmű. Vagyis a csekély faltömegü római kori emlékek nem eléggé látványosak ahhoz, hogy a hivatalos szervek állagmegóvásukat szükségesnek, illetve érdemesnek tartották volna. Pedig ma már tudjuk, hogy éppen az elmúlt évszázad alatt még számtalan, egykor monumentális római épületegyüttes teljes feltárására és fenntartására nyilt volna lehetőség. Évszázadokon keresztül tudatlanságból hagyták pusztulni a római kori épületmaradványokat; a múlt század közepe óta a közöny ártott a legtöbbet; ettől kezdve ugyanis már szakemberek hivták fel a figyelmet az antik értékekre és sürgető kiáltványokat intéztek a-hatóságokhoz a romok megmentése érdekében. Sokáig ugy tűnt, hogy minden eredmény nélkül. S ha sikerült felkelteni az érdeklődést a római értékekre, - a kor romantikus szemléletének megfelelően -, a mutatós épületfaragványokat, vagy művészi kivitelű sirköveket kiemelték eredeti összefüggésükből, s müromokba ágyazva, hangulatkeltő elemként használták fel. Tipikus példája látható az ilyenfajta műemléki tevékenységnek a tatai Eszterházy kastély parkjában, ahol középkori és római kori faragványok a táj diszéül szolgáltak. A századfordulón meginduló nagyobb lélegzetű ásatások következtében létrejött az első szabadtéri múzeum Aquincumban. Majd néhány évtized múlva itt is, ott is, - a tudományos szemlélet mind szélesebb körű elterjedésével szinte egyszerre - történtek kisérletek a római emlékek helyszini bemutatására. Pesten a Belvárosi templom lábánál Contra Aquincum egyik oldalbástyájának romjait boltoztatta be a tér szintje alatt Nagy Lajos, s ekkor ujitották fel (most már másodizben) a Flórián téri fürdő romjainak bemutató terét. Bármennyire is eltérőek az objektumok és különböző jellegű a környezet ahol bemutatásukra sor kerülhetett, a kivitelt azonos szemlélet sugallta: a kiásott római kori emlék csupán fragmentum, múzeumi tárgy, függetlenül attól, hogy szentély berendezéséről, katonai erőd részletéről, képzőművészeti alkotásról van szó, s ezért elsősorban a kiállitott "tárgy" esztétikusan ható környezetéről gondoskodtak. E valóban fontos tényezőnek a hangsúlyozásával lett pl. a savariai romkert rezervátummá a modern város szivében, ahol ma is a hangulati elem dominál. Ennek a rövid korszaknak, vagyis az 1930-1945 közötti másfél évtizednek legsikerültebb római kori helyreállitása az aquincumi katonai amphiteatrum, ami Gerő László koncepciója szerint készült. 61 A kivitel két alapvető kérdést old meg, amelyeket jelenlegi műemlékvédelmünk is célul tüz ki maga elé, illetve állandóan szem előtt tart: 1/ Hogyan válhat az ása18