Budapest Régiségei 24/1. (1976)
ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - P. Hartyányi Borbála: Késő római kori növényi maradványok a II-III. századi aquincumi legiostábor retenturájában 125-135
A Rajna vidékén az I. századtól kezdődően találták termésmaradványait. Neus-nál I. századból származó római katonai tábor feltárásánál került elő nagyobb mennyiségben (1096 db). 19 * 20 21 Kölntől Dny-ra Aachen-nél ugyancsak ebből az időszakból 18 db, Aachen-Burtscheid-nél az iu. II. századból 18 db, Düsszeldorftól ÉK-re Xantenben a "Colonia Ulpia Traiana" I-II. századból származó római telep kutkitöltéséből sok mag került elő. Hasonló eredményről számol be innen a IV. századi réteg feltárásánál is. 23, 24 Feddersen Wierde, Tofting, Zugmental I-V. sz. -i lelőhelyein, a Haithabui V-X. századi, a Spandau X-XII. sz. -i lelőhelyein ugyancsak előfordult. 2 ° A X. századból Rees körzetében az Elten-i várásatásnál veremlakás égett rétegéből került elő. Egy századdal későbbi kori Büderichi ásatásnál, a Rajna feltöltött ágában a "Haus Meer"-nél az egyik lelőhelyen nagyobb mennyiségben, s ugyanott egy X-XII. századból származó faház padlója alatt gabona és gyümölcsmag között 1 db volt. 26 A Grevenbroich-i XIII. századból származó várárok feltárásnál 4 db, a XIV. századi Düsseldorf-Lohausen feltöltött rétegéből sok mag került elő.2? Neus belvárosában XV. századból származó emésztőgödör növényi lelete között 10 db volt, 28 s a XVIII. századi rétegből 118 db fekete bodza magjáról is közöl adatokat. 29 30 Hollandiában Zeist az Északi tenger partján 10 régészeti lelőhely növényi maradványait vizsgálva Oudorp 6. sz. lakótelepen II. századi rétegben 1 db-ot tárt fel. A növény jelenleg is megtalálható Hollandia északi részén, erdők szegélyein, cserjés, homokos területeken. Az Európában északra, északkelet kivételével Svédországig, keletre Kisázsiáig és a Kaukázusig ma mindenütt megtalálható növény rendszertanilag a bodzafélék családjához (Caprifoliaceae) tartozik. Elágazó, nagy termetű cserje, helyenként összefüggő állományban található, de fa nagyságura is megnő. Erdők mentén, akácosokban, árkok, keritések mentén az ország legtöbb részén megtalálható. Több fajtája van, virágzata összetett bogernyő, az apró virágok sárgásfehér szintiek, kellemes illatúak. Termése nedvdús, vérvörös szinti, savanykás izü bogyó, 3 maggal. A növény hasznos gyógyitó és egyéb tulajdonságait már Méliusz , Lippai32 ismerteti. A korabeli füveskertekben a többi gyógynövény között szerepelt, illatos virágjából teát főztek. A száraz virág izzasztó hatású. Glikozidát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrint, kéksavglikozidát, emulzinenzimet tartalmaz. 34 A népi gyógyászatban hüléses betegségeknél láz csillapítására, bélrenyheségnél és vértisztitóként ma is használják. Az érett bodzabogyó gazdag gyümölcssavakban C. -C és A vitamint, cukrot, cseranyagot, illóolajat és antocián festéket tartalmaz. Leforrázva"rőzete ugyancsak hüléses és egyéb betegségeknél gyógyitó szer. A gyógyászaton kivül virágját helyenként táplálékul is hasznosították, a kinyilt virágból zsirban sütött "bodzafánkot" készttettek. 35 Az érett bogyóból gyakran ma is savanykás izü lekvárt főznek, de bor és pálinka is készithető belőle. 36 Az 1893-ban életbe lépett bortörvény előtt a szőlőbor szinének javítására, szinezésere használták. 37 A bodzabogyó leve a szinjavitáson kivül kellemes muskotály izüvé is változtatta a kezelt bort. A fentiek után valószinü, hogy a leletben talált magvak valamilyen felhasználás után kerültek a későrómai kori rétegbe» Kizárásos alapon a magvak mennyiségét figyelembe véve elvethető az a feltevés, hogy az érett bogyót gyümölcsként fogyasztották, vagy a bogyó főzetét gyógyításra használták* Az sem valószínű, hogy frissen préselték, mivel a magvak épek, zúzódás vagy felületükre rátapadt gyümölcshéj nem látható* A közöttük talált szőlőmagvak és az ismert borkultúra, amely ebben az időben már fejtett volt, viszont nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a festő, izesitő tulajdonságú érett bogyó a szőlőbor minőségét javította*, A szőlőmagvak azonban kis számuk mellett sérültek, szövetállományuk lemaródott, állaguk inkább a szőlő közvetlen elfogyasztására utal. így na~ 127
